POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Immár huszonhat éve ünnepli a világ a Föld napját, azét a földét, amelynek állapotát sikerült válságosra fordítanunk, a természeti erőforrásokat pusztító és a környezetet szennyező tevékenységünkkel.
A Fidesz megalakulása óta rendszeresen részt vesz ezen az áprilisi ünnepnapon, hogy a környezetvédő mozgalmakkal, a természet állapotáért aggódó tudósokkal és polgárokkal együtt hívja fel a figyelmet a természet- és a környezetvédelem szükségességére. Természetesen nemcsak az ünnepnapokon kell erről szólni, hanem a parlamenti munka részévé kell tenni. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormányzat tevékenységében nem mindig ismerhető fel, hogy ezt a kérdést jelentőségének megfelelően kezelné. Most azonban csak egy területre szeretném a figyelmet felhívni annak kapcsán, hogy a Föld napjának megünneplésén túl egy másik, sokkal szomorúbb évfordulóról is illik megemlékezni.
1986. április 26-án történt a robbanás a csernobili atomerőmű negyedik blokkjában, aminek következtében tíz napon keresztül jutottak ki a környezetbe rádióaktív szennyeződések. A 137-es cézium izotóp szinte egész Európát beterítette.
Vajon van-e tanulsága számunkra a csernobili tragédiának, levonhatunk-e érvényes következtetést egy tőlünk viszonylag távol lévő, a paksihoz nem is hasonlítható technológiájú atomerőmű katasztrófájából? Azt gondolom, igen. Láttuk, hogy a légkörbe jutó rádióaktív szennyeződés igen nagy területre terjedhet ki, és ilyenkor a halálos áldozatok számát ezres, tízezres nagyságrenddel kell mérni. Azaz: hiába kicsi a valószínűsége az atomerőmű-balesetnek, az mégis bekövetkezhet - mert bekövetkezett -, és a baleset hatása szinte semmi mással nem mérhető nagyságú. Bár tudjuk, hogy a paksi atomerőműben más, biztonságosabb elven működő reaktorok működnek, tudjuk, hogy a hazai mérnökképzés a világ élvonalába tartozik, és így biztosak lehetünk benne, hogy Paksból nem lesz Csernobil - tudjuk, és mégis aggódunk.
A greifswaldi fűtőelemek szállítása kapcsán számunkra az volt a megdöbbentő, hogy egy németországi tiltakozás kapcsán derült ki: 1992-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálata számos biztonsági hiányosságot tárt föl a paksi atomerőműben. Ekkor még egy szót sem ejtettünk a kiégett fűtőelemek mind a mai napig megoldatlan végleges elhelyezéséről, mert az erőmű területén épülő tároló csak ideiglenes tárolási helyet biztosít; nem vettük számba az uránérc-feldolgozás, a fűtőelem-előállítás hulladékait és azok környezetkárosító hatásait. Az atomenergia ezen oldalait persze nem mutatják be azok a reklámok, amelyek tiszta energiatermeléssel, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével ajánlják az atomenergiát. Márpedig az energiatermelésről folytatott viták akkor jutnak zsákutcába, amikor kiindulópontnak a szén vagy atomerőmű közötti választást tesszük. Nem igaz, hogy csak az üvegházhatás további növelését okozó szénfelhasználás és az évezredekig sugárzó rádióaktív hulladékot eredményező atomenergia alkalmazása között lehet választanunk.
Bizony, vannak országok, ahol egyáltalán nincsenek atomerőművek - Ausztria, Olaszország, Írország, Lengyelország, Norvégia vagy az előbb említett Portugália ilyen -, vannak, amelyek elhatározták, hogy leépítik nukleárisenergia-termelő kapacitásukat - mint például Svédország -, és vannak olyan szerencsések, ahol a villamos áramot teljes egészében megújuló energiaforrások fedezik - ilyen Izland vagy Norvégia. Hibája a magyar kormánynak, hogy szinte semmit sem tett az energia hatékonyabb felhasználása, az energiatakarékos megoldások támogatása érdekében. A szigeteletlen épületeket, az energiafaló eszközöket valóban csak az előbb kritizált módon lehet ellátni energiával.
Az energiaigény csökkentésével a maitól eltérő út nyílhat az energiatermelésben is. Ki kell használnunk a megújuló források hasznosításában rejlő lehetőségeket. Nagyobb szerepet kell kapnia a fosszilis energiahordozók közül a kevesebb szén-dioxidot kibocsátó földgáznak, és korlátozott mértékben meg kell maradnia a szén felhasználásának is.
Abban biztosak vagyunk, hogy irreális Paks leállításáról beszélni, hisz jelenleg a hazai villamosenergia-termelés majd' felét adja, ráadásul már nem is takaríthatnánk meg ezzel túl sok hulladékot és szennyezést. De azt ki kellene mondani, hogy Paks négy blokkján túl már nem épül atomerőművi blokk az országban, hogy Magyarország fokozatosan kiszállhat a nukleáris atomenergia-termelésből.
Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy időszerű energiapolitikánk azon alternatívájának kidolgozása, amely nem tartalmazza a nukleáris energiát termelő kapacitás bővítését, illetve lemond az ezredforduló után leálló reaktorok pótlásáról.
Számunkra ez a legfontosabb kérdés ma, április 22-én, a Föld napján. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
