DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszonyok! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Vissi Úr! Örülök, hogy a szakma is képviselteti magát ebben a vitában, és remélem, hogy ennek alapján az, amit mondok, érthető lesz.
Torgyán úr egyrészt túl terjedelmesnek tartotta a törvénytervezetet, kifogásolva, hogy miért nem egy-két oldalon foglaltuk össze a lényeget... (Dr. Torgyán Józsefné: Szó sem volt ilyenről!).., a másik oldalon felsorolta azt, hogy mi maradt ki a törvénytervezetből. Azt hiszem, ez a mondat ellentmondásos, de mindegy.
A másik, amit szeretnék mondani, az az, hogy Torgyán úr áttekinthetetlennek tartja a törvénytervezetet. Én - lehet, hogy a szakmámból adódóan - áttekinthetőnek tartom, és az indoklását is megfelelőnek tartom. Azok a hivatalok, amelyekről Torgyán úr szólt, hogy a törvénytervezetben szerepelnek, azok már az elmúlt öt évben is léteztek.
Nem akarok a továbbiakban vitatkozni azokkal a gondolatokkal, amelyeket a frakcióvezető úr elmondott, majd a részletes vitában hátha sor kerül erre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1967. számú törvényjavaslat megvitatásával és elfogadásával hozzájárulunk a fejlett piacgazdaság kialakulásához, mert a piaci koordináció igen fontos erkölcsi követelményei a magántulajdon tiszteletben tartása, a szerződéshűség és a tisztességes verseny. Csak a tisztességes piaci magatartás és verseny biztosít a vállalkozók számára olyan normálprofitot, aminek forrása nem az árak indokolatlan emelése, hanem a piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodás, a költségek csökkentése, a hatékonyság növelése. Azt nem kell bizonyítani, hogy ezáltal kedvezően alakul a nemzetgazdasági egyensúly és a költségvetés bevételei is. Végső soron ezen törvényjavaslat, illetve ennek elfogadása szerteágazó pozitív hatást gyakorol a gazdasági, társadalmi folyamatokra.
Érdemes felvetni azt is, hogy mit értünk tisztességes piaci magatartáson. A piac szereplőinek olyan döntését, cselekedeteit, amikor nemcsak saját érdekeiket, hanem mások érdekeit is figyelembe veszik. Ezen magatartást jelentősen meghatározza a piac jellege, formája. Az atomizált piacon, amikor sok az eladó és vevő, ezért az árak a termelőktől, a vevőktől függetlenek, a piaci résztvevők csak árelfogadóként tevékenykedhetnek; a termelők csak a mennyiséggel tudják az árakat befolyásolni.
Ezzel ellentétes helyzet alakul ki az oligopol és monopol piacon. Ekkor az államnak be kell avatkoznia nemcsak a tisztességes piaci magatartás, hanem a hatékonyság növelése érdekében is. Ekkor azonban különösen indokolt betartani azt az elvet, amely szerint piacból annyit, amennyi lehetséges, állami beavatkozásból annyit, amennyi szükséges. Csak így lehet a piacgazdaság előnyeit biztosítani.
"A piacgazdaság legfontosabb politikai előnye az, hogy toleráns az emberek különbözőségével szemben" - állapítja meg Scitovszky Tibor, az USA-ban élő magyar származású professzor, hiszen a piac fajra, nemre, származásra való tekintet nélkül mindenkinek zöld utat mutat a gazdaság gyarapodásához. A piac legfontosabb gazdasági előnye az, hogy a fejlődés motorja, hiszen innovatív, új ötleteket megvalósító vállalkozását, munkáját magas profittal honorálja. Ez a magas profit társadalmilag igazságos, tisztességes, hiszen a korszerűbb és jobb termékért a fogyasztó hajlandó többet fizetni.
A piaci koordináció a bürokratikus koordinációnál lényegesen jobban biztosítja a különböző erőforrások szükségletekhez igazodó elosztását és hatékony felhasználását, így jobban megvalósítja a termelés-fogyasztás összhangját. A piac jól informálja a termelőket arról, hogy miképpen használják fel jövedelemmegtakarításukat. A piac azzal is a fejlődést serkenti, hogy a takarékosan, alacsony termelési költséggel dolgozók számára növekvő hasznot biztosít.
A monopólium azonban akkor is magas profitot érhet el, ha nem csökkenti a költségeit, hiszen nem árelfogadó, hanem ármeghatározó szerepe van. Így a monopolpiacon nem érvényesül a hatékonyságnövelő kényszer. Ezért bizonyos esetekben nem lehet lemondani a közvetlen árszabályozásról, a hatósági árakról és az árbejelentési kötelezettségről.
Az természetes, hogy a piacgazdaságban a monopóliumok - így például az energiatermelő és -szolgáltató vállalatok is - gazdasági profitot kell hogy realizáljanak. Ez akkor következik be, ha a piaci ár magasabb, mint az átlagköltségek minimuma. Azonban az energiaszektorban is szükséges annak elemzése, hogy milyen költségnemek, költségelemek indokoltak és melyeket lehet a hatékonyság növelésével csökkenteni.
Az állami beavatkozást igazolja az USA gazdaságtörténelme is. Az Egyesült Államokban a múlt század utolsó harmadában számottevő volt az ipar fejlődése, a kisvállalatok csődbe jutottak, létrejöttek a nagyvállalatok és azok egyesülései. Ennek ellensúlyozására 1890-ben az USA-ban megalkották az első antitröszttörvényt, amely megtiltott minden olyan szerződést, amely a versenyt korlátozza. Magyarországon először 1931-ben szabályozták a kartellek tevékenységét; száz évvel az USA-ban bevezetett antitröszttörvény után 1990-ben hazánkban is elfogadták a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát kimondó LXXXVI. számú törvényt, és most kerül sor az ezt továbbfejlesztő 1967. számú törvényjavaslat megtárgyalására.
Ezen törvénytervezet, valamint a múlt évben elfogadott közbeszerzési törvény és a közeljövőben remélhetőleg a parlament elé kerülő reklámról szóló törvény között igen szoros kapcsolat van. Ezen összefüggések közül most csak arról szólok, hogy mindegyik szabályozás arra törekszik, hogy a gazdaságban érvényesüljenek az etikai normák.
Amartya Sen, a Harvard Egyetem professzora mondta: "Aki ma belép a közgazdaságtan területére, jobb, ha felhagy az etika minden reményével." Való igaz, hogy az erkölcsfilozófia a köldökzsinórjától elszakadt, a túlzottan szakosodott közgazdaságtan nem biztosít táptalajt az etikai döntéseknek. Az etika a cselekvések finom szabályozását segíti elő, hiszen elképzelhetetlen minden döntést szerződéskötéssel szabályozni. A piacon érvényesülő erkölcs a kölcsönös bizalom kialakulását eredményezi, ez pedig csökkenti a szerződéskötés költségeit.
Az 1967. számú törvénytervezet is hozzájárul az etikai normák kialakulásához, azonban hozzáteszem, hogy a kamaráknak óriási szerepük van abból a szempontból, hogy etikai kódexeket állítsanak össze, és az USA példája alapján, ahol a nagyvállalatok mintegy 80 százaléka rendelkezik etikai kódexszel, Dániában etikai mérlegbeszámolókat készítenek, jó lenne nálunk is az etikát fontosabb dologként kezelni.
A törvényjavaslat általános indoklása megemlíti, hogy a sok új vállalkozás, a piaci viselkedés normáinak hiánya, a piaci szerkezet jelentős átalakulása megköveteli a hazai versenyjog továbbfejlesztését.
(11.10)
Úgy gondolom, az eddig elmondottakból kitűnik, hogy én a piaci viselkedés normáinak hiányát tartom a legfontosabbnak, elismerve azt, hogy ez szorosan összefügg az említett okokkal is. A továbbfejlesztés legfontosabb oka azonban az, hogy hazánk a jövőben az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, s az 1991-ben Brüsszelben aláírt európai megállapodás igen sok feladatot jelölt ki a törvényjavaslat megalkotói számára. Az európai megállapodás szerint a társult országoknak - így hazánknak is - az Európai Unió versenypolitikai szabályozását kell valóra váltani. Ennek alapján nem lehet a vállalkozások számára olyan állami támogatást nyújtani, amely azáltal, hogy azokat előnyben részesíti, torzítja a versenyt. Ez a követelmény a támogatások újragondolását igényli.
A megállapodás 62. cikke szerint összeegyeztethetetlen minden megállapodás a vállalatok között, amelynek az a célja, hogy a versenyt megakadályozzák, korlátozzák vagy torzítsák. Megjegyzem, hogy az 1990-es törvény a hazai versenyszabályozásban csak a korlátozásról és a megakadályozásról szól; a jelenlegi törvénytervezet viszont kiegészíti ezt a torzítással is. A megállapodás összeegyeztethetetlennek tartja az egy vagy több vállalat által uralkodó helyzettel való visszaélést hazánk vagy a Közösség területének egészén vagy jelentős részén.
Az 1990-es versenykörülményekhez képest igen fontos változást tartalmaz ezen törvénytervezet IV. fejezete, amelyről a miniszter úr már szólt, így erről én nem kívánok szólni.
Egyet lehet érteni azzal, hogy a mentesülés rendszere Magyarországon is beépült a törvényjavaslatba. A mentesülés szempontjait a törvény határozza meg, a mentesülésről pedig a jövőben kormányrendelet dönt.
A törvényjavaslat V. fejezete, amely a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmáról szól, az Európai Unió definícióját alkalmazza, és megszünteti azokat a formális küszöböket, amelyek eddig a piaci részesedéshez kapcsolták az erőfölényt.
Számomra az egyik legnagyobb gondot "A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése" című IV. fejezet okozza. A 24. § alapján a vállalkozók összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kell kérni, ha az érintett vállalkozások előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a 10 milliárd forintot meghaladja. Azzal egyet tudok érteni, hogy szükség van egy adott értékhatárra, de inflációban lehet, hogy indexálásra lenne szükség. Egyes országok más módszerekkel is próbálják az értékhatárt megállapítani.
Teljes mértékben azonosulok - és ezt nagyon fontosnak tartom - az európai megállapodás 67. cikkével, amely szerint - idézem -: "Magyarországnak csak olyan mértékben kell biztosítani, hogy jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők legyenek, amennyire lehetséges." Ez azért is helyénvaló, mert igen nagy különbség van a fejlett országok és hazánk piacgazdasága között, az országok fejlettsége között, ezért érdekeink egyes esetekben eltérőek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslat néhány részéről még véleményt mondjak.
Helyénvalónak tartom a hitelképesség fogalmának azt a megközelítését, hogy azt nemcsak monetáris értelemben használja, hanem az üzleti megbízhatóságot is jelenti ez.
Az elmúlt évtizedek hiánygazdálkodása és az előző években, valamint jelenleg életünket néha zavaró reklámzuhatag után helyeselni lehet a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmáról szóló III. fejezetet. Jól tudom, hogy ez nem helyettesíti a fogyasztóvédelmi szabályozás reformját, mégis segíti a fogyasztókat vásárlási döntéseikben.
Az 1990. évi LXXXVI. törvény 11. §-a kimondja, hogy tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A jelen törvénytervezet emellett azt is tartalmazza, hogy tilos a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, ugyanis a javaslat tiltja az olyan eladási módszereket, amelyek a fogyasztók választási szabadságát korlátozzák. Nem szabad a fogyasztók számára hamis információkat adni, vagy olyan információkat elhallgatni, amelyek a döntést hátrányosan befolyásolják.
A törvényjavaslat pozitívuma, hogy a vállalkozások számára a törvénybe ütköző cselekedetek miatt megállapított bírságok befizetése a versenytanácsi döntéssel végrehajtandó, nincs halasztó hatálya a bírósági megtámadásnak.
Úgy gondolom, sikerült felvillantanom azt, hogy ezen törvényjavaslat a nemzetgazdaság számára hatékonyan működő vállalkozások és a háztartások, a fogyasztók érdekében készült el, és ezen javaslat elemzésével is sikerül hozzájárulni nemzetgazdaságunk s ezáltal az egyének anyagi gyarapodásához.
A vita során ne feledkezzünk el Samuelson és Nordhaus gondolatáról, amely szerint: "A piac néha cserben hagy bennünket. Vannak piaci kudarcok is. A kormánynak ezért fontos feladata a hatékonyság, az igazságosság és a stabilitás biztosítása. Ha a gazdaságot kormányzat és piac nélkül akarnánk működtetni, az olyan lenne, mintha egy tenyérrel próbálnánk meg tapsolni."
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
