DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az az igazság, nem gondoltam volna, hogy ebben a vadászati vitában fel fogok szólalni, mert nem ízlésem szerint való a vadászat mindaddig, amíg a nyúl kezében nincs puska, hogy vissza tudjon lőni.
(18.50)
Egy kicsit kiszolgáltatottnak érzem az állatokat - de hát az egész élet tele van kiszolgáltatottsággal.
Egypár általános kérdés is felvetődött ebben a vitában, ezért gondoltam azt, hogy ezekre mégis reflektálok. Előre kell bocsátanom, hogy ez kivételesen egy jó törvényjavaslat, még akkor is, ha számos pontjával vitatkozni lehet.
Az egyik ilyen, a vitában ismételten fölvetődő kérdés, hogy a vadászat szakmai vagy nem szakmai kérdés.
Azt hiszem, hogy ez egy helytelen kérdésfelvetés. A törvényhozásban minden kérdés, ami megvitatásra kerül, jóllehet van szakmai oldala és szakmai háttere - gyakran sokkal bonyolultabb szakmai háttere, mint a vadászatnak -, ettől még itt nem szakmai kérdéssé válik, hanem igenis politikai kérdéssé, amennyiben a különböző társadalmi érdekek egyeztetését kell ezekkel a jogszabályokkal és emberi magatartásszabályokkal biztosítani.
Tehát függetlenül attól, hogy természetesen mindennek van egy szakmai összefüggésrendszere is, az alapkérdés mégis a társadalmi magatartásformák kialakítása és a társadalmi mozgásformáknak, az érdekek mozgásának a jogszabályi rendezése. Tehát ennyiben nem szakmai vita folyik a parlamentben.
A törvényjavaslat eddigi vitája során is nagyon világossá vált, hogy itt a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a vadgazdaság érdekeinek - és természetesen ezzel a mezőgazdasági földtulajdonosok, az erdőtulajdonosok érdekeinek - az összehangolása a vadászati érdekekkel - ez ennek az egész kérdéskomplexumnak a jogi, társadalmi összefüggése. Ehhez nagyon szorosan hozzárendelődik a természetvédelem, s mivel ez a társadalom egészének az egyik alapérdeke, meg kell oldani a biztosítását e törvény keretei között.
Az egyik alapkérdés, ami itt vita tárgya volt, a minimális vadászterület nagysága. Úgy hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet az egyéb tényektől teljesen elvonatkoztatva kezelni.
A magam részéről - és azt hiszem, a Kisgazdapárt többsége is - Gyimóthy Géza igen tisztelt képviselőtársunk álláspontját fogom támogatni, és olyan javaslatot fogunk előterjeszteni, hogy a minimális vadászterület 300 hektár legyen. Ennek egy nagyon érdekes és fontos összefüggését és indokát szeretném önöknek elmondani.
(A jegyzői székben dr. Kávássy Sándort Tóth István váltja fel.)
Lehet, hogy az ilyen, relatíve kis vadászterület vadgazdálkodási szempontból nem optimális, abból a szempontból viszont optimális, hogy az ország sűrűn lakott, aprófalvas településű vidékein - gondolok például Baranyára - lehetővé teszi, hogy a helyi közösségek a saját környezetükben gyakorolni tudják a vadgazdálkodást és a vadászatot.
Azt hiszem, hogy a minimális vadászterület nagyságát bizonyos mértékig az ország településszerkezetének a függvényében is vizsgálni kellene. Természetes, hogy az olyan hatalmas, nagy kiterjedésű erdőségekben, ahol a települések is ritkák - gondolok például a Mátrára vagy a Bükkre -, sok ezer hektáros vadászterületek is nyilvánvalóan indokoltak lehetnek. Azonban az országnak ezeken a sűrű, kistelepülésű vidékein bizony indokolt lehet, hogy viszonylag kis területen határozzuk meg a minimális vadászterület nagyságát.
Másik alapkérdésként merült fel a vad tulajdonjogának a problémája. A tulajdonjog nem egészen úgy van, mint azt több hozzászólótól is hallani lehetett, hogy a res nullius már teljesen megszűnt. Igen, ma is vannak olyan országok, ahol a res nullius elve érvényesül a vaddal kapcsolatban, de ez sem elfogadhatatlan álláspont, és természetesen az sem, hogy állami tulajdonban legyen. Azonban mindkét esetben a felelősség kérdését kell minden oldalról megnyugtatóan szabályozni, és abban az esetben, ha ez kellő biztosítékokkal megoldódik, akkor gyakorlatilag úgyszólván közömbös, hogy az államé-e a tulajdonjog vagy a földtulajdonosé - ami az egyik legnehezebben követhető megoldás -, vagy pedig a res nullius a megoldás, aminek ismertek a római jogi előzményei.
Úgy gondolom - és számomra ez a törvény egyik hiányosságaként tűnt föl -, hogy a szankcionálás kérdése és a vadászat terén elkövethető kihágások, netán bűncselekmények problémája mintha elsikkadt volna a törvényből.
Elég sokat járom az országot, és számos helyen arra panaszkodnak, hogy szinte elviselhetetlen állapotok vannak az erdőben. Orvvadászok garázdálkodnak, akik olyan fegyverekkel vannak fölszerelve, amilyenek a magyar hadseregnek nincsenek. Tehát azok a rendkívül rossz közállapotok, amelyek sajnos itt, Pesten is előfordulnak és mindennap tapasztaljuk, az erdőkben is "grasszálnak". Most nem beszélek az országos méretű fatolvajlásoktól, de ugyanígy folyik az orvvadászat is.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt hiszem, ahogy a közállapotok biztosítása és javítása terén, úgy a vadvédelem és az orvvadászat elleni küzdelemben is sokkal erőteljesebb lépésekre lenne szükség, mert ez azért olyan bűncselekmény, amit fegyverrel követnek el. Ez a közbiztonságot sokkal súlyosabban érinti, mint, mondjuk, egy zsebtolvajlás - persze, nem szeretném ezzel dicsérni a zsebtolvajokat.
(19.00)
Azt hiszem, hogy ezen a téren a törvénynek sokkal határozottabb javaslatot kellene tennie, és egyidejűleg a Btk. megfelelő szigorítására lenne szükség. Rendkívül hiányolom például, hogy ha bizonyos fegyverekkel való vadászatot kifejezetten tilt a törvény, az ilyen fegyvereknek egyáltalán a tartását miért nem tiltja. Mert ha bizonyos fegyvertípusokat nem lehet vadászatra használni, akkor semmi értelme nincs, hogy ezen fegyverek valakinek a magántulajdonában legyenek. S ugyanakkor, amikor a belváros közepén gépfegyverrel lehet lőni egy presszóban, akkor ezen a téren... (Közbeszólás a Magyar Szocialista Párt soraiból: De vadászni nem lehet vele!)..., de szó van arról, hogy gyorstüzelő fegyvereket használnak a vadászok... (Dr. Kis Zoltán: Kicsodák?) Az orvvadászok. Én az orvvadászokról beszélek. (Dr. Kis Zoltán: Azok mindenütt vannak! - Közbeszólás: De nem az van a törvényben!) De ha magának a fegyvernek a ténye is, az, hogy valakinek ilyen a birtokában van, már bűncselekménnyé válna, akkor ezzel szemben erőteljesebben föl lehetne venni a harcot.
Befejezésképp csak ismét hangsúlyozni szeretném, hogy bizony, a büntetőjog eszközeit is sokkal erőteljesebben kellene a vadak védelmében és a sportvadászat érdekében fölhasználni és igénybe venni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
