SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a frakciók egyöntetű támogatását ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet a kormány benyújtott annak érdekében, hogy az OECD szabályos tagországa lehessünk az eddigi különféle formákban folytatott együttműködést követően. Igazán nem szeretném kommentálni azokat a kormány egyetértésével találkozó nézeteket, amelyek szerint ez hozzájárul a világgazdaságba való bekapcsolódásunkhoz, elősegíti a külföldi beruházásokat Magyarországon. Elősegíti azt, hogy megfelelő gazdasági információkhoz jussunk a konjunktúra alakulásáról, ami aztán persze erősen befolyásolja külgazdasági tevékenységünket. Ezért köszönöm az összes frakció képviselőinek az egyetértő nézeteket, de néhány dologra az elhangzottak közül szeretnék részletesen kitérni.
(17.10)
Az egyik ilyen dolog, amelyről beszélnék, az a tény, hogy Csehország az OECD-hez való csatlakozásban némiképp megelőzött bennünket. Hát, tisztelt képviselőtársaim, ez valóban tény. Az első megjegyzésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy cseh országgyűlési képviselők valószínűleg nagyon keveset beszélnek egy olyan versenyről, amelyet Csehország elvesztett. Ehhez képest itt ez a hozzászólók többségénél, hogy mi elvesztettük ezt a versenyt, hangsúlyozásra került. Nem tudom, van-e magyar néplélek... szóval, valamiképpen, ha mi elvesztettünk egy versenyt, annak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk, és azt föltétlenül elmondjuk a nyilvánosság előtt.
Másrészt meg szeretném említeni, hogy tulajdonképpen a lassúbb tárgyalások, az idő elhúzása azzal, hogy jobb föltételeket akarunk kiharcolni magunknak, az végül is nem annyira negatív, nem egyértelműen negatív dolog.
Harmadszor: azt is meg szeretném jegyezni, hogy amikor május 20-21-én összeül az OECD miniszteri tanácsa, Csehországra nézve is ez lesz az első miniszteri tanács. Ott tehát bennünket - a néhány hónapos különbség ellenére - egyszerre fognak üdvözölni; úgyhogy ez a különbség, amely itt olyan nagy hangsúlyt kapott, nem is olyan nagy, sőt ebből a szempontból nincs is ilyen különbség.
És végül azt szeretném megemlíteni, hogy azért Csehországgal nemcsak versengünk, hanem együtt is működünk, és örüljünk annak, hogy ők is meg mi is bejutottunk az OECD-be.
Többen fölvetették az ellenzéki képviselőtársak közül, hogy vajon érett-e Magyarország az OECD-hez való csatlakozásra, érettek-e a vállalkozók, érettek-e a széles néprétegek. Röviden azt kell erre mondanom, hogy igen. De az esetleges félreértések elkerülése érdekében azért azt hiszem, azt is meg kellene említenem, hogy arra ne számítson vagy attól ne tartson senki, hogy itt most valami drákói módon szigorú, különleges rendszabályok kerülnek bevezetésre az OECD-tagság kapcsán, ugyanis semmi ilyen különösebb követelmény velünk szemben nincs.
Itt említésre került egy konkrétum, hogy majd meg kell engednünk a jövő év végétől a bankfiókok alapítását Magyarországon. Ez egy olyan dolog, ami miatt fájjon a bankok feje - meg persze a kormány feje, hogy a bankrendszert addig jobban rendbe kell tenni -, de ez a lakosságot olyan értelemben, hogy ő most valamire nincs fölkészülve, ami jönni fog, nem érinti, és ilyen dolgokat az OECD-tagság nem is fog jelenteni.
Külön ki szeretnék térni Torgyán képviselőtársunk néhány fölvetésére. Az egyik dolog, amit fölvetett, az az, hogy persze, akkor, amikor bekapcsolódunk az OECD információáramlás-rendszerébe, nemcsak kapni, hanem adni is kell információkat, és hogy ebből veszélyek származhatnak. A fölvetésre, azt hiszem, Csépe képviselő úr tulajdonképpen részben már válaszolt, mert elmondta, hogyha mi információkat küldünk egy ilyen fontos szervezetnek és rajta keresztül a nagyvilágnak magunkról, és ha az a szervezet rólunk tanulmányokat készít, egy olyan szervezet, amelynek a tanulmányait mindenki nagyon komolyan veszi, az számunkra csak előnyös. Én ehhez azt tehetném hozzá, hogy arról szó sincs, hogy üzleti titkokat szivárogtatnánk ki. Az OECD-vel a kormány tart kapcsolatot, és nincs birtokában üzleti titkoknak. Állami és hivatali titkok kiszivárogtatása más kérdés - azt törvények tiltják. Tehát a Torgyán úr által fölvetett veszélyek létezése számomra nem egészen világos.
Ami itt az OECD-csatlakozás kapcsán talán a legnagyobb vitát keltette, amióta ez egyáltalán szóba került, az a forint konvertibilitásának kérdése. Torgyán képviselő úrnak ezzel kapcsolatban is volt egy megjegyzése, amely belőlem elég komoly kételyeket és értetlenséget váltott ki. Torgyán képviselő úr ugyanis fölemlítette azt, ami egyébként tény, hogy a megállapodás értelmében meg fogjuk engedni, hogy magyar állampolgárok vagy intézmények az OECD-országok államkötvényeit vagy három A-minősítésű - legjobb minősítésű - vállalataik részvényeit megvásárolhassák, és azt mondta, hogy ebből óriási veszélyek származnak. Itt egyrészt hadd jegyezzem meg, hogy Torgyán képviselő úr beleesett egy olyan hibába, amelyikbe gyakran mindenki beleesik, hogy a dolgot rettentően egyoldalúan szemléli. Az ugyanis kétségtelen, hogy ezzel a magyar vállalatok így első látásra nem járnak jól, ha tudniillik nem vagyunk kénytelenek az ő részvényeiket venni, hanem külföldi részvényeket is vásárolhatunk; na de azért Magyarországon nemcsak vállalatok vannak, hanem olyanok is, akik megtakarítanak, és az ő számukra mégiscsak előnyösebb, ha szélesebb a megtakarítások elhelyezésének választéka. És meg szeretném jegyezni, hogy itt nem csak a nagy megtakarítókról van szó, mert nagyon kicsi pénzek elhelyezésének is meg fognak születni a mechanizmusai, amelyek segítségével valaki amerikai államkötvényt vásárolhat - például a Befektetési Alapon keresztül. Nem hiszem, hogy azoknak, akiknek megtakarításaik vannak, ez olyan nagy baj lenne, hogy mostantól kezdve már nem csak itthon fektethetik be a pénzüket - és ezt sem árt figyelembe venni.
Van itt egy másik probléma is. Torgyán képviselő úr az elmúlt évben, szeptember 25-én, amikor az OECD-csatlakozáshoz kapcsolódóan az Országgyűlés tárgyalta a devizatörvényt, a legnagyobb lelkesedéssel szólt a konvertibilitásról, a forint konvertibilitásáról, amit föltétlenül meg kell teremteni. Már most amennyire én tudom, a konvertibilitásnak két eleme van: a folyó fizetési mérleget és a befektetéseket érintő konvertibilitás. Az utóbbi az, amit Torgyán képviselő úr itt kifogásol. Úgyhogy én most már nem értem, hogy Torgyán képviselő úrnak mi az álláspontja a forint konvertibilitásáról: most legyen konvertibilis a forint vagy ne legyen?
(17.20)
Ha viszont az az álláspontja, hogy konvertibilis legyen a forint, akkor nem értem, miért mondja azt, hogy ennek az egyik alapvető vonását nem kell elfogadni. Egyszerűen nem érthető ez.
Úgy látszik, Torgyán képviselő úr az általa akkor használt példából - amit most nem szeretnék részletesen idézni - következően azt elfogadhatónak tartja, hogyha úgy konvertibilis a forint, hogy a zsebünkben kivihetünk külföldi pénzt, amit itthon átválthatunk. De ha elektronikus úton, a mai világban szokásos úton valaki külföldi részvényt vásárolhat anélkül, hogy ki kellene ezért utaznia külföldre, akkor az már nem elfogadható útja a konvertibilitásnak.
Meg vagyok lepődve azon, hogy ennyire ellentmondásos és furcsa nézeteket hangoztat valaki a valutakonvertibilitással kapcsolatban.
Végül, befejezésül: az OECD-csatlakozás egyik fő kérdése valóban a forintkonvertibilitás. Szeretném elmondani, hogy igenis jó a forintkonvertibilitás. Ne csak azokra tessék itt gondolni, akiknek sok pénzük van, és azt át akarják váltani külföldi valutára. Ezt ugyanis ők illegális módon akkor is megtehetnék gyakran és többnyire, ha erre nem lenne lehetőség. A forintkonvertibilitás elsősorban azoknak jó, akiknek kevés pénzük van, akik szegények, akik félnek az inflációtól, ugyanis a forint konvertibilitása olyan helyzetet teremt, hogy az országban olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amelyik nem fenyeget az infláció jelentős gyorsulásával. Azt gondolom, a forint konvertibilitásának növelése - amely valóban jelentős mértékben az OECD-csatlakozásunkhoz kapcsolódik - olyan dolog, amelyik fontos, és amelyik önmagában is megéri azt, hogy csatlakozunk az OECD-hez, de természetesen nemcsak erről van szó.
Még egyszer szeretném megköszönni az összes parlamenti frakció és az elmúlt tíz év összes kormánya támogatását abban, hogy OECD-csatlakozásunkra sor kerülhet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
