GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Országgyűlés! Miként a könyveknek, a törvényeknek is megvan a maguk sorsa, és ha visszatekintünk a kárpótlási törvényre vagy általánosságban a kárpótlási típusú törvényekre, ez különösen igaz.
Nem volt ezek között a törvények között olyan, amely ne hosszú időn keresztül foglalkoztatta volna a Házat, és nem volt olyan sem, amely ne járta volna meg az Alkotmánybíróságot. Az, amelyről, illetve amelynek a módosító indítványairól most szavaznunk kell, a politikai kárpótlás újabb fejezete.
(17.50)
Tény az, hogy ez a törvény sajnálatosan egy fordított időrendet valósít meg, hiszen először a korban hozzánk legközelebbiek részesültek kárpótlásban, és most a tőlünk leginkább távol esők, a közülünk legtöbben kihaltak érdekében szóló kárpótlás van előttünk.
Amiképpen a korábbiakban is, most is csak az a helyzet, hogy nem egyféle, hanem nagyon sokféle igazság szegül egymással szembe akkor, amikor a kárpótlásról beszélünk, de nemcsak igazságok, hanem morális tartalmak is, egyenértékű és egymással szembehelyezkedő morális tartalmak is megnehezítik a törvényalkotó dolgát. Hogy milyen érzékeny, és - tegyük hozzá - politikailag morálisan, költségvetési meggondolások szerint és nem utolsósorban alkotmányjogilag nehezen megoldható törvényről van szó, azt jól jelzi, hogy az Alkotmánybíróságnak is bizony csaknem három esztendőre volt szüksége ahhoz, hogy az eredeti törvényt feldolgozza és megítélje.
A válasz, az a határozat, amelyet 1995 elején megismertünk, nem volt számunkra használható akkor, amikor ezt a törvénymódosítást kézbe vettük, nem használhattuk iránytűként minden további nélkül. Ezt a helyzetet nagyon jól tükrözik a bizottságokban, illetve az általános és a részletes vitákban lefolytatott szópárbajok.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság mindezek alapján arra az elhatározásra jutott, hogy a módosító javaslatokkal kiegészült új törvényjavaslatot a vitás pontokra vonatkozó kérdésekkel együtt előzetes normakontrollra átküldi az Alkotmánybírósághoz, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alapján.
Kérem bejelentésem tudomásulvételét, egyszersmind azok elnézését is kérem, akik nagyon várják ezt a törvényt, hiszen akármilyen szerény mértékben is, az állam ezáltal igyekeznék egykori sérelmeikért kárpótolni őket. Jó lelkiismerettel azonban az emberi jogi bizottság inkább ehhez a megoldáshoz folyamodott, mintsem hogy alkotmányjogi buktatók miatt még ennél is későbbi időpontban juttassa kárpótláshoz őket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
