HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány legutóbbi döntése nyomán óvatos optimizmussal remélhetjük, hogy az Erzsébet téren végre valóban felépül az új Nemzeti Színház. Több évtized kínos huzavonái, légvárépítései és hírlapi vitái után most mintha egyenesbe fordult volna a Nemzeti ügye. Persze könnyen lehet, hogy ez az egyenes is hosszabb lesz, mint gondolnánk. A kormány 6 milliárd forintos ígérvényéhez és a főváros által adományozott ingyen telekhez anyagban és anyagiakban, szellemi és fizikai munkában még sokat kell hozzátenni ahhoz, hogy néhány év múlva valóban ott ülhessünk a Erzsébet téri Nemzeti Színház nézőterén.
Az Erzsébet téren, de remélhetőleg nem egy elpusztított műemlék helyén. A kormány elvi döntését követően még semmilyen építészeti terv nem készült el, de máris emlegetni kezdték, hogy az építkezés érdekében először is le kell bontani az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét, amely ugyan műemlék, de hallhattuk a sugallt megoldást, műemléki védettségét feloldva aligha kerülheti el a közeli bontást. Hiszen amúgy sem igazi műemlék, 1945 után épült, a kutya se hullatna könnyet utána.
E csúsztatással szemben nagyon határozottan ki kell mondani, hogy az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete a modern magyar építészet egyik jellegzetes alkotása, amelynek elpusztítása nemcsak az építészettörténetet, hanem a városképet és az egészséges történelmi tudatot is szegényítené. A tehetséges építész, Nyíri István 1949-ben elkészült munkája látványos homlokzatával, tiszta funkcionalizmusával és ízlésesen kialakított belső terével a felszabadulást követő első évek nemes erőfeszítéseit és hamar eltiport reményeit idézi. Azokat a röpke esztendőket, amelyekben a hazai építészek legjobbjai az 1945 előtti felemás modernizmust immár hivatalos béklyók nélkül a korabeli nyugat-európai és amerikai eredmények szellemében kívánták továbbfejleszteni Magyarországon is.
A koalíciós idők demokratikus reményei, a néhány évig még nyilvános szellemi viták és a nyugati építészeti folyóiratok ihlették és formálták ezt a törekvést. Aki szeretné megtudni, hogy milyen lehetett a negyvenes évek második felének hitben és illúziókban újjáépülő Budapestje, annak érdemes például az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét megnéznie. Megnéznie és beszívnia a belső tér hangulatát, amelyet e viszonylag kis épületen belül is nemesség, igényesség és gerincegyenesítő levegősség jellemez. Buszpályaudvar, tehát a legszélesebb értelemben a tömegeknek készült. De anyagaiban, térformálásában és szellemiségében mégis finom választékosságot áraszt. Olyan korban fogant, amikor még reálisnak látszott a remény, hogy nemcsak építészeti formákban, de politikában és gazdaságban sem kell leszakadnunk a háború utáni nyugat-európai és amerikai fejlődéstől. Röviden: jellegzetes és nagyszerű épület, bár az elmúlt évtizedek butik- és büféízlése, azaz ízléstelensége utóbb ide is befészkelte magát.
A modern építészet 1945 utáni magyarországi fellendülésének, a sokat emlegetett szocreál kényszerű fordulata vetett véget. A modern építészetről kimondatott, hogy - idézem -: "Egy eszme nélküli, sivár és lélektelen emberfajtának, a hanyatló burzsoáziának lelkivilágát tükrözi". A már elkészült épületeket szerencsére nem lehetett lebontani, és így tárgyiasult emlékei maradtak annak, hogy 1945 és a sztálinista fordulat között létezett egy demokratikus és modern irányba tájékozódó Magyarország. Kiváló műemlékként ennek a kornak a szellemét őrzi az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete is.
Tervezett lebontása ellen ezért máris meg kell kezdeni a tiltakozást. Nem az új Nemzeti Színház ellenében, hanem egy szép műemlék védelmében! Mindez természetesen nem az egész buszpályaudvarra, hanem csakis Nyíri István értékes épületére vonatkozik. Ha a Nemzeti Színház felépítése és majdani működése kiszorítja az Erzsébet térről a távolsági buszforgalmat, akkor ezt könnyen tudomásul lehet venni. A pályaudvar felvételi épületét azonban meg kell őrizni. Kellő építészeti fantáziával színházi jegypénztárként, színháztörténeti kiállítóteremként, vagy más, az új Nemzetihez kapcsolódó épületként is hasznosítható lehet. Remélhetőleg eleve olyan építész kap megbízást a színház felépítésére, aki nem egy értékes műemlék elpusztításával, nem neves építész-elődje munkájának lerombolásával, hanem az építészeti folyamatosság hangsúlyozásával kívánja majd a nemzet új színházát felépíteni.
Az Erzsébet téren még semmiről sem késtünk le, hiszen egyelőre a részletes tervezés sem kezdődött el. Mentsük meg a buszpályaudvar épületét és reménykedjünk abban, hogy a mellé épülő új színház építészeti kvalitásában méltó lesz Nyíri István kiváló munkájához! Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
