VARGA JÓZSEF
VARGA JÓZSEF
VARGA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a legrosszabb szabályozás sem okozhat akkora kárt a nemzetgazdaságnak, mint ha a gazdasági élet szereplőit egy-egy területen hosszú időre elbizonytalanítjuk. Ez történt az elmúlt években több területen. Tóth Sándor képviselőtársam szólt erről az erdők vonatkozásában, a vadgazdálkodás vonatkozásában; ezeket nem szándékozom megismételni. De fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy ez a helyzet megoldódjék, ezért szükség van arra, hogy a most a tisztelt Ház előtt levő törvényeket mielőbb elfogadja az Országgyűlés.
Az eddig elhangzottakból néhány hozzászólás, vélemény aggaszt engem, de meg kell mondjam őszintén, a törvénytervezet néhány előírásával is hasonló aggályaim vannak. A hozzászólások egy részéből érezni lehetett bizonyos értetlenséget, esetenként felháborodást is, hogy milyen jogon akarnak beleszólni abba, mit tehetek én a saját földemen, a saját erdőmben. Még ennél is elkeserítőbb volt az, amikor egyszerűen politikai érveket hallottam, ráadásul olyanokat, amelyek minden valóságalapot nélkülöztek. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy Gyimóthy úr vezérszónoki hozzászólásában elmondta: az áldemokrácia segíthetett, hogy egy-egy traktorost, falusi orvost bevegyenek a vadásztársaságba. Ez nemcsak feleslegesen viszi a politikát a szakmai kérdések közé, hanem valótlanságával zavarja még a tisztánlátást és a helyes megoldás kiválasztását is. Különösen káros a politikai érdekek megjelenítése akkor, amikor bőven vannak szakmai érvek és ellenérvek, és ezek itt a törvény vitatása kapcsán előtérbe kerülhetnek.
Eltér a tulajdonosnak, a földhasználónak, az erdőgazdálkodónak és a vadásznak az érdeke. Mint hallhatták, sokan azzal érveltek, hogy azért kell a tulajdonosnak adni a vadászati jogot, mert az ő földjén él a vad, ott okoz kárt, onnan szerzi be az élelmét. Gondoltak-e ezek a képviselőtársaim arra, hogy a föld jelentős részén ma nem a tulajdonos gazdálkodik, itt tehát ez a kár egyértelműen a földhasználóé? Ebből természetesen nem azt a következtetést vonom le, hogy a tulajdonjog a földhasználóé kell legyen. Azt azonban fontosnak tartom, hogy valamennyi érdekelt jogait és kötelezettségeit tartalmazza ez a törvény. Számomra elképzelhetetlen, hogy a föld tulajdonosán kérjük számon például a szárnyasvadak fészkelőhelyének a védelmét, ha ő haszonbérbeadással hasznosítja azt a földterületet. Ugyancsak elképzelhetetlennek tartom, hogy a nagy értékű gépkocsiban okozott kárért a föld tulajdonosát kötelezzük kártérítésre, mert az ő birtokáról váltott ki a vad.
Mindezek azt bizonyítják, hogy nem helyes a vadászati jogot és a föld tulajdonjogát ilyen szorosan összekapcsolni. Milyen jogon sajátíthatnánk ki az élővilág egy részét a földterületek tulajdonosainak? Hasznos Miklós képviselőtársam már idézte gróf Festecsics Pál megállapításait, köztük azt, hogy a vad köztulajdon. Az egész társadalom számára fontos érték, amelynek védelme az állam feladata. Neki azonban kötelessége - az előbbieknek megfelelően - törvényt is alkotni.
A tárgyalt tervezetben általában jónak tartom a vad védelmével, a vadgazdálkodás állami irányításával kapcsolatos szabályozást. A hivatásos vadász alkalmazása alóli felmentést nem tartom indokoltnak. A hivatásos vadászokról szólva még egy dolgot engedjenek megjegyezni. Konkrétan azt, hogy a hivatásos vadászok érdekvédelme szerintem nem megfelelően szabályozott ebben a tervezetben. Esetenként ők az alkalmazóikkal szembekerülhetnek, ennek pedig egyenesen elbocsátás lehet a vége, és ezt nem szankcionálja a törvény.
Megfelelően szabályozásra került viszont a vadászati tevékenység. Helyesnek tartom, hogy a bérlő személyének változása esetére előírja a vadászati létesítmények esetében a megtérítési kötelezettséget. Medgyasszay képviselőtársam ezt kifogásolta. Ezért én hangsúlyozottan szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az ilyen létesítmények általában csak a vadászati jog jogosultja számára testesítenek meg értéket. Ezért annak egyszerű árverésen történő értékesítése a vagyon elértéktelenedését eredményezné. Itt lesekről, vadászházakról egyaránt beszélhetnénk. Ilyen feltételek mellett az indokoltnál kevesebb vadászati rendeltetésű létesítményt helyeznének el a vadászati jog jogosultjai.
Fontosnak tartom az élőhelyhez és a természetvédelmi területekhez igazodó vadászterület kialakítását is. A területkialakítás szempontjait viszont javasolom kiegészíteni azzal, hogy annak jól látható, természetes határai legyenek. Ezzel sok későbbi vitát lehetne megelőzni.
A legnagyobb gondot számomra azonban a vadászati jog földtulajdonhoz kötése okozza. Tudom, a létrejött kompromisszumok miatt ennek a megváltoztatására nagyon kicsi az esély, de fontosnak tartom felhívni képviselőtársaim figyelmét a ránk leselkedő veszélyekre.
Az első veszély az, hogy minden bérbeadás megtámadható lesz, hiszen mindenütt lehet majd olyan jogos kisebbségi érdeksérelem, amely ellen a 14. § (4) bekezdésének b) pontja szerint pert indíthatnak. A bérbeadáshoz szükséges jognyilatkozatok kiadásával is több gond lehet. Az egyik, hogy nem tudják megmondani: a kialakítandó vadászterületen kik a tulajdonosok - hiszen a részarány kiadása sok helyen még nem zárult le, és léteznek a kárpótlásnál alkalmazott zsebszerződések, akkor is, ha ezekről a jog nem vesz tudomást.
Mindezek miatt nem bizonyítható, hogy kinek van például 100 hektár fölötti földterülete. Természetesen az sem tudható, hogy kinek mekkora a tulajdoni aránya. Akkor még nem szóltam arról a problémáról, hogy a tulajdoni arány aranykoronában kerül kifejezésre, aminek semmi köze a vadászterülethez, amely általában területnagyságot jelent. Ez azt is eredményezheti, hogy a bérbeadáskor aranykorona-érték alapján szavaznak például - mert részarányt meg kell állapítani a törvény szerint -, később pedig a terület nagysága alapján kapják a bérleti díjat.
S a bérleti díjnál eljutottam a következő problémámhoz. Nevezetesen ahhoz, hogy ha nincs hitelt érdemlő nyilvántartás, akkor mi alapján fogják majd kifizetni a társaságok, a bérlők a bérleti díjat. Legyünk optimisták! Mondjuk azt, hogy minden talpalatnyi földnek megvan a tulajdonosa. Akkor viszont majd azt fogjuk látni hivatalosan, amit én ma egy földkiadó bizottság elnökeként tapasztalok. Azaz, hogy alig több mint ezer hektár földnek 627 tulajdonosa volt 1993-ban. Tudjuk, ennek a 20 428,82 aranykoronának azóta lényegesen több a tulajdonosa, hiszen az öröklődéssel tovább aprózódik a földterület.
Talán elfogadják tőlem, ha fő kategóriákban megemlítem azt, hogy milyen a megoszlása ennek a földtulajdonnak. Az említett 627 tulajdonos közül 300 és 400 aranykorona közötti tulajdonnal mindössze egy személy rendelkezik; 200-300 aranykorona közötti tulajdonnal 5 fő, 50-100 aranykorona között 64 fő, 30-50 aranykorona között 59 fő, 10 és 30 aranykorona között 285 fő, 5 és 10 aranykorona között 78 fő, és 5 aranykorona alatt 107 fő. Ha összeadjuk, akkor azt láthatjuk, hogy 30 aranykoronánál kisebb területe van 470 főnek a 627-ből. Hát ez van... A legnagyobb tulajdonosnak sincs 20 hektár nagyságú területe. Tudom, hogy sok településen hasonló a helyzet, hiszen ez csak egy kiragadott, és nem keresett példa volt.
Kérdezem én a tisztelt képviselőtársaimat, mennyi bérleti díjat lehet fizetni, mondjuk, 5 aranykorona értékű földre. Talán sokan belátják önök közül, hogy a nyilvántartási, a kifizetési és az egyéb adminisztrációs költségek nagyobbak lennének, mint a kifizetendő bérleti díj.
Szabad-e ezeket a tulajdonosokat nekünk azzal áltatni, hogy a vadászati jog bérbeadásából mi bevételhez juttatjuk őket?
(21.00)
Szerintem nem szabad, és ezért nem tartom ezt jó megoldásnak. Ha nem ilyen lesz a birtokszerkezet, akkor majd gondoljuk újra az egészet, de most egy ilyen döntést meghozni szerintem nem szabad, és én ezt nem is támogatom.
Mit tartanék jónak helyette? Ha egyszer már a törvény az önkormányzat jegyzőjét kötelezi a jognyilatkozat megtételére a földtulajdonosok helyett, akkor én a bérletből származó bevételt is az önkormányzatnak adnám, méghozzá felhasználási kötelezettséggel. Ez a megoldás hasznos lenne az önkormányzatoknak, a földtulajdonosoknak és a vadászoknak egyaránt. Az önkormányzatoknak azért, mert kaptak az 1992. évi II. törvény alapján egy olyan úthálózatot, amelynek a fenntartásához semmilyen forrással nem rendelkeznek, de még törvényi felhatalmazásuk sincs arra, hogy erre a célra valamilyen úthasználati díjat állapíthassanak meg.
Jól járnának a földtulajdonosok, mert egy ésszerű használat mellett folyamatosan biztosított lenne földjeik megközelíthetősége, ugyanezért hasznos lenne a vadásztársadalomnak; de a növény- és állatvilág kedvelői is kerékpárjukról vagy gyalogosan szemlélhetnék az emberek számára is megőrzött környezetünket.
Mindezek alapján én kérem önöket, hogy módosító javaslataik megfogalmazásakor és a szavazáskor legyenek figyelemmel az elmondottakra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
