POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést a technikai cserékért.
Amikor a parlament a Budapest Bank részére juttatott 12 milliárdos állami tőkejuttatás ügyét tárgyalja, nem kerülhető meg az a kérdés, hogy vajon mi volt az oka ennek a tőkejuttatási akciónak. Meg kell vizsgálni, hogy volt-e értelme egyáltalán az állami tőkejuttatásnak, azaz vajon megérte-e az államnak - úgy- mond - privatizáció-hoz segíteni a Budapest Bank Rt.-t, illetve mennyi ebből a haszna vagy a kára.
A Budapest Bank Rt.-nek juttatott állami támogatás komoly politikai vihart kavart. Nem önmagában azért, mert egy olyan tőketranzakciót hajtott végre a kormány, amely mind titkosságával, mind a törvényességi aggályok miatt kételyeket ébresztett, nem is csak azért, mert az akció során az Állami Értékpapír-felügyelet megbüntette a törvények megsértése miatt mind a bank elnökét, mind a bankot magát, és nem is csak azért, mert ez a fajta bankkonszolidáció olyan szokatlan lenne Magyarországon. Az ügy politikai súlyát két ok adja. Az egyik maga Bokros Lajos, azaz a Budapest Bank akkori elnökének pénzügyminiszterré történő kinevezése. A másik ok a távozásakor felvett 16 millió forintos végkielégítés. Érthető, hogyha egy bankelnökből pénzügyminiszter lesz és eközben kiderül, hogy bankját közvetlenül a távozás előtt az állam egy rendkívüli és titkos vagy mondjuk nem nyilvános tőkejuttatás keretében az ellehetetlenüléstől mentette meg, vagy ha úgy tetszik, a kormány hozzásegítette a bankot a privatizációhoz, ez az akció nagyon sok kétséget ébreszt. Különösen igaz ez, ha ráadásul kiderül, hogy eközben számos vonatkozásban nem törvényesen járt el.
De igazi politikai üggyé a Budapest Bank 12 milliárdját maga Bokros Lajos tette. Amikor kiderült, hogy 16 milliós végkielégítést vett fel a banktól, ő az ügyet a következőképpen kommentálta. Egy, a kormányhoz közel álló vezető napilapból származik az idézet. "Ha az egész pénzt felvettem és elköltöttem volna - tudniillik a 16 milliót -, ahhoz sincs senkinek semmi köze. Mert ezért a pénzért én százszorosan megdolgoztam, amikor átvettem a Budapest Bankot, az majdnem a csőd szélén állt, én hoztam egy olyan állapotba, hogy első osztályú külföldi bankok kapkodnak érte a privatizációban. Ilyen bankot így senki sem javított fel otthon. A 7 milliárd forintos alaptőkéjű bank részvényeit 5 százalékos árfolyamon adták-vették, amikor én átvettem. Most 56 százalék körül van ez az árfolyamérték, ki lehet számolni, hogy ez 3 és fél milliárd forint nyereséget jelentett az országnak. Ezen túlmenően úgy gondolom, hogy ha a végkielégítés dupláját kaptam volna, akkor is teljesítmény áll mögötte." Eddig az idézet.
Ne vitassuk meg, hogy illik-e végkielégítést felvenni annak, aki munkahelyét nem elveszti, hanem a kormányfő felkérésére munkahelyéről a miniszteri bársonyszékbe ül át. Azt sem kell most értékelni, hogy éppen Horn Gyula volt az, aki felemelte szavát a milliós végkielégítések ellen. Az ezzel kapcsolatos véleményünket már többször elmondtuk itt, ebben a Házban. Most csak egyetlenegy kérdést kell megvizsgálni: vajon valóban úgy feljavította-e Bokros Lajos a Budapest Bankot - Bokros Lajos és nem a költségvetés 12 milliárdja vagy az egyéb állami ingatlanok ingyenes átadása, ahogy ő állítja ebben az idézett cikkben - vagy mégis az a helyzet, hogy a Budapest Bank egy nagyon nehéz helyzetben lévő bank volt, amikor Bokros Lajos otthagyta de 12 milliárdos állami tőkejuttatás nélkül rendkívül nehéz helyzetben maradt volna.
A vizsgálóbizottság jelentése szerint 1993. december 24-én az állam nevében a Pénzügyminisztériummal kötött konszolidációs szerződés szerint a bank köteles volt teljes kockázati céltartalék-képzési kötelezettségének '93. december 31-éig eleget tenni, akkor is, ha emiatt veszteséget kell kimutatnia. A szerződés teljesítéseként a Budapest Bank Rt. az eredmény terhére 21,3 milliárd forint céltartalékot képzett 1993-ban, és ezzel a céltartalékképzés előtti 7,9 milliárd forint pénzintézeti tevékenységének eredménye után a mérleg szerinti eredménye 13,4 milliárd forint veszteség lett. A bank saját tőkéje mindezek után másfél milliárd forintra apadt, amely alig haladta meg a pénzintézeti törvény által a kereskedelmi bankok jegyzett tőkéjére előírt minimális 1 milliárd forintos mértéket. A bank 1994. évi nyitó mérlegében a számviteli törvénynek megfelelően az 1993. évi veszteség az eredménytartalék számlán jelent meg, mint ahogy ez olvasható a jelentésben.
Ezzel választ kapunk arra a kérdésre, hogy vajon olyan kitűnő helyzetben lévő bank volt-e Bokros Lajos bankja, ahogy ő azt állította. A válasz egyértelműen az, hogy nem. A Budapest Bank ugyanis '94 végére azzal a veszéllyel kellett hogy szembenézzen, hogy a mérleg szerinti 13,4 milliárdos veszteség miatt jegyzett tőkéje másfél milliárd forintra csökkent. Ezért kellett a 12 milliárdos állami juttatás, hogy ezt a helyzetet elkerüljék. Vagyis a Budapest Bank helyzete nem különbözött lényegesen a magyar nagybankoktól, amelyek állami segítségnyújtás nélkül sorra-rendre rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek. Nem azt vitatjuk tehát, hogy meg kellett-e menteni a Budapest Bankot vagy sem, hanem azt, hogy ez a bank olyan kitűnő állapotban lett volna, mint ahogyan azt a leköszönt elnöke, az akkori pénzügyminiszter állította.
Most vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy mennyibe került az államnak ez a privatizáció vagy a privatizációhoz való hozzásegítés. Tudjuk, hogy a tőkeemelést megelőző feltőkésítés során az ÁFI, az Állami Fejlesztési Intézet, a Deák Ferenc utcai ingatlan tulajdonosa a Budapest Bankban tőkeemelést hajt végre úgy, hogy a bejegyzett részvényekért cserébe beviszi, apportálja a székházat 2,8 milliárd forint értékben. Az állam saját részesedését pedig úgy növeli, hogy az ÁFI-tól megvásárolja a bank részvényeit névértékben. A tőkeemelés 1995 februárjában megtörtént. Az állam a Budapest Bank részvényeket megvásárolja az ÁFI-tól, amit azóta sem fizetett ki. Igaz ugyan, hogy az ÁFI megszűnése miatt ez az államra nézve nem jelent teljesítendő kötelezettséget, de az ÁFI vagyonának elszámolásánál mindenképpen jelentkezik. Az 1995. februári tőketartalék átadás végleges vagyonátadás volt, amely 12 milliárd forinttal csökentette az ÁV Rt. saját vagyonát. Ennek a tőketartalék-átadásnak a technikáját a jelentés szövege világosan, fehéren-feketén a parlament elé tárja.
Végeredményben mennyit fordított közvetlenül az állam a Budapest Bank Rt. privatizációjának előkészítésére? Összesen 14,8 milliárd forintot, melyből 12 milliárd állami támogatás, privatizációs bevételről történő lemondás formájában, 2,8 milliárd forint pedig a ki nem fizetett Deák Ferenc utcai székházat megtestesítő részvényekben. Az új állami tulajdon jelenleg 4,6 milliárd forintra tehető, amelyet több mint 300 százalékos haszonnal kellene értékesíteni, forgatni ahhoz, hogy teljes egészében megtérüljön az eddigi ráfordítás.
A privatizációval kapcsolatban még egy dologra kell kitérnünk. A miniszterelnök úr szemmel láthatóan érzékeny arra, hogy az állam milyen garanciákban megtestesülő kötelezettségvállalásokat tesz. Lehet, hogy őt csak az előző kormányok garanciái érdeklik, azonban a Fidesz képviselőit az ő kormánya által vállaltak is foglalkoztatják. Ezért világossá kell tenni, hogy a privatizációs szerződésben a magyar kormány milyen kötelezettségeket és garanciákat vállalt a Budapest Bank privatizációja során, annak portfóliójára és az ellene indított perek értékére, olyan dolgokra, amelyekről most nincs tudomásunk. Ezért felszólítjuk a miniszterelnök urat, hogy hozza nyilvánosságra azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a kormány a Budapest Bank privatizációja során az új tulajdonosnak tett. Ezek a garanciavállalások ugyanis teljesen más színben tüntetik fel a privatizációt. Látható, hogy most az állam igen jelentősen veszít ezen a privatizáción. De lehet, hogy annál sokkal többet, mint ami a puszta számokból most kitetszik.
Összegzésképpen megállapíthatjuk: kár volt arra hivatkozni, hogy a Budapest Bank egy kiváló állapotban lévő bank, amelyért csak úgy kapkodnak a külföldi befektetők. Mert ez nem igaz! Valójában örülhetünk, hogy valaki megvásárolta a Budapest Bankot, ha ugyan örülni lehet annak, hogy az állam elveszíti, eladja tulajdonát. Itt ugyanis a magyar állam fizetett azért, hogy megszabaduljon a Budapest Banktól. Túl nagy ár ez egy bukott miniszter presztízséért.
A vizsgálóbizottság jelentését tudomásul vesszük, ám a benyújtott határozati javaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
