DR. KOVÁCS KÁLMÁN
DR. KOVÁCS KÁLMÁN
DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt hozzászólásomhoz hozzákezdenék, engedjék meg, hogy reagáljak Urbán Árpád képviselőtársam fölvetésére, annak ellenére, hogy Bogárdi Zoltán részben elmondta, amit mondani akartam. Nevezetesen: a fogolyállomány magas szintű elterjedtsége a két világháború közötti időszakban pontosan a gazdálkodási viszonyoknak, tehát az apró, kis parcelláknak és esetenként a parlagon hagyott területeknek volt a következménye.
A fogolypusztulás viszont két dologra vezethető vissza. Bizonyára emlékeznek - hadd mondjam ezt - a "vadásztársak" - elnézést kérek, hogy itt most nem képviselőtársakat mondok - egyrészt a '43-as nagy fogolypusztulásra, ahol a fogolyállománynak több mint a fele elpusztult. Utána pedig a nagyüzemi táblák bevezetése volt az, ami a fogolyállományt olyan helyzetbe hozta, amilyen helyzetben van.
Még egy dolgot hadd mondjak el: a nyúlállomány növekedése az elmúlt pár évben valószínűleg összefügg a privatizációval és a nagyüzemi gazdálkodás bizonyos visszaszorulásával - mert az elmúlt pár évben azt vettük észre, hogy a nyúlállomány növekszik. Ennyit szerettem volna elmondani bevezetőben.
Most pedig rátérnék a hozzászólásomra, amelyben megpróbálok szakmai érveket fölsorakoztatni és néhány gondolatot elmondani. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló T/1662. számú törvényjavaslat tiszteletreméltó célt tűzött maga elé. Egyik oldalon megpróbálja a magyar vadgazdálkodás kétségtelen eredményeit továbbfejleszteni, megmenteni, összhangba hozni a földtulajdonosok érdekeivel, összhangba hozni a vadászok érdekeit az erdőgazdaság, a mezőgazdaságot végzők érdekeivel és a természetvédelem érdekeivel is. Ez a cél - még egyszer hangsúlyozom - tiszteletreméltó cél. Csak kétségeim vannak azzal kapcsolatosan, hogy ez valóban megvalósítható-e.
A törvényben szerepel a vad védelméről szóló fejezet. Ennek ellenére azt állítom, hogy a vad védelme ebben a kérdésben, ebben a javaslatban felületesen érintett. Már csak azért is igaz ez, mert mely vad védelméről kell gondoskodnunk: a túlszaporodott nagyvadállomány védelméről? Vagy a hasznos apróvadállományéról? - amely a szakemberek véleménye szerint kisebb létszámú, mint azt a mezőgazdasági területeink vadeltartó képessége lehetővé tenné. Vagy pedig az egyéb vadászható vadfajok védelméről?
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat: már a hetvenes évek második felében, illetve a nyolcvanas évek első felében arról cikkeztek a szakemberek, hogy nagyvadállományunk jelentősen meghaladja erdeink vadeltartó képességét. Szakemberek véleménye szerint erdeink vadeltartó képessége 33-34 ezer szarvasegység - itt egy szarvast számítanak egy egységnek. Ugyanakkor a becslés szerint csak a szarvasállomány mintegy 50-51 ezer darabot jelent. A dám, amelynek értéke 0,5 szarvasegység, 16-17 ezer, a muflon, ahol 0,3-0,4 szarvasegységgel számolnak, 8500 darab, a vaddisznó - ez különösen nagy szám - 42 ezer darab; emlékszem, annak idején, amikor a 10 ezres állományt elérte a hetvenes évek második felében, már azt is túlszaporodott állománynak tekintették.
Fenntartható-e ekkora állomány erdeink károsítása nélkül? Nyilvánvalóan nem. A minőséget viszont fenn kellene tartani. Az apróvadállománnyal kapcsolatosan azt kell elmondani, hogy ez viszont nem éri el a lehetséges mértéket. Azt tartják a szakemberek, hogy az apróvadas területen hektáronként egy fácánnal számolhatunk, 5 hektáronként egy nyúl a megengedhető mennyiség. 6-6,5 millió hektáros apróvadas területhez képest a 660 ezres fácánállomány, a 60 ezres fogolyállomány és az 580 ezres nyúlállomány egyáltalán nem tekinthető optimálisnak.
Mindezek alapján azt állítom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat végső soron nem rendelkezik a vad védelméről, de nem rendelkezik kielégítő módon a vadgazdálkodásról sem.
Itt egy olyan vadászati törvényről van szó, amely valós vagy vélt érdekeket próbál kielégíteni, de nem biztos, hogy minden esetben jól. Valóban igaz Mészáros képviselőtársamnak az a véleménye, hogy itt nem az ellenzék és a kormánypártok között húzódik az ellentétes vélemény, hanem frakciónként is ellentétes vélemények vannak.
Hadd mondjam azt én is, ritkán fordult elő - a gyakorlatomban talán egyszer sem -, hogy az SZDSZ-szel egyetértettem volna. De most azt kell mondanom, hogy az SZDSZ egyik képviselőjével egyetértettem abban, amit elmondott. (Francz Rezső: Nem az SZDSZ-szel, hanem Mészáros Bélával értesz egyet.) Azt hiszem, Mészáros Béla egy SZDSZ-es képviselő - ezért említettem ezt így meg.
Két területen csapnak össze az ellenvélemények. Az egyik a vad tulajdonjoga, a másik pedig a minimális vadászterület nagysága. A javaslat az állami tulajdon mellett teszi le a voksát, egyesek viszont a res nullius mellett kardoskodnak.
Én másképp próbálom megközelíteni ezt a kérdést. A javaslat deklarálja ugyan, hogy a vad állami tulajdon, amivel egyet is tudnék érteni, de az állam ezzel szemben ebben a törvényben semmiféle felelősséget nem vállal. Minden felelősséget a vadászatra jogosultra hárít, és a földhasználóra kíván áthárítani. Azt hiszem, képviselőtársaim ezt érzékelik. A vadkár kérdésénél, valamint a gépkocsi és a vad ütközése kérdésénél erre még vissza fogok térni.
A jövőben érzékelhető lesz az, hogy a vadkár és a vadban okozott kár kérdésében, de különösen a vad és a gépjárművek ütközése kérdésében végül is az állam nem fogja vállalni azt a felelősséget, amelyet az állami tulajdonjog maga után megkövetelne. Hiszen mi történik akkor, ha ezek után például a vadászatra jogosult a kárt megpróbálja áthárítani az államra? A törvényjavaslat deklarál, de ebben az esetben nem fogalmaz meg cselekvési programot.
Ugyanez a helyzet a vadászati jognak mint vagyonértékű jognak a földtulajdonhoz kötésével is. A törvényjavaslat deklarálja, hogy a vadászati jog a föld tulajdonjogának elválaszthatatlan része; de gyakorlatilag nem lehet a föld tulajdonjogához kötni, mert igazából ebben a javaslatban nem kapcsolódik a földtulajdonhoz.
Néhány szót a minimális területnagyságról. Az érdekek leglátványosabban itt csapnak össze. Ha területes vadásztársaságok tagjaival beszélek, ők a 3 ezer hektár vagy nagyon sokan az ennél nagyobb terület mellett érvelnek. A földtulajdonosok egy része, a bérkilövő vadásztársaságok számos tagja viszont a 300 hektár vagy a kisebb hektár mellett érvel - attól függ, mit tartanak saját szempontjukból fontosabbnak.
Kétségtelenül el kell ismerni azt, hogy a nagyobb terület kedvezőbb a szakszerűbb vadgazdálkodásra. De az is igaz, hogy nem mindegy, milyen vadfajjal kívánunk gazdálkodni; mert egészen más például, ha vízivadból vadkacsával kívánunk gazdálkodni, vagy fácánnal vagy netalántán szarvassal szeretnénk gazdálkodni. Hiszen ott nemhogy a 3 ezer hektár, de még a 10 ezer hektár sem megfelelő területnagyság.
Ha a jelenlegi vadásztársasági struktúrát nézzük, ahol az átlagos vadásztársasági területnagyság 10 ezer hektár fölött van, és a 10 ezer hektár alatti vadásztársaságok többsége vegetál, akkor a 3 ezer hektár sem kedvező. Mert a 3 ezer hektár törvénybe iktatása elindít egy folyamatot, amely a jelenlegi társaságok számának jelentős növekedéséhez vezet. Ennek jelei már most is láthatók. Azt hiszem, képviselőtársaim is találkoztak ezekkel a jelenségekkel.
A kisebb területnagysággal szemben az a gyakori ellenérv, hogy kipusztul a vad - viszont ez nem igaz. Nézzék meg, tisztelt képviselőtársaim, Ausztria vagy Németország kilövési adatait - pedig a minimális terület Ausztria esetében 115 hektár, Németország esetében pedig 75 hektár.
Azt se feledjük el, hogy a magyar vad fénykora a két világháború közötti időre tehető. A nagyvadállományunk is minőségileg jelentős volt, nem is beszélve az apróvadállományról, pedig akkor 200 katasztrális hold egybefüggő terület volt a minimális vadászterület-nagyság.
(19.40)
Mi a megoldás? Mert itt megoldást is kellene találni ebben a kérdésben. Szükségesnek tartanánk, hogy a vadgazdálkodási körzetek létesítésének deklarálása hangsúlyozottabban jelenjen meg a törvényben. Van ugyan erre utalás, de célszerű lenne ezt a részt pontosítani.
Ehhez kapcsolódik a hatékony hatósági felügyelet. Ez véleményem szerint sokkal fontosabb, mert hatékony ellenőrzés nélkül a nagyobb területi egységek sem biztosítják az egységes vadgazdálkodási elvek érvényesülését.
A törvényben utalás található a 100 hektár alatti földtulajdonosokra, illetve a 100 hektár feletti tulajdonosokra. Szeretném felhívni arra a tisztelt előterjesztő figyelmét, hogy amíg a törvény szövegében a 100 hektár fölötti tulajdonosoknak értelmezésem szerint maguknak kell nyilatkozniuk a hasznosítás szándékáról vagy módozatairól, addig az alatta levő tulajdonosok esetében vagy ők maguk, vagy képviselőik útján rendelkeznek, vagy pedig a jegyző fogja ezt megtenni. De nem vették észre a tisztelt előterjesztők, hogy a mellékletben elfelejtették az 50 hektárt 100 hektárra kijavítani. A korábbi tervezetben 50 hektárról volt szó, és ezt nem javították ki; ezt mindenképpen szükségesnek tartanám kijavítani.
Végezetül még több fontos kérdést is meg kellene említeni. Feltétlenül szükséges megemlíteni az orvvadászat kérdéskörét. Természetesen ez nemcsak a vadászati törvényt érinti elsősorban, hanem a büntető törvénykönyv módosítását is igényelné.
Befejezés előtt hadd térjek ki még egy nagyon fontos kérdésre: a törvény alkotói elfeledkeztek a vadászok leghűségesebb és talán legeredményesebb segítőiről, a vadászkutyákról. Szükséges lett volna legalább egyetlen mondatban szabályozni azt, hogy a vadászatokon igenis szükség van megfelelően kiképzett vadászkutyák tartására és használatára.
A hatálybalépés. A törvény hatálybalépésére 1997. március 1-jei dátum szerepel. Azt hiszem, hogy ez a hatálybalépési időpont egy kissé korainak tűnik, jobb lenne, ha egy kicsit későbbre tennénk, amíg a birtokviszonyok és egyáltalán a körülmények is megfelelően alakulnak.
Egyetlen dolgot még hadd mondjak el itt a képviselőtársaknak! Nekem mint területes vadásztársaság tagjának, nyilvánvalóan a saját érdekeim is azt követelnék, azt céloznák, hogy ez a törvény ilyen vagy ehhez hasonló formában kerüljön hatályba. De a kétségeimet engedjék meg megfogalmazni, azt, hogy az érdekellentétek miatt és gyakorlatilag a földtulajdonosok vadászatból való kiszorítása miatt az az érzésem, hogy ez a törvény nem lesz hosszú életű. Ebből a szempontból meggondolandó az, hogy a földtulajdonosok jogosítványai ne csak deklarált módon, ahogy benne van a törvényben, hanem a törvény gyakorlatában és a törvény szellemében is megvalósuljanak.
Ennyivel szerettem volna hozzájárulni a vadászati törvény kérdésköréhez, és köszönöm szépen a figyelmüket.
