DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Ismételten azzal a sajátos esettel állunk szemben, ami a képviselő úr szabadon előadott interpellációja és az írásos anyag közötti különbségre utal. Tisztem szerint miniszterelnök úr válaszát kellene szó szerint felolvasni, szokásomtól eltérően ismertetni is, de mivel az így szóban elhangzott interpelláció nem egyezik meg teljesen az írásban előadottakkal, elképzelhető, hogy lesz benne egy-két olyan mondat, amely nem percre kész, ahogy ezt manapság szokták mondani. Tehát akkor elkezdeném:
Nem szokatlan látvány ebben a házban, amikor képviselők az interpellációkra adott miniszteri válaszra az elfogadásra vonatkozó nyilatkozattétel keretében otthon előre gondosan elkészített viszontválaszt olvasnak fel, mit sem törődve az elhangzottakkal. Ennél csak az a kínosabb eset, amikor hónapok elteltével sem veszik tudomásul a ténylegesen elhangzott miniszteri választ, és ismételten olyan kijelentést adnak az érintett szájába, amelyről szó sem volt.
Most jön az írásbeliség, ön ugyanis a következőt írta. Ez utóbbi esettel állunk most is szemben, hiszen képviselő úr hozzám írásban eljuttatott interpellációjában azt állítja, a nem vitatott törvénysértést kiküszöbölik - nyilatkozta a miniszter úr. Ezen állításhoz képest az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 138. számának 15 689. hasábján a következő miniszteri kijelentés olvasható - idézem -: "Az egyedi adatigénylőket törvénytelenség nem, de méltánytalanság éri." Ami kiküszöbölésre került - ezt én teszem most hozzá -, ugyanis egyéni adatgyűjtés esetében, amennyiben valaki a saját ingatlanjának a tulajdoni adataira kíváncsi és erről egyedi feljegyzést készít, nem kell neki ezt a díjat megfizetni.
A fentieket azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert a mostani képviselői kérdés súlya teljesen más valóságos jogszabálysértés esetében, és más akkor, ha a jogszabálysértést csak képviselő úr véli megvalósulni. Ami a 12/1995. V. hó 4. FM-rendelet sorsát, illetve az erre vonatkozó miniszteri ígéretet illeti, képviselő úr a hivatkozott rendelet módosítását és annak elmaradását kéri számon. Nos, a módosítás elmaradásáról tényként nem beszélhetünk, legfeljebb a jogszabályalkotás elhúzódásáról, és így a miniszteri ígéret megszegéséről sem lehet szó. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nem kedvező, ha jogszabályok előkészítése túlságosan hosszú időt igényel. Azonban a jogszabályalkotással összefüggő egyeztetéseket, amelyek ezt az időtartamot jelentősen és nem mindig kiszámíthatóan befolyásolják, ettől a körülménytől függetlenül nem lehet kikerülni.
Ez történik a konkrét esetben is, hiszen a hivatkozott rendelet módosításának előkészítése, az ezzel összefüggő egyeztetés, függetlenül a közben megtett miniszteri ígérettől, hosszabb ideje tart. Az egyeztetés eddigi eredménye szerint a módosítás függvénye a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény megalkotásának, amelynek szükségességét a kormánynak az Országgyűléshez benyújtott 1996. évi I. félévi törvényalkotási programja jelzi. A vonatkozó törvényjavaslat egyébként szintén egyeztetés alatt áll. Megjegyzem, képviselő úrnak az előző parlamenti ciklusban betöltött tisztségére tekintettel furcsának tűnik, hogy figyelmen kívül hagyja a jogalkotáshoz szükséges egyeztetések időtartamát. Ennek mellőzésével ugyanis valószínűleg el lehetett volna érni például azt, hogy a képviselő úr korábbi működési területével összefüggő jogalkotást nézve az 1991. évi XXV. törvény vagy az 1992. XXIV. törvény végrehajtási rendeletei ne hetekkel a törvények hatálybalépését követően lépjenek hatályba. Az egyeztetésre azonban mégis sor került, nagyon helyesen.
A fentiekre figyelemmel álláspontom szerint a földművelésügyi miniszter nem tévesztette meg az Országgyűlést, és így ennek következményeiről sem beszélhetünk. Kérem képviselő urat, a miniszterelnök úr válaszát szíveskedjen elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
