DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! A gazdasági stabilizációt szolgáló 1023/1995. számú kormányhatározat a felsőoktatásban javasolt létszámcsökkenésről szóló rendelkezését az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ugyanakkor a Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvény a felsőoktatást érintő személyi előirányzat csökkenését éves kihatásban mintegy 4,1 milliárd forint nagyságrendben érvényesítette. E sajátos és ellentmondásos jogi helyzetben a felsőoktatási intézmények vezetőinek kellett vállalniuk a döntést a mintegy 6500 felsőoktatási dolgozó, oktató és nem oktató közalkalmazotti munkaviszonyának vagy álláshelyének a megszüntetéséről.
Tapasztalatunk szerint az intézmények az esetek döntő többségében körültekintően és jogszerűen jártak el. Értesüléseink szerint nem haladja meg a tízes nagyságrendet azoknak az eseteknek a száma, amelyben eljárásbeli pontatlanság vagy vélelmezett jogsértés alapján kértek munkaügyi egyeztetést vagy fordultak munkaügyi bírósághoz.
Minden egyes minisztériumi hatáskörbe tartozó esetben - amennyiben erről tudomást szereztünk - felhívtuk az intézmények vezetőinek figyelmét a jogkövető magatartásra, és ahol indokolt volt, a korrekciókra sor került. Így jártunk el a Budapesti Műszaki Egyetem rektorának a létszámleépítés elveit meghatározó körlevelével kapcsolatban is, ahol kifogásoltuk az elvek félreérthető megfogalmazását.
A hivatkozott beadvány - amellyel dr. Polt Péter, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese is foglalkozott - olyan konkrét esetről szól, amelyben munkaügyi bírósági eljárás van folyamatban. Az eljárás lezárásáig a jogállamiság szem előtt tartásával nem kezdeményezhetünk és nem is kezdeményezünk eljárást, amely a jogbiztonságot tenné kérdéssé. A hatalmi ágak elválasztásának elve szerint a végrehajtó hatalom oldaláról nem kérdőjelezhetjük meg a bírói hatalom kompetenciáját, nem prejudikálhatjuk döntéseit. Mindez a modern polgári demokráciák államberendezkedésének egy alapvető kritériuma.
Pokorni Zoltán képviselő úr interpellációja arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a szükséghelyzetben hozott kormányzati vagy országgyűlési döntések a sajátos helyzeteket is pontosan szabályozó jogszabályok nélkül nehezen hajthatók végre sérelem nélkül. Ilyen eset volt a közalkalmazotti szférában, legsúlyosabban a felsőoktatást érintő személyi jellegű előirányzatok csökkentése és ennek következtében a jelentős létszámcsökkentés.
A felsőoktatásról szóló törvény a miniszter törvényességi felügyeleti jogkörének gyakorlását kizárólag a felsőoktatásról szóló törvényben szabályozott társadalmi viszonyok felülvizsgálatára rendeli, és így nem hasonlít az ügyészi általános felügyeleti vagy a bírósági igazságosztó szerephez. Önmagában az a tény, hogy a költségvetési szükséghelyzetben elbocsátott közalkalmazottak egy része a felsőoktatási területről került ki, nem teszi az ügy felülvizsgálatát felsőoktatás-specifikussá, tehát a jogorvoslatot egy egyetemi oktatónak éppen olyan módon kell keresnie, mint például egy ápolónőnek. Ezt a lehetőséget pedig a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény biztosítja, és már csak azért is itt kell keresnünk a megoldást, mert éppen a közalkalmazotti törvény rendelkezéseit sértették meg a jogellenes indokolások alkalmazásával.
Álláspontom szerint a hiányos indokolással adott felmentések jogsértőek, azokat mind jogi, mind erkölcsi érzékem alapján egyaránt elítélem, de a képviselő úr által jelzett gondok megoldását elsősorban a jogszabályi környezet adta jogorvoslati lehetőségek kihasználásával és az eljárási rendben meghatározott szereposztás megtartásával tartom kivihetőnek. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormányzópártok padsoraiban.)
