CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országos jelentőségű ügyként kívánunk szólni egy olyan témáról, melynek a nemzet sorsáért felelősen gondolkodók és ezért tenni is tudók minél szélesebb körébe kell eljutnia, s így első számú címzettünk a magyar parlament és a magyar kormány.
Ez a téma először leginkább szellemi műhelyekben, írók műveiben jelent meg, azonban a gondolkodás szférájából nagyon is a döntéshozók témájává kell hogy váljon, mint a létünket érintő legfizikaibb valóság, ez pedig a magyar népesség drámai fogyása, országunk demográfiai helyzete.
Magyarország népesedése 1981-től katasztrofális helyzetbe jutott, egyre gyorsulóbb és gyorsulóbb ütemben fogyunk. Amíg 1938-44 között, a háborús viszonyok ellenére is, 350 ezer fő volt hazánk népességének természetes szaporulata, addig 1981-ben már 2 ezerrel, egy évvel később már 10 ezerrel, a tavalyi évben 35 ezerrel, és ez év első három hónapjában összesen 16 ezerrel fogyott a magyar lakosság.
Ezekhez a brutális statisztikai számokhoz hozzá kell számítanunk a nem kevésbé brutális szociológiai és szellemi, erkölcsi szituációt. A házasság intézménye és ezzel a családé is felbomlóban van. A házasságkötések száma csökken, a válásoké nő, és a legszörnyűbb tény, hogy 1950 óta 5 millió abortuszt követtek el. El kell ismernünk, hogy az ország jobban pusztítja önmagát, mint ahogy azt ellenségeink valaha is tették.
Ahhoz, hogy az aktívak-eltartottak aránya ne torzuljon tovább, vagyis megállítható legyen a nemzet elöregedése, végső soron elfogyása, családonként legalább két gyermek kellene. Más megközelítésben - a megfelelő életkorú nők 40 százalékának kellene három vagy több gyermeket szülnie, a valóság pedig ennek a töredéke, mindössze egynegyede. Ez pedig a társadalom korösszetételének olyan torzulásához vezet, ami nem is a távoli jövőben lehetetlenné teszi például az ellátórendszerek működését. Ehhez a ketyegő demográfiai pokolgéphez képest igen sok parlamenti témánk legfeljebb szilveszteri petárda. A kérdést azonban nemcsak országhatáraink között, hanem azon kívül is, az egész Kárpát-medence magyarságával kapcsolatban fel kell vetnünk, hiszen itt több országban olyan magyar kisebbségek élnek, melyek létszáma az egész magyarság szempontjából döntő fontosságú. Így a helyzet még szomorúbb képet mutat. Ezeken a területeken a megmaradás már napjaink létkérdésévé vált.
Ismeretes az anyanyelv és a megmaradás összefüggése. Itt a már elfogadott nyelvi és oktatási törvények halálos szorítást jelentenek az ott élő testvéreink számára. Itt most csak egy kisebb jelentőségű, de a probléma lényegére rámutató incidenst említek: a múlt héten a zentai anyanyelvi konferenciára nem engedték be a Magyarországról és más, magyarok lakta országokból érkező küldöttségeket.
Mi arra szólítjuk fel a kormányt, hogy érezze át e kérdés több mint drámai fontosságát. Sajnos, az elmúlt két év igen sok intézkedése családellenes volt, így hozzájárult a lakosság lélekszámának fogyásához.
Mi is fontosnak tartjuk a makroegyensúlyi mutatók javítását, de ez történhetett volna a családok ilyen mérvű megszorítása nélkül, például az eltartottak számát figyelembe vevő adórendszer bevezetésével is.
Felszólítjuk a döntéshozókat, a magyar parlamentet, a magyar kormányt, nemcsak a parlamentnek, hanem a jövőnek is felelős magyar kormányt, hogy merjen és tudjon nemzetben és jövőben is gondolkodni és főleg tenni a szomorú demográfiai irányok megfordítása érdekében. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
