BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb már említettem, hogy Mészáros Béla úr fölszólalásával teljes mértékben egyetértek. Ezért azokat a kifogásokat, illetve javaslatokat, amiket ő elmondott, én ezekkel egyetértvén, nem fogom megismételni; remélem, ez megrövidíti hozzászólásomat, és időt takarítunk meg. Nagyon sajnálatos viszont, hogy SZDSZ-es képviselőtársunk véleménye a frakcióján belül kisebbségben van, a kormánypártok között meg nagyon csak kisebbségben van, tehát nem szabad túlértékelni a dolgot.
Érdemes visszatekinteni erre az elmúlt pár hónapra, ennek a törvénynek a sorsára, és nagyon érdekes következtetéseket tud az ember levonni. Mindannyian emlékeznek képviselőtársaim: február 1-jén Sopronban kihelyezett mezőgazdasági bizottsági ülésen a bizottság tárgyalta a törvénytervezetet, és rendkívül kemény kritikákat fogalmazott meg úgy kormánypárti, mint ellenzéki képviselőtársaink nagy része.
Ott elhangzott, hogy jobban tenné a kormány, ha visszavonná a törvénytervezetet, néhány szakértővel átdolgoztatná azt - a Sopronban elhangzott kritikáknak megfelelően -, és újra beterjesztvén rengeteg időt lehetne megtakarítani és rengeteg módosító indítványt. Sajnos a szavazógép működött: ellenzéki javaslat, illetve ellenzéki nem szavazat ellenére általános vitára alkalmasnak ítélték ezt a törvénytervezetet, és azóta tulajdonképpen tárgyaljuk is ezt a törvénytervezetet.
Akik úgy vélekedtek annak idején Sopronban, hogy célszerűbb volna visszavonni, azoknak a javaslata sajnos bejött. Bejött, mert félő, hogy a nyári szünet előtt a parlament ezt a törvénytervezetet nem fogja elfogadni. Számoljunk: másfél hónapunk van még a nyári szünetig, és még az általános vitát sem zártuk le. Nem beszélve arról a közel 200 módosító indítványról, aminek a beépítése, ha csak 200-ról van szó, akkor is rengeteg, de ha beleszámítom azt, hogy egy módosítás sok esetben másik tízet indukálhat a törvényen belül, akkor azt kell mondanom, hogy ebből a törvénytervezetből törvény a nyári szünet előtt nem valószínű, hogy lesz. És ezt valahogy a kormány elengedte a füle mellett, és a gyors tárgyalás és a gyors elfogadás volt az ellenvélemény.
Ebből nem lett semmi. Ugyanis, ha az ember végiggondolja, rájön a logikára, hogy miért nem. Itt az idő annak a csoportnak, annak az érdekkörnek a malmára hajtja a vizet, akik jelenleg birtokon belül vannak, és akik tulajdonképpen a jelen vadászati helyzet konzerválásában érdekeltek. Ebből adódóan nekik ez a törvény nem lehet sürgős. Tekintettel arra, hogy a parlamentben énszerintem túl sok, de mások szerint is sok vadász ül, ebből adódóan a kormány is az ő érdekeik kiszolgálására hajlandó. Ezt jól mutatja egyébként maga az előterjesztés is, és jól mutatja az a vita, ami itt folyik. Tehát az a megállapítás, amit Mészáros Béla képviselőtársam mondott, hogy nem pártok, hanem sokkal inkább érdekkörök között folyik a vita, teljes egészében megfelel a valóságnak.
Ilyenformán az a kritika vagy megfogalmazás, miszerint a kormány is annak a társaságnak a szekerét tolja, amelynek tagjai jelenleg vadásznak, ebből adódóan igen kicsi esélyük van azoknak, akik ebben a folyamatban módosítást szeretnének elérni, és a bérkilövők irányába eltolni. S megmondom őszintén, az MDF-nek egybehangzóan az a véleménye, mivel egy országban mindenki nem vadászhat, ebből adódóan, aki vadászik, az fizesse meg. S ez az elv nem mindenkinek tetszik. Ugyanis a társaság jelentős része úgy szeretne vadászni, hogy azt, ha lehet, ne nagyon kelljen megfizetni. Tudomásul kell vennünk, és ezt mindenkinek tudomásul kell venni: a vadászat drága sport.
Az előbb Francz képviselőtársam azt mondta, egy puska árán lehet 20 hektár földet venni, de az nem jogosítja föl az állampolgárt, hogy ha vesz egy puskát 20 hektár föld árán, akkor a másik 3000 hektáron ingyen vadászhat. Ez semmiképpen nem jogosítja föl! (Francz Rezső: Egyetértek.) És itt van a probléma. Egyébként jól mutatja azt, amit itt már többen is elmondtak velem együtt, hogy milyen körök fognak itt össze, hogy Schamschula képviselőtársam és Francz Rezső, akik elég távol állnak a politikai palettán egymástól, milyen pompásan egyetértenek vadászati törvényügyben, pontosabban a vadászati mozdulatlanság ügyében. Nem szakmailag, hanem érdek alapján.
Tehát, képviselőtársaim, igenis megérett a vadászati törvény a módosításra, és igenis, az MDF véleménye szerint szükség lenne egy olyan vadászati törvényre, amelyik végre tényleg a tulajdonos, mármint a földtulajdonos érdekét is figyelembe véve szabályozná ezt a szabályozatlan területet.
Az előbb már említettem, de most újra el kell mondanom, hogy azok az érvek, miszerint csak ekkora területen - és csak azért nem mondok számokat, mert több szám van forgalomban -, több ezer hektáron lehet vadgazdálkodni, nagyon függenek attól, hogy milyen vad vonatkozásában kívánok vadgazdálkodni. Én a területen, ahol gazdálkodom - és nem vadgazdálkodom és főleg nem vadászom -, pompás fogolyállományt neveltem föl évek munkájával, amit ezen a télen mind egy szálig valakik levadásztak - ha valaki kijön, meg tudom mutatni, ott vannak a patronok -; nyúl se maradt egy se. Remélem, nem a vadgazdálkodás szellemében történt a dolog. De tény, hogy ezen a bizonyos, a vadnak alkalmas területen ki lehet alakítani egy törzsállományt.
(20.00)
Én nem azt mondom, hogy 30 hektár alkalmas vadgazdálkodásra, de a szarvast és a foglyot, a nyulat és az őzet nem lehet közös nevező alá vonni vadgazdálkodás szempontjából - a vízi vadról pedig ne is beszéljünk, az egy egészen más kategória. Tehát azt kijelenteni, hogy ekkora és nem kisebb, ez ilyen formán nem ül.
Egyébként jól mutatja a szándékokat az egyéb intézkedések sora. Közülük csak egyet szeretnék megemlíteni, ezt a bizonyos, állami erdőgazdaságok vezetőinek írott ÁPV Rt.-levelet. Miközben a parlamentben folyik a vadászati törvény tárgyalása, az állami tulajdon kezelésével és privatizációjával megbízott szervezet ügyvezetője arra biztatja az állami erdőgazdaságok vezetőit, hogy még a törvény megjelenése előtt adják el tulajdonjogilag a vadászházakat, illetve a vadászháztelkeket az ott most vadászó vadásztársaságoknak, mert erre a törvény megjelenése után esetleg nem lesz lehetőségük.
Tisztelt képviselőtársaim, ez példátlan! Hogy ezzel a mezőgazdasági bizottság úgy foglalkozott, ahogy foglalkozott, az nagyon jól mutatja, milyen erők mozognak a színfalak mögött, milyen presszió van azon, hogy a pozícióban lévő körök pozícióban is maradjanak. Amit az előbb említettem, nem jelent mást, mint azt, hogy most, a törvény elfogadása előtt - ha egyáltalán elfogadjuk a törvényt - olyan helyzetet teremtsünk, ami alapján adott esetben egy vadászterületen egy időben két vadásztársaság jogszerűen tartózkodik: egyik azért, mert övé a vadászház és a telek, és járhat oda mulatni, a másik pedig azért, mert vadászház nélkül békésen vadászgathat ott, ha közben más le nem lövi a vadakat. Ezt a helyzetet normális ésszel elfogadni nem lehet!
Néhány gondolat magáról a törvényről. Egyetlen kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, ez pedig a jogellenes cselekedetek szankcionálása, a jogsértő előállíthatósága és a jogellenesség bizonyítása. Ez a törvény teljesen kifelejtette ezt a kérdést. Teljesen kifelejtette! Azért mondom ezt, mert én már elmondtam hasonló aggályaimat a természetvédelmi törvénnyel kapcsolatosan is, de ugyanúgy elmondhatnám az erdőtörvénnyel kapcsolatosan is azt, hogy a törvényalkotásunk nem foglalkozik a tulajdon biztonságával, illetőleg a tulajdon biztonságának megsértőivel szembeni fellépéssel. Itt azonban egy sajátos helyzet van: itt a jogsértő fegyveres ember. Független attól, hogy a fegyver jogszerűen van nála vagy sem, de a jogsértő egy fegyvert viselő ember. Az ő előállíthatósága eléggé kényes kérdés - hogy finoman fogalmazzak. (Francz Rezső: Aztán miért?)
Ezzel a kérdéssel egy vadászati törvénynek mindenképpen foglalkoznia kell, mert abban az esetben, ha itt előállításról esik szó, előbb-utóbb valaki lőni fog. Ha jogilag nem szabályozzuk a kérdést, akkor ilyen lövések egyre többször eldördülnek, illetve eldördülhetnek. Nem beszélve arról, hogy a törvény nem tér ki arra a nyilvánvaló dologra, hogy egy jogszerűen vadászterülettel rendelkező vadász ugyanúgy orvvadásznak minősül egy másik vadászterületen, mint akinek sehol nincs vadászterülete. (Francz Rezső: Ez így van!) E törvénynek ebben az esetben egy szabálysértési orvoslási javaslata van: elkobozzák tőle a vadat, amit lelőtt és megbüntetik valamire. Ez nem kezelése a dolognak!
Nem akarom hosszúra nyújtani, ezért még egy kérdést érintenék: a bizonyos szerek befolyása alatt álló személyek fegyverhasználatát. Ez a törvény teljesen kifelejtette azt, hogy alkoholos állapotban, kábítószeres állapotban nem lehet vadászni. Viszont egy egészen kacifántos fél mondatot azért felolvasnék önöknek figyelemfelkeltésül, mert nagyon érdekes. Nem tudom, ki találta ki, de nagyon ügyes ember volt. Azt mondja: "Akinek egészségi vagy tudati állapotában felismerhető módon olyan változás következett be, ami a vadászat biztonságos lefolytatását akadályozza, az azonnal kizárandó a vadászatból." Jelzem: "felismerhető módon"! Szó sem esik arról, hogy ivott-e előtte vagy nem, mert - mint tudjuk - ezeknek a szereknek a fogyasztásában bizonyos határok, sorompók vannak: amikor lehet látni rajta, nem lehet látni rajta, meg tud-e állni a lábán vagy nem tud megállni. Ha mi komolyan akarjuk venni, hogy rend legyen a vadászat területén, akkor a vadászlobby érdekében - és nem ellene - igenis kemény szankciókat kell elfogadni azért, hogy ne legyenek nagyon súlyos, nagyon veszélyes és immáron megfordíthatatlan események a vadászatban, és ez ne hangolja a társadalmat még inkább a vadászok ellen.
Azt azért tudomásul kell venni, hogy a magyarországi társadalomban elég jelentős ellenérzés van a vadászokkal szemben. Azt ne felejtsük el, hogy a háború utáni időszaktól kezdődően rendkívül nagy erkölcsi pusztulás - mondhatnám pusztítás - zajlott le. Tudott dolog - itt már többen hivatkoztak rá -, hogy Magyarországon a két háború között elég stabil vadászerkölcs uralkodott, ugyanis nemcsak az írott, hanem az íratlan törvényeket is be szokták volt tartani. A háború utáni időszakra ez nem nagyon volt jellemző.
Befejezésül egy történetet szeretnék elmondani, gyerekkoromból. Mi, mint gazdálkodó parasztok, szüleinkkel el szoktunk menni a mezőre. Nyár közepén, aratáskor egy lövés volt hallható. Én pici gyerek voltam. Apám megijedt, hogy hol vagyunk mi, és szaladt felénk, mi pedig a puskalövés irányába szaladtunk, mert ott érdekes dolog történik. Az úton, egy dűlőúton feküdt egy nyúl. Jött a vadász a barázdában felfelé - mert kis parcellák voltak -, aki egyébként osztálytársa volt édesapámnak az általános iskolában. Mondja neki, hogy "Erre, arra! Lehet ilyenkor vadászni?!" Azt mondja: "Komám, vadászni akkor lehet, ha az embernek van puskája. Mit tudom én, meddig lesz puskám."
Ebből a helyzetből csak nagyon stabil, jól megfogalmazott törvényi előírásokkal lehet kikecmeregni, sehogy másképpen! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)
