DR. KOVÁCS KÁLMÁN
DR. KOVÁCS KÁLMÁN
DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, az "ugar" kifejezést én használtam. Tulajdonképpen azt akartam érzékeltetni, bizonyítani, hogy a kisparcellás művelési mód - ahol az egyik földet ugaron hagyták, a másik földön egy kultúrát, másikat, harmadikat termesztettek - és ezeknek a változatossága pontosan a fogolyállománnyal kapcsolatosan merült fel.
(19.50)
Tehát valójában azt hiszem, ez a vád engem érint, bár én nem éreztem vádnak, ezért sem reagáltam, tehát egyetértettem vele.
Képviselőtársam másik kérdésével is egyetértettem, hogy lehetőleg azokat az eredményeket meg kellene őrizni, amelyeket elértünk, mert azért kétségtelenül igaz az a variáció is, hogy az elmúlt időszakban, bármennyire azt mondták is, hogy a vadászat az valami úri vagy elvtársi passzió, de tudomásul kell venni, hogy a vadásztársaságok zömében azért egyszerű emberek vannak. Az én saját vadásztársaimnak a jelentős része is egyszerű ember, és bizonyára abban is van felelősségünk, hogy ezeknek az embereknek a vadászati lehetőségeit, jogosultságát valamilyen módon megpróbáljuk megőrizni.
A vadkár vonatkozásában még egy dolgot hadd említsek, illetve a nagy vadállomány túlszaporodásával kapcsolatban. Azt mindenki tudja, és ezt már nem most kezdték el cikkezni, hogy a nagyvadállomány túlszaporodott, különösen a vaddisznóállomány, ahol, jól emlékszem, a nyolcvanas években úgy fogalmazták meg, hogy Magyarországon 3000 darab az, ami optimálisnak tekinthető lett volna, és ma 40 ezer fölött van a vaddisznóállomány. És még egy nagyon fontos dolog: a vaddisznót vissza kell szorítani az erdőbe, mert az erdőben a károkozása, bármennyire is furcsa, alacsonyabb, mint az őznek a károkozása, de a mezőgazdasági területeken hatalmas. És azokon a területeken, amely apróvadas terület volt és megjelent a vaddisznó, eltűnt például a fácánállomány, pontosan a vaddisznó károkozása miatt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
