DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az előttünk lévő két törvénytervezet általános vitájának megkezdését nemcsak a katonatársadalom, de egy kissé a nagyobb társadalom is elég régóta várta, és azt hiszem, várja ennek a törvénynek az elfogadását is. Ezért engedjék meg, hogy ennek kapcsán néhány gondolatot elmondjak az előttünk lévő két törvénytervezettel kapcsolatban.
Az 1993. évi CX. honvédelmi törvény hatálybalépéséig a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő katonák szolgálati viszonyáról törvényi szintű és ilyen széles körű szabályozás nem volt. A katonák azon csoportjára vonatkozóan, amelynek most e törvénytervezet a jogviszonyát rendezi - a sor-, a tartalékos és póttartalékos, valamint a határőrök állománycsoportjára a szolgálatteljesítés alatt - most egy törvényi szintű, jogi garanciákat megvalósító tervezet fekszik előttünk, hiszen jelenleg is csak miniszteri szintű, túlnyomórészt nem nyilvános szolgálati szabályzatok határozzák meg az érintett állománycsoport viszonyát az alatt az idő alatt, amikor a szolgálat teljesítését végzi.
A törvénytervezet a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő katonák esetében most összhangot teremt az emberi és szabadságjogok általános követelményével, a nemzetközi jogban vállalt kötelezettségekkel, alkotmányos előírásokkal és más törvényi kötelezettségekkel; ilyen például a mi esetünkben az általam említett honvédelmi törvény.
A hadköteles katonák szolgálatteljesítésének feltételeként hangsúlyozott, hogy a katona - a szolgálat érdekében meghatározott jogi korlátok között - kötelességeit szigorú függelmi viszonynak megfelelően, feltétlen engedelmességgel teljesíti. A katona alapvető jogait azonban kizárólag a szolgálat teljesítésének feltételeként és a szolgálati feladatokhoz illeszkedő mértékben és törvényileg lehet csak korlátozni.
Azt hiszem, mindkét gondolat európai jogszabályi szintű, és ennek a magyar törvényhozásba és a hadkötelesek szolgálati jogviszonyába történő beépítése igen jelentős lépésnek számít.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak igen fontos a hadköteles szolgálat céljának megfogalmazása. Azért szeretnék ennek kapcsán külön is szólni, mert az itt elhangzott általános vitában is több olyan vélemény van, amely azt hiszem, nem a lényeges elemet próbálta megragadni, hanem más részkérdéseket fogott meg.
Szeretném tisztelettel felhívni képviselőtársaim figyelmét a tervezet 1. § (2) bekezdésének tartalmára, amely a hadköteles szolgálat céljaként a kiképzést, az át- és továbbképzést, a gyakorlatokat, a különleges szolgálatokat, a fegyveres vagy fegyver nélküli szolgálatot határozza meg. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert a hadköteles katona a katonai szolgálatot az alkotmány kötelezettsége alapján teljesíti, ezért szolgálati ideje alatt törvényi szintű szabályozásban jogosult különböző juttatásokra.
Azt hiszem, ezeket az ellátásokat nem lenne célszerű leegyszerűsíteni csak az elhelyezésre, a természetbeni ellátásra, a juttatásra, a ruházati illetményre, egészségügyi ellátásra, hanem én egy ennél sokkal fontosabbra hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét, amit a II. fejezetben, az alapvető kötelességek és jogok 3. és 8. §-ában fogalmaz meg, szinte utalva az általam említett honvédelmi törvény 22. §-ában a fegyveres erők feladatául szabott 11 alapvető feladat teljesítésére.
Azért is tartom ezt nagyon lényegesnek, mert miután a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítőnek megszabja a törvény, hogy mi a cél, alapvető és nagyon fontos, hogy e cél eléréséhez szükséges összes feltételrendszert részére meg kell adni. Mi talán csodálkoztunk azon, amikor egy-egy delegáció tagjaként az Egyesült Államokban látogatást tesz valaki, és egy katonai kiképzőbázison a következő felírás látható: "Az Amerikai Egyesült Államok katonái számára biztosítja a legjobb feltételt szolgálatuk teljesítéséhez." A követelmény is olyan.
Azt hiszem, hogy nem az összehasonlítás tartalmi oldalából, hanem a céljából kellene kiindulni akkor, amikor e törvénynél mindazokat a feltételrendszereket, amelyről később majd külön kívánok szólni, teljesíteni kellene. A katona szolgálatteljesítésénél egy nagy eredménynek tartom, hogy európai körülmények között járhat a katona civilben is, hanem óriásinak tartom, hogy a katona a szolgálatteljesítést követően, amikor befejezte a szolgálatát, szabadidejével önállóan rendelkezhet. (Szórványos taps a bal oldalon.) Ez egy óriási nagy dolog. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem rabszolgák a mai katonák. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Pontosan!) Ugyanakkor óriási felelősség a törvényhozóké, hogy azokat a feltételeket biztosítsák, amelyek ahhoz kellenek, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítő ilyen személy élni tudjon ezzel. Ez, azt hiszem, a törvényhozók felelőssége. Tudniillik nem elég az, hogy csak biztosítjuk törvényi előírással, hanem tessék belegondolni, hogy ezeknél a katonai szervezeteknél - hadd ne menjek a részletekbe, mi az a 11 feladat, amelyet a fegyveres erőknél sorkatonai szolgálatot teljesítő katonának végre kell hajtania - minden feltételt meg kell teremtenünk. Ez nemcsak a kiképzés, hanem a katonai szervezet működtetése mindazon szabályok alapján, ahogy egy laktanyának vagy egy katonai szervezetnek működnie kell. Semmiféleképpen nem lenne jó dolog, ha rábíznánk a parancsnokokra: megadom a jogot, megadom részben a kötelességet, és rábízom, hogy a helyi körülmények alapján, ha tudja, akkor teljesítse.
(11.20)
Szeretném arra is felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy nagyon jó dolog a sorkatonai szolgálatnál a civil ruha ilyen értelmű biztosítása, ugyanakkor azt hiszem, hogy nem lennénk teljesen körültekintőek, ha nem vennénk figyelembe az összes körülményt, amelyet ennek kapcsán biztosítani kell. Hiszen a törvény a másik oldalon előírja, hogy a katonai szervezetnek kell megteremteni a feltételeket. Következésképpen nem lehet olyan helyzetet teremteni, hogy engedélyezem törvényileg a katonai ruhaviseletet, de nem tudom megteremteni azokat a feltételeket, amellyel e személyi tulajdonát az adott sorkatona megbízhatóan őrizheti.
Én azt hiszem, hogy a nagyon-nagyon sok vélemény e tekintetben mind a sorkatonai érdekképviselettől, mind pedig a katonák, határőrök különböző parancsnoki állományától, érdekképviseletektől igen megszívlelendő.
Szeretném tovább folytatni a gondolataimat. A jogállamiság követelményének megfelelően e törvényjavaslat széles körben lehetővé teszi a fegyelmi, a panasz-, a kártérítési ügyek és egyáltalán a szolgálati jogviszonyok kapcsán keletkezett vitáknál a bírói felülvizsgálatot. Azt hiszem, ennek a törvénytervezetnek ez egy következő kiemelt érdeme, és mindenféleképpen szükséges róla szólni. Külön szeretnék még szólni egy gondolat erejéig a törvénytervezet azon részéről, amely kiindulópontként a katonai szervezetek objektív felelősségét határozza meg a törvény előírásainak teljesítésében. Itt tehát arról van szó - befejező gondolatként, tisztelt képviselőtársaim -, hogy e törvény elfogadását követően a törvényhozóknak meg kell teremteniük a törvényben előírt jogok, kötelességek teljesítésének a feltételét is. Egy gondolattal hadd utaljak vissza: ha az embernek jogában van a szabadságjog és az élethez való jog, akkor a katonának alkotmányos kötelessége teljesítése kapcsán meg kell teremteni a feltételt, hogy ha fegyverrel védi a hazát, esélye legyen az életben maradáshoz. Ez pedig nem képzelhető el úgy, hogy a katonát behívom kiképzésre vagy a tartalékost át- és továbbképzésre, és mindent végeztetek vele, csak ezt nem, hivatkozom pénzügyi vagy bármilyen más dologra. Én azt hiszem, hogy e törvény elfogadása kapcsán, s főleg a feltételek biztosításánál erről külön kell szólnunk.
A másik törvény, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak jogállásáról szóló törvényjavaslat, azt hiszem, több éves késlekedés után lezár egy bizonytalansággal teli időszakot a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények életében.
Átmeneti társadalmunk visszás helyzetére jellemző, hogy a nagy jelentőségű és rendkívüli nagy értékű '93. évi CXXX. számú felsőoktatási törvény végre, két és fél év után - ha minden igaz - 1998. szeptember 1-jével, tehát öt évvel később a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézményekben is megvalósul.
Különösen nagy jelentőségű e törvény teljesítése kapcsán, hogy a jelen törvény az utolsó pillanatban készült ugyan el, azonban lehetőséget biztosít a katonai felsőoktatás ilyen értelmű megmentésén túl a tisztképzésben az európai műveltség és az ekvivalens ismeretek megszerzésére.
A katonai felsőoktatás korábbi rendszere nem felelt meg a felsőoktatási törvénynek. Ez a mostani törvénytervezet elfogadása esetén lehetővé teszi az oktatás színvonalának emelését, a minőségi kiképzés biztosítását, a fegyveres erők feletti polgári irányítás és civil kontroll erősítését, a NATO-val való szellemi kompatibilitás megteremtését, az európai műveltségű tiszti kar kialakítását, és ekvivalens ismeretek nemzetközi színvonalára történő növelését.
Hogy ez a törvény ilyen tekintetben megfeleljen ezeknek az előírásoknak, azt hiszem, feltétlenül szükséges, hogy a feltételrendszereket átgondolva, bizonyos értelemben a jogszabályok, tervezetek módosításával tegyék lehetővé a nagyfokú önállóságot, tegyék lehetővé, hogy ezek a felsőfokú intézetek megfeleljenek az elvárásoknak.
Ilyen szempontból állította össze a Fidesz-Magyar Polgári Párt is azokat a javaslatokat, amelyek részben a két törvényből kimaradtak, amelyek részben pontosítást igényelnek. Mindezek figyelembevételével - bízva az előterjesztők szándékában, bízva abban a lehetőségben is, hogy jelen pillanatban is a négy ellenzéki párt szakértői ezekről a törvényekről éppen szakmai egyeztetéseket folytatnak - mindenféleképpen szükségesnek tartom, hogy hazánk kül-, biztonság- és védelmi politikai stratégiai céljai eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a három, szolgálati jogviszonyt tartalmazó törvény a parlament által minél hamarabb elfogadásra kerüljön. Köszönöm szépen. (Taps.)
