DR. MOLNÁR JÁNOS
DR. MOLNÁR JÁNOS
DR. MOLNÁR JÁNOS, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány jogalkotási programjának, a fegyveres erőkkel és rendészeti szervekkel szemben támasztott növekvő követelményeknek megfelelően a törvényhozás folyamatában a mai nappal megkezdődött a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról, valamint a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája.
Nem túlzás, ha kijelentem, hogy ezen törvénytervezetek elfogadása - a hivatásos állomány jogállásáról szóló törvénytervezettel együtt - jelentős előrelépést jelent hazánk demokratikus társadalmi rendjének, a sokat emlegetett jogállamiság megteremtésének folyamatában olyan területen, amely korábban teljesen zárt szféra volt a nyilvánosság számára, ahol a működést többnyire titkos belső szabályozók, szabályzatok határozták meg.
(10.40)
A polgári ellenőrzés és irányítás pedig a gyakorlatban néhány politikai vezetőre szűkült, így a rendszer egészében bizonyult működésképtelennek.
Hazánk demokratikus átalakulása, integrációs törekvései, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek korszerűsítésére irányuló kormányzati szándék - amely találkozik a társadalom többségének jogos elvárásával - csak megfelelő szintű, az európai normákkal harmonizáló törvényi szabályozással valósítható meg. E feladat teljesítése nemcsak a katonatársadalommal, hanem a törvénytervezetekben érintett, minden szervezettel szemben fennálló több évtizedes adósság törlesztését jelenti, mivel ezen szervezetek többször megszenvedték az elmúlt évtizedek társadalmi változásait. E változások mindenkor politikai, hatalmi érdekek szolgálatában álltak, háttérbe szorítva a szervezetek és azok tagjainak érdekeit, szinte teljesen kizárva az érdekérvényesítés lehetőségét, a társadalmi kontroll jogi normákban megjelenő elemi igényét.
Az elmúlt években sokat beszéltünk a fegyveres erők és rendvédelmi szervek civil kontrolljáról vagy más szóval: ezen szervek polgári irányításáról és ellenőrzéséről. Úgy gondolom, hogy e beterjesztett törvények igen jelentős lépést jelentenek ennek megvalósítása útján.
Tisztelt Országgyűlés! A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslathoz csatolt előterjesztésben található koncepciós célok valóban régóta hiányzó és támogatást érdemlő jogpolitikai célokat fogalmaznak meg. Kiemelkedő ezek közül az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének törvényi szabályozása, illetve a jogi korlátok és garanciák egységes rendszerbe foglalása, valamint a szolgálatból eredő kötelezettségek tartalmának és mértékének meghatározása.
Dilemmát jelent azonban, hogy ha a honvédelmi törvény után a fent említett törvények elfogadásra kerülnek, akkor a honvédelmi joganyag egy magas szinten, részletesen szabályzott, sokszor összetett törvényi keretbe kerül ugyan, de miközben ez elvileg kívánatos, a gyakorlatban veszélyekkel is jár; nevezetesen: az egymással szorosan összefüggő területeken egyidejűleg hatályban lévő magas szintű jogszabályok között mindig igen nagy az összeütközés, az eltérő értelmezés, és így a joggyakorlat területén kialakuló inkoherencia veszélye.
A jogalkotó alapvetően jól oldotta meg ezt a kérdést, és úgy vélem, hogy a meglévő koherenciazavarok, a nem egyértelmű fogalomhasználat módosító javaslatokkal, a tervezetek lényeges átfogalmazása nélkül kiküszöbölhetők. A fogalomhasználat köréből egy konkrét probléma: a honvédelmi törvény szerint a hadkötelezettség nem és kor szerint meghatározott állampolgárok csoportjának - ők a hadkötelesek - általános kötelezettsége, amelynek alapján az állampolgárok többsége, akik nem hivatásos vagy szerződéses katonák, sorkatonai, tartalékos vagy póttartalékos szolgálat keretében teljesítik. Tehát a tervezet jelenlegi zavaró fogalomhasználata helyett egyszerűbb és következetesebb lenne: "a sorkatona, a sorkatonai és tartalékos katonai szolgálat" megnevezés használata, illetve velük kapcsolatban a "tényleges szolgálati viszony" megnevezés, mivel ez a törvény csak szűk kivételként tartalmaz ezen túlmenő rendelkezéseket, amelyeket pontosan meg is nevez.
Tisztelt Országgyűlés! A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló törvénytervezet szintén egy fontos területen jelent áttörést. Az 1993. évi LXXX. törvény hatálybalépése előtt a felsőoktatásra vonatkozó jogi normák hatálya gyakorlatilag nem terjedt ki ezen intézményekre. Az általános rendelkezéseket az érintett minisztériumok belátásuk szerint, szabadon alkalmazhatták vagy mellőzhették, és ezt sajnos megtették, mert meg is tehették. Az így keletkezett űrt nagyszámú és ezért nehezen áttekinthető, viszonylag alacsony szintű, elavult értékrendszerek mentén mozgó normarendszerekkel töltötték ki.
Az 1993. évi felsőoktatási törvény szakított a korábbi törvény szemléletével, és hatálya kiterjed az összes magyar felsőoktatási intézményre. Mindazonáltal a jogalkotó fontos területeket érintő, de konkrétan meghatározott kérdésekben megadja a sajátosságoknak megfelelő eltérés lehetőségét. Ezen eltéréseket foglalja össze a beterjesztett törvénytervezet, amely alapvető megoldásaiban valóban alkalmas arra, hogy a felsőoktatás formai és szervezeti követelményeinek megfelelően teremtse meg a katonai és rendvédelmi felsőoktatás bázisait, és végrehajtsa a sajátosságoknak megfelelő törvényi szabályozást.
A tervezet szervesen a felsőoktatási törvényre épül, lehetővé téve, hogy a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények beintegrálódjanak a magyar felsőoktatásba. Ez megjelenik mind a felvétel- és követelményrendszerben, mind a kibocsátáskor adott diploma minőségében. A tervezet külön pozitívuma, hogy a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények - a polgári intézményekhez hasonlóan - kikerülnek a Magyar Honvédség, illetve a rendőrség közvetlen szervezeti keretei közül, és az adott miniszter törvényességi felügyelete alá kerülnek. Ezzel megszűnik ezen intézmények kézi vezérlése, és létrejönnek valódi autonómiájuk keretei és egyben lehetőségei.
A törvényjavaslat áttörést jelent a tekintetben is, hogy megnyitja ezen intézmények kapuit polgári hallgatók előtt is, valamint lehetőséget nyújt az intézmények közötti átjárhatóságra. Ez mindenképp a fegyveres erők és rendvédelmi szervek társadalomba történő beépülésének, nyitottságuk megteremtésének folyamatában teendő egyik nagyon fontos lépés. Nem mindegy számunkra, hogy az innen kikerülő hivatásos állomány folyamatos megújulásra képes tudással, a társadalomra való nyitottság képességével felvértezve kerül-e ki, vagy tudása pusztán csak a szűk szakmai ismeretekre, az aktuális szabályzatok, technikai és egyéb utasítások ismeretére korlátozódik, viselkedését pedig nem a társadalomra való nyitottság, hanem a befelé fordulás jellemzi.
Szeretném azonban megjegyezni, hogy a kreditrendszer következtében az átjárhatóság, az áthallgatás lehetősége sehol sem korlátlan. A törvénytervezet pozitívumai között kell megemlíteni az oktatói és hallgatói állomány jogállásának rendezését, ami mindig problémás volt. A hallgató sorkatonaként vonult be, majd zászlósi rendfokozatot kapott, de nem kapta meg az azzal járó összes jogokat. Egyértelművé teszi a tandíj kérdését, és ebben piaci szemléletet érvényesít. A vezetők pályáztatás útján történő kiválasztása lehetővé teszi az oktatóknak, vezetőknek a polgári, katonai, rendvédelmi tanintézetek közötti átjárását. Ez mindenképp a személyi feltételek javulásához vezet.
A fentiek alapján az MSZP-frakció nevében javaslom a törvénytervezetek megvitatását és elfogadását. Meggyőződésem, hogy azok elfogadásával a Magyar Országgyűlés jelentős lépést tesz a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek életének korszerűsítése irányába, ami egyértelműen integrációs törekvéseinket is szolgálja. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a szót. (Taps.)
