BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Máris! Eddig is a tárgyról beszéltem, de most rátérek a konkrét vizsgálatra... (Közbeszólás: Helyes.)..., arra, ami itt a Budapest Bankkal kapcsolatos vádakról folyt.
Itt is van egy jó hírünk, van egy rossz hírünk. Mit tárt föl a jelentés, ami a kezünkben van? Ez a jelentés lényegében két szabálytalanságot állapított meg a hosszadalmas vizsgálat során, amelyben a vizsgálatot végző képviselők hozzájutottak minden olyan irományhoz, amelyet kértek, és meghallgathatták mindazokat, akiket meg akartak hallgatni. Azt a fogyatékosságot állapították meg, hogy eltérő időpontban könyveltek egy műveletet a két helyen, az ÁV Rt.-nél és a Budapest Banknál, valamint azt, hogy fontos iratokat nem iktattak. Az iratok megvoltak, csak nem iktatták őket előírásszerűen.
(11.50)
Miután megismerkedtem a jelentéssel, és láttam, hogy mit állapított meg a bizottság, ezek után fellapoztam a régi jegyzőkönyveket, hogy vajon azt állították-e, az hangzott-e itt el a parlamentben 1995 májusában, amikor a Budapest Bankkal kapcsolatos vádak elhangzottak, hogy nem iktattak két iratot. Vajon azt állították-e, hogy eltérő időpontban könyveltek bizonyos dolgokat? A jegyzőkönyvben azt találtam, hogy nem erről volt szó, hanem különböző megfogalmazásokban lényegében azzal vádolták meg az akkori kormányt, hogy az adófizetők pénzéből elköltött 12 milliárdot a Budapest Bankra.
Amikor Torgyán József képviselőtársunk május 8-án úgy fogalmazott, hogy "Miért a diákok kétezer forintjához akarnak nyúlni, miért nem leplezik le végre a tolvajokat?"; amikor Csépe Béla képviselőtársunk úgy fogalmazott, hogy "Joggal tesszük fel mi is a kérdést, hogyan bírja ki az összehasonlítást a kormánycsomag például a családi pótlék szűkítésével tervezett megszorító intézkedése, amelyből a költségvetés 9 milliárdot kíván bevételezni, azzal a 13 milliárdos tőkejuttatással." Tehát mintha itt valamilyen kiadásra került volna sor, ami veszteség az adófizetők számára.
Ugyanezen a napon ugyanezt mondta például Szájer József képviselőtársunk is, amikor azt mondta, "Hogyan lehet áldozatot kérni az ország nehéz helyzetére hivatkozva, miközben 12 milliárd forintok mozognak. Ennek a 12 milliárd forintnak az egy évi kamata a négyszerese lenne annak, amit önök tandíj címén be szeretnének szedni." Tehát ismétlem, effektív költségvetési pénzek kerülnek itt szembeállításra valamivel, ahol nincs effektív költségvetési pénz.
Anélkül, hogy tovább sorolnám, sorolhatnám még tovább ezeket az idézeteket, amelyek mind azt sugallják, hogy itt az adófizetőt 12 milliárd forint veszteség érte, azt szeretném felidézni, hogy ezzel szemben a kormány képviselői mit állítottak már 1995. május 8-án. Azt állították - hadd idézzem Akar László pénzügyi államtitkár urat -: "Ha megnézik a különböző dokumentumokat, akkor meg fognak arról győződni, hogy itt nem erről van szó. Egy pénzügytechnikai manővernek a végrehajtásáról van szó, amely valóságosan nem jelent kiadást a költségvetésre nézve." Ezt mondta Akar László államtitkár úr azon nyomban abban a vitában.
És hasonlóképpen azt mondta Gaál Gyula képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében, hogy itt nincs semmiféle olyan pénzmozgás, amit önök feltételeznek.
Nos, a jó hírünk az, hogy a bizottság vizsgálata egyértelműen kimutatta, hogy az, amit a kormány képviselői azonnal mondtak, az megfelel a valóságnak, hiszen a bizottság jelentéséből az tűnik ki, hogy a költségvetést ebből a műveletből semmiféle veszteség nem érte, továbbá az tűnik ki, hogy senkinek nem származott anyagi előnye ebből a dologból. Ez a jó hírünk. Nem került pénzbe az adófizetőknek. Nem igaz az, amit Torgyán József újra meg újra állított, hogy a kormány elherdálja a közvagyont, erről szó sincs.
Alaptalan dolog a 12 milliárdos átmeneti tőkejuttatás egybevetése akár a családi pótlékkal, akár a tandíjjal, akár a kárpótlással, mint ezt Hasznos Miklós képviselőtársunk tette néhány héttel ezelőtt.
Alaptalanok ezek a vádak. Bebizonyosodott, hogy amit a kormány mondott, az igaz, bebizonyosodott, hogy a kormány szavahihető volt ebben a kérdésben. Érdemes volt nekünk, kormánypárti képviselőknek támogatni a vizsgálóbizottságot, mert a vizsgálóbizottság kimutatta, hogy a kormány és az adott ügyben a kormány nevében eljáró személyek tisztán állnak előttünk és a magyar közvélemény előtt. Sajnos, a másik oldalon nem ez a helyzet, mert az, hogy akkor azt mondták az ellenzéki képviselők, amit mondtak, ez még hagyján, akkor feltevéseik voltak, hiszen nem ismerték a tényeket. Most azonban ismerik, hiszen a parlamenti bizottság, amelyikben valamennyi ellenzéki párt képviselője jelen volt, elvégezte a maga munkáját. Mégis Torgyán képviselőtársunk azt mondta itt egy héttel ezelőtt: a Független Kisgazdapárt álláspontja ebben az egész kérdésben egyértelműen az, hogy egyesek úgy bánnak az állam pénzével, mint ahogy azt valamikor önmaguk... - a Csáki szalmája hasonlattal próbálta érzékeltetni.
Torgyán képviselőtársunk tehát azután is, hogy megismerhette a bizottság jelentését, amelyben részt vett a Független Kisgazdapárt képviselője, továbbra is azzal vádolja a kormányt, hogy valamit elloptak, hogy valamit elherdáltak.
A rossz hír, hogy az ellenzékben, legalábbis az ellenzék egy jelentős részében sajnos nem tapasztaljuk azt a szavahihetőséget, azt a tisztességet, amit a kormányoldalon kétség kívül megfigyelhetünk. Ez alapjában véve a rossz hírünk.
Hadd legyen még egy megjegyzésem ehhez. Torgyán képviselőtársunk kétségbe vonta magát az egész vizsgálatot, amelyben a Kisgazdapárt képviselője is részt vett. Kósa képviselőtársunk lemondott elnöki pozíciójáról, holott a bizottság munkájában végig részt vett.
Kérem, hogy arra figyeljenek, amikor majd további ellenzéki képviselőtársainkat hallgatják, vajon szóba kerül-e olyasmi, hogy a bizottság ne hallgatott volna meg valakit, akit akár a Kisgazdapárt, akár a Fidesz képviselője javasolt meghallgatni. Úgy tudom, hogy ilyesmi nem fordult elő.
Vajon szóba kerül-e olyasmi majd az ellenzéki pártok részéről, mert eddig nem került szóba, hogy ne fért volna hozzá a bizottság valamilyen irathoz, amit a Fidesz vagy a Kisgazdapárt képviselője szükségesnek tart. Eddig ilyesmiről nem esett szó. Ha a bizottság mindent megkapott, amit az ellenzéki pártok is szükségesnek tartottak, ha a bizottság mindenkit meghallgathatott, akit az ellenzéki pártok képviselői javasoltak, ez azt jelenti, hogy elvégezte a munkáját, megállapította a tényeket, legfeljebb nem úgy zenésítette meg ezeket a tényeket, ahogy azt Kósa képviselőtársunk szerette volna. Azt hiszem, hogy ez nem alap sem arra, hogy Kósa képviselőtársunk lemondjon a bizottságban viselt elnöki posztjáról, sem arra, hogy Torgyán képviselőtársunk megkérdőjelezze a bizottság egészének a munkáját, miután a Kisgazdapárt képviselője abban részt vett és annak megállapításaival, legalábbis a bizottságon belül, egyetértett.
Kétségtelen tény, és ezzel szeretném zárni, hogy a bizottság szabálytalanságokat megállapított, csak nem azokat, amelyekről a háromnegyed éven keresztül tartó kampány folyt.
Tessék elképzelni: valakit megvádolnak azzal, hogy gyorshajtás közben halálra gázolt egy kisgyermeket, és a vizsgálat kideríti, hogy nem volt ott kisgyerek, nem volt gyorshajtás, csak sávváltás közben nem adott indexjelzést. Tulajdonképpen ennyit tartalmaz a jelentés. Nyilvánvaló, hogy ezt másképpen kell megítélni, s helyes lenne elismerni, hogy itt nem halálos gázolás történt, hanem az a szabálysértés, hogy valaki nem tette ki az indexet, amikor a KRESZ szerint ki kellett volna tennie. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
