DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A világ minden demokratikus országában a legfőbb ügyész alkotmányos joga és kötelessége, hogy a társadalom és a bűnözés viszonyrendszerének alakításában tevőlegesen szerepet vállaljon. Ezt meg is teszi Magyarországon is, de sajnos úgy, hogy egy állítólagos külföldi tudományos tantételt alkalmaz a hazai viszonyokra, olyat, ami koncepciójában eltér a hatályos magyar törvények szellemétől. Ennek gyakorlati megvalósulása a büntetőjog szolgálati szerepét, a társadalomnak a bűnözéstől való hatékony védelmét alapjaiban kérdőjelezi meg. Ez a szemlélet nagyban hozzájárult a jelenlegi magyar közállapotokhoz, amiben becsületes állampolgárnak lenni hovatovább nagyobb rizikót jelent, mint bűnözni.
A Magyar Hírlap 1993. július 17-ei számában legfőbb ügyész úr kifejtette együttélési doktrínáját: "Együtt kell élni a megnövekedett bűnözéssel". Erre a megállapításra a társadalom immunválasza sokkal hevesebb volt a szokásosnál, sőt, kifejezetten felháborodásának adott hangot.
A Magyar Nemzet 1995. szeptember 9-ei számában új szlogen látott napvilágot: "A társadalom nem kapitulálhat a bűnözés előtt". Ez a megfogalmazása szemléletváltozást sejtet, a látszat azonban csal, mivel a legfőbb ügyész jogfelfogása nem változott azóta, amióta az együttélési doktrínát meghirdette.
A Magyar Hírlap 1993. július 17-ei számában kifejtett tézis már egyfajta társadalmi szerződés, mely szerint "A bűnözés bizonyos értelemben ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizetnek". Vagyis az állampolgárok állítólag az egyre növekvő bűnözést hajlandóak elfogadni, cserébe szabadságukért.
A társadalmi szerződés feltalálója, a szelíd filantróp, Rousseau, azt mondja a bűnözésről: "Minden gonosztevő, aki megtámadja a társadalom jogát, bűncselekményével lázadóvá és hazaárulóvá válik. Ha megsérti a törvényt, megszűnik a társadalom tagja lenni, sőt, hadat üzen neki."
Figyelemre méltó, amit Rousseau a megnövekedett bűnözésről mond: "Jól kormányzott államban kevés a büntetés. Nem azért, mintha sokszor gyakorolnának kegyelmet, hanem azért, mert kevés a bűnöző. Az államélet hanyatló szakaszában éppen a bűntények nagy száma biztosítja büntetlenségüket."
Ez akkor következik be, amikor a társadalom megtanul a bűnözéssel együtt élni, meggyőződve arról, hogy ez a szabadság ára.
A magyarországi bűnözés hatalmas méretei azt igazolják, hogy elérkeztünk a demokrácia és jogállamiság hatodik évében a Rousseau-i államélet hanyatló szakaszába.
Kérdezem legfőbb ügyész úrtól:
Miután a szabadságjogok alkotmányban garantált, elidegeníthetetlen jogai az állampolgároknak, az egyik egyénnek nincs joga kijelenteni, hogy a másiknak együtt kell élni a megnövekedett bűnözéssel, még akkor sem, ha a másik történetesen a legfőbb ügyész - sőt, akkor pláne nem. Hogyan gondolta felszámolni a szabadság árát az egyénnek vagy a társadalomnak?
Valóban együtt kell élnünk a megnövekedett bűnözéssel?
Várom legfőbb ügyész úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)
