DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Közel 12 hónapos törvény-előkészítő és további 6 hónapos törvényalkotó munka eredményeként a tisztelt Ház néhány perc múltán megkezdi a határozathozatalt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról.
Úgy gondolom, nagyon fontos törvényjavaslatról van szó. Kérem, adjanak nekem lehetőséget, hogy körülbelül tíz percben összefoglaljam a vitát.
Ez a törvény elfogadása esetén mintegy százezer hivatásos katona, rendőr, határőr, pénzügyőr, tűzoltó és büntetés-végrehajtási dolgozó szolgálati viszonyához kapcsolódó jogaiban és kötelezettségeiben, valamint családtagjaikkal együtt közel félmillió állampolgár életkörülményeiben jelent a korábbiakhoz képest alapvetően eltérő, reményeink szerint kedvező viszonyokat.
A demokratikus jogállam a megszületése, 1990 óta volt adósa azoknak az egyenruhás állampolgároknak, akiknek életük minden mozzanatát olyan előírások szabályozták, alapvetően korlátozó jelleggel, mint a hivatásos katonák között csak rabszolgatörvénynek nevezett 1971. évi 10. törvényerejű rendelet. S ami a rendszerváltozás óta csak adósság, az 1992. július 1-jét - a munka világát és ennek keretében a köztisztviselői jogállást szabályozó törvények hatálybalépését - követően bűnös mulasztás volt, hiszen az állammal, önkormányzatokkal jogviszonyban állók, a közhatalmi feladatok megoldásában részt vállalók közül pontosan a fegyveres és rendészeti szervek hivatásos állományú tagjainak élet- és szolgálati körülményei feszítették leginkább a demokratikus jogállamiság kritériumait.
(18.30)
A törvényjavaslat vitájának legfontosabb politikai tapasztalata éppen az, miszerint valamennyi parlamenti frakció képviselőinek a szabályozási terület iránt tanúsított érdeklődése, a vitában való részvétele, a benyújtott módosító javaslatok száma egyértelműen pozitív jelzés az érintetteknek arról, hogy az általuk vállalt szolgálat elismerésének szándéka összhangban áll annak az ország élete mindennapi zavartalan működőképességének biztosításában betöltött jelentőségével.
A fegyveres és rendészeti közszolgálatnak a jelentősége - a zárszó okán - talán hosszabb méltatást és jelentősége felismerésének, nem utolsó sorban elismerésének törvényi rendelkezésekben történő megjelenítése tételes utalásokat érdemelne. Ám úgy érzem, hogy az expozé és a vita, a többségében konstruktív vezérszónoki felszólalások, a problémaérzékeny, legapróbb részletekre is kiterjedő képviselői felvetések az Országgyűlés jegyzőkönyvében történelmi távlatokban is dokumentáltan bizonyítják a szándékot a szabályozási terület súlyának megfelelő kezelésére.
Tudatosan említek másodszor is szándékot, mert végső formájában a törvény várhatóan magán hordozza majd kompromisszumok jegyeit, részben olyanokét, melyek a kormány, illetve a képviselők, részben pedig olyan kompromisszumok jegyeit, melyek a kormány és az Országgyűlés, illetve a realitások között köttettek.
Ezeken túlmenően van a törvénynek olyan koncepcionális része, amelyben a jobbító szándékú és szakmai létjogosultságot sem nélkülöző módosító indítványt a kormány ugyan nem tette magáévá, ám ettől ez a vita bizonyára nem zárult le, és nem kizárható, hogy az átalakulás, a társadalmi evolúció egy más szakaszában az az elképzelés is polgárjogot nyerhet. Ez utóbbira példának a rendvédelmi szervek civilesítését féltő, illetve militarizációjától tartó gondolatokat hozom fel.
Elismerve a javaslattevőknek ezen felvetések teoretikus alapjait, mégis úgy vélem, hogy a rendszerváltozás óta folyamatban van az államviszonyok kialakításában egy jó értelemben vett demilitarizáció. A törvényjavaslat most ezt a folyamatot intézményesíti azáltal, hogy a miniszterek mérlegelés alapján dönthetnek egyes beosztások civilesítéséről.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban szólnom kell a módosító javaslatok három csoportjáról, mert a törvény ezek által érintett részeinek jelentősége, ha lehet, kiemelkedik a többi közül. Ezek a módosító javaslatok egyrészt a politikai tevékenység szabályozását, másrészt az illetményrendszert érintik. A harmadik csoportba tartozókban pedig az a közös, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportokból egyaránt megnyilvánuló támogatottságuk és várható elfogadásuk esetén a kormány - bár álláspontját ezekben a kérdésekben nem módosította - természetesen tiszteletben tartja és tudomásul veszi az Országgyűlés döntését.
A politikai tevékenység korlátozása tekintetében a hivatásos állomány - és ez tapasztalatok alapján is elmondható - elfogadja az alapvető állampolgári jogoknak a szolgálat követelményei által megkívánt korlátozását, mindenekelőtt a politikai párttagság, illetve pártban történő tisztségviselés korlátozásait. Ugyanakkor megosztott mind a hivatásos állomány, mind a civil és politikus közvélekedés a törvény alanyainak független önkormányzati képviselői tiszte tekintetében. E körben a teoretikus vitát is az új alkotmány koncepciója körében kell lefolytatni, s annak hatálybalépését követően véglegesíteni a törvényi szabályozást.
A törvényjavaslatnak az érintettek által legnagyobb várakozással, az Országgyűlés által legkiélezettebb vitával kísért része az új illetményrendszer és az azt hatályba léptető rendelkezések. A kérdésnek több vetülete van: úgymint maga az illetménytábla, a köztisztviselőkhöz képest magasabb juttatásokkal, a pótlékrendszer, a túlmunka díjazása és a legvitatottabb kérdés, a hatálybalépés időpontja.
A pótlékokról a törvény-előkészítés kezdeti szakaszában az volt a felfogásunk, hogy azok jogcímeit csökkentsük és abban csak azok részesülhessenek, akiknek a sajátos többlettevékenysége a beosztási illetményben nem jut kifejezésre. Utóbb azonban lényegében valamennyi, ma is intézményesülő és kifizetésre kerülő pótlék felvételre került a törvényjavaslatba.
Ami az egész rendszert illeti, azt hiszem, elenyésző azon képviselők száma, akik a törvényjavaslat szerinti illetményt, juttatásokat és kedvezményeket sokallnák. Ezt igazolandó, meggyőző tendenciákról beszélhetnék, számos példát említhetnék, amire késztetést érzek, de azt hiszem, ez nem szükséges, a szavazás erről tanúskodni fog. Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a médiákat vagy meghallgatta képviselők felszólalásait a hivatásos állomány kereseti viszonyairól, az illetményrendszer mielőbbi bevezetésének indokairól, az tudja, illetve tudhatja, hogy e tekintetben van tennivalónk. Ez a törvényjavaslat célmeghatározásában a preambulumban is megfogalmazódik. Ebben ugyanis az olvasható, hogy idézem: "Az Országgyűlés elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát stb., alkotja meg a törvényt."
A törvény-előkészítés teljes időszaka alatt arra törekedtünk, hogy a hivatásos állomány számára az ország teherbíró képessége függvényében olyan életfeltételeket biztosítsunk, amelyek az életpálya kiszámíthatóságára is tekintettel, vonzóvá teszik e terhes, sok nehézséggel és megpróbáltatással járó közszolgálatot. A törvényjavaslat és benne az illetményrendszer elfogadásával, majd fokozatos bevezetésével e célt elérhetjük.
E helyen is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány elismeréssel adózik a fegyveres szervek hivatásos állományának helytállásáért, munkásságáért, amiről az ország biztonsága érdekében nap mint nap bizonyságot tesz, s amiért joggal tarthat igényt az ezzel arányos megbecsülésre.
Nem áll ezzel ellentétben az a tény, hogy a költségvetés teherbíróképességére tekintettel az előterjesztés 1999. január 1-jére célozta meg kötelező jelleggel az illetményrendszer teljes körű alkalmazását. Javasolja ezt a kormány azért, mert az illetményrendszer teljes körű alkalmazása 24 milliárd forintos forrástöbblet biztosítását feltételezi a költségvetés részéről.
Szeretném azonban hangsúlyozni, miszerint maga az eredeti előterjesztés sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a források egy részének megléte esetén már 1997-ben és 1998-ban fokozatosan bevezetésre kerüljön az új rendszer. E lehetőségre egyértelműbben utal a bizottsági ajánlás 544. pontjában szereplő módosító javaslat. Ezért a kormány ezt a módosító javaslatot támogatja.
Mindezeken túlmenően fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az új illetményrendszer bevezetésétől függetlenül az éves bérpolitikai intézkedések keretein belül a közszolgálati szféra egészét érintő soros, évenkénti bérfejlesztéseknek differenciált elosztása oly módon, hogy az emelés aránya az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban jelentősen meghaladja a felső jövedelmi kategóriákét, egyrészt tendenciájában önmagában is az új rendszert vetíti előre, másrészt egy szervezeten belül csökkentheti a feszültségeket. Ezt a honvédség ez évi bérfejlesztésének tapasztalatai alapján is alá tudom támasztani.
Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánok érveket újólag felsorolni azon rendelkezések alátámasztására, amelyek vonatkozásában a kormány a vitában elhangzott felvetések figyelembevételével is fenntartotta eredeti álláspontját. Ám kormánypárti és ellenzéki képviselők együttes támogatásával várhatóan a módosító javaslatok megváltoztatják az előterjesztést.
(18.40)
E körben három ponton nem sikerült megtalálni a kompromisszumot: az egyik a nyugdíjkorhatár kötelező érvénye; a másik az állami vezetők - tehát államtitkárok, helyettes államtitkárok - szolgálati viszonyáról és az ezzel együtt járó rendfokozati pótlékról történő lemondása; a harmadik pedig a nyomozói pótlék kérdése. Mindhárom kérdésben fejet hajtunk a törvényhozói akarat előtt.
Befejezésül az előterjesztő tárcák nevében megköszönöm a tisztelt Ház aktivitását, részvételét a vitában, a törvény végső formájának bölcs, kompromisszumokkal történő kialakításában.
A kormány úgy érzi, hogy köszönettel tartozik a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak nemcsak példamutató helytállásukért, áldozatvállalásukért, hanem azért a türelemért is, amelyet 1992-től napjainkig tanúsítottak ennek a törvénynek a meg nem születése kapcsán, és amelyre apellálunk azért, mert a törvény jótékony hatásainak fokozatos kiteljesedése további két esztendő folyamán várható.
A vitában elhangzottak alapján mondhatnám azt is, hogy az Országgyűlés hasonlóan ítéli meg azt az áldozatvállalást, amelyet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai az ország mindennapi működőképessége érdekében az eddigiek során is tanúsítottak. Kompetenciámat azonban meghaladja ilyen következtetés levonása, s legfőképpen annak kinyilatkoztatása. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, fejezze ezt ki azzal, hogy elfogadja a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
