HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék megemlíteni a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásával kapcsolatban.
Az első gondolat, amit mindenképpen ki kell emelni ebben a Házban, hogy - gondolom, mindannyiunk nevében mondhatom - jó szívvel adjuk ezt a támogatást. Biztosak vagyunk benne, hogy a hazai kisebbségi szervezetek működését támogatni közérdek, fontos, és közügy, hogy ezek a kisebbségi szervezetek a lehetőségekhez, az ország lehetőségeihez képest minél komolyabb támogatásban részesüljenek. Azt is meg kell említeni, hogy mi ezt nem viszonosság szándékával adjuk, ettől függetlenül természetesnek tartanánk, ha nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is az adott kisebbségek - többek között a magyar kisebbség - kulturális és egyéb szervezeteit az illető országok hasonló gondolkodásmód, hasonló demokratikus logika alapján támogatnák.
Ugyanakkor, mivel mégis csak adófizetők pénzét ítéljük oda különböző szervezeteknek, fontosnak tartok néhány szempontot hangsúlyozni ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy amikor adófizetők pénzét, közpénzeket ítélünk oda, akkor, akármilyen nemes célra is tesszük, azokról az elvekről, amelyek alapján az odaítélés történik, mégiscsak be kell számolnunk az ország nyilvánosságának és természetesen azoknak a képviselőknek, akik az adott bizottság munkájában nem vesznek részt.
Kialakulóban van Magyarországon egy olyan - nem túl szerencsés - gyakorlat, amely a demokráciát kezdi úgy értelmezni, hogy minden szervezet, minden ágazat, minden szektor egyre több és több állami támogatást kér, és amennyiben ezt nem kapja meg, vagy nem annyit kap, amennyit kér, akkor ezt a demokrácia sérelmeként éli meg, akkor politikai üldöztetésről, diszkriminációról beszél. Holott nyilvánvaló - és tragikus közelmúltunkból tudunk példákat hozni -, hogy a valódi politikai üldöztetésnek szerencsére semmi köze nincs ahhoz, amikor az adófizetők pénzével - meglehet szűkösebben - gazdálkodunk, de mindenesetre csak ilyen jellegű korlátozásról van szó.
Gellért Kis Gábor képviselőtársam hangsúlyozta már, és nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy mi csak olyan kisebbségi szervezeteknek adtunk támogatást, amelyek az előző évi költségvetési pénzekkel elszámoltak, amelyeknek nincs köztartozásuk. Jó lenne, ha az emberi jogi bizottságnak ez a gyakorlata, szellemisége általában is kiterjedne a közpénzekkel való gazdálkodásra, tehát mindazok, akik közpénzekből részesülnek, az átlagosnál is szigorúbb elszámolásra kényszerülnének, hiszen közügyekről van szó.
Egyébként a kisebbségi szervezetek - talán a szélesebb nyilvánosság nincs ezzel a kérdéssel pontosan tisztában - az országos kisebbségi önkormányzatok mellett működnek. Az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásáról a későbbiekben - ha jól tudom, néhány héten belül - még tárgyalni fogunk ebben a Házban. Arról van szó, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok felállásával párhuzamosan a legtöbb kisebbség esetében még megmaradtak különböző, nagyon fontos kulturális, helyi, műemlékvédelmi, egyéb szervezetek, amelyek támogatásra szorulnak, és amelyek támogatásához az Országgyűlés segítségét kérjük. A nagyobb tétel azonban a kisebbségi országos önkormányzatok támogatása, amelyről a későbbiekben fogunk tárgyalni.
Annyit mondanék, hogy az elosztásért - gondolom, az emberi jogi bizottság többi tagja nevében is nyilatkozhatok -, az adott összeg elosztásáért vállaljuk magunkra a felelősséget, és ha ezért kritika ér bennünket, akkor ezt elfogadjuk. Az adott összeg nagyságáért azonban csak olyan mértékben vállaljuk a felelősséget, hogyha valaki megmondja, hogy milyen más közcélról kellene több pénzt ezekre a feladatokra összpontosítani, vagy milyen adókat kellene megemelni ahhoz, hogy újabb pénzeket tudjunk ezekre fordítani. Hiszen - még egyszer hangsúlyozom - adott összeggel tudunk csak gazdálkodni.
Természetesen kívánatos lenne, hogy a kisebbségi szervezetek, általában a társadalmi szervezetek költségvetési támogatása minél inkább automatizmusok révén történjék, tehát minél kevesebb legyen a politikai döntés, és minél inkább alakuljon ki egy olyan mechanizmus, amelyben valós munkájuk, valós tevékenységük és valós társadalmi támogatottságuk alapján részesülnek ezekből a közpénzekből. Önkritikával megállapíthatom, hogy amikor bejöttünk ebbe a Házba - legalábbis többségünkben a Szocialista Párt soraiban - két évvel ezelőtt, akkor bíztunk abban, hogy egy ilyen automatizmust sikerül megvalósítanunk. Ma is bízunk, de két év már eltelt, úgyhogy némi önkritikával kell megállapítanunk, hogy e téren máris van némi adósságunk. Reméljük, hogy minden párt együttműködésével valóban sikerül ebben eredményt elérnünk, hogy minél kevésbé politikai ügy legyen és minél inkább egy természetes automatikus döntés az, hogy milyen szervezetek kapnak költségvetési támogatást.
(16.20)
Úgy érzem, ezt a döntést - a lehetőségekhez képest - jó lelkiismerettel hoztuk meg. Mindenképpen utalnék arra, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülésén teljes - hétpárti - egyetértéssel határoztunk erről a felosztásról, ami nem jelenti azt, hogy nem tudnánk több pénzt is elosztani, ha lenne, de ezúttal ennyiből tudtunk gazdálkodni. Kérem képviselőtársaim támogatását, hogy valóban minél előbb megkapják ezt az amúgy is késve érkező pénzt a magyarországi kisebbségi szervezetek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
