PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ
PÓDA JENŐ, az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Két törvény együttes vitája folyik most, és ez nem szerencsés dolog. Mindez nehezen követhető azok számára, akik nem bennfentesek a témában. A miniszteri expozé ráadásul három törvény tervezetét ismertette, ami még rosszabb helyzetet teremtett. Ennek nyilvánvalóan politikai okai voltak egyébként, hiszen karácsony előtt állandó téma volt a honvédelmi és a rendőrségi érdekvédelmi szervezetek tüntetése. Keleti és Kuncze miniszter úr ezzel kívánta az elégedetlenek száját legalább egy időre befogni. Mindez tényleg csak rövid időre sikerült - sikerülhetett.
A szociális feszültségek, az elbocsátások, a romló munkakörülmények ilyen politikai játszadozással nem orvosolhatók. Ezt ma már minden fegyveres vagy rendvédelmi szervnél dolgozó pontosan látja. Talán a honvédelmi miniszter is. Éppen ezért a hivatásosok szolgálati törvényét éppúgy, mint a ma tárgyalandó két törvényt - a sorkatonák jogállásáról, valamint a katonai és rendvédelmi felsőoktatásról szólót - már régen meg kellett volna vitatni.
(10.30)
Ennek egyébként minden feltétele évek óta megvan, hiszen az előző kormány ezeket a törvénytervezeteket egyben - a katonák jogállásaként - elkészítette és benyújtotta a parlamentnek.
Az új szocialista-szabaddemokrata kormány mindezt szétszedte, átdolgozta, más témákat is belezsúfolt, és mindezzel több mint két évet vesztegetett el. Eközben törvényi szabályozás nélkül, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek között zavartalan volt a politikai tisztogatás és egy letűnt garnitúra szereplőinek visszatérése.
Mindezért Keleti György honvédelmi minisztert terheli a felelősség, a kései tárgyalásért éppúgy, mint az érintettek érdeksérelmeiért.
Tisztelt Ház! A következő hetekben tehát olyan törvényekről tárgyalhatunk, amelyek egyszerre szólnak a harci pilóta, a tűzoltóraj-parancsnok és a börtönszakács munkájáról, kiképzéséről.
A hadkötelesek jogait mindenképpen törvényben kell szabályozni, hiszen sokakat érint és alapvető szabadságjogokról szól. A kiváló katona, néhai Kéri Kálmán vezérezredes szavai szerint "ezen törvény hatáskörében a rendelkezésre állás, a szolgálat, a kiképzés, a munka és az önfeláldozás társadalmi elvárása feszül neki az egyéni szabadság igényének". Egy ilyen törvénynek nagyon gyakorlatiasnak, egyszerűnek kell lennie, hiszen nemcsak a jogalkalmazó, a parancsnok vagy a bíró olvassa, hanem évente hadkötelesek tízezrei is tanulmányozzák ezt. Sajnos ennek a jogos elvárásnak több tekintetben nem felel meg a tervezet. Sok a kereszthivatkozás és nehézkes a fogalmazás, éppen a közérthetőségével van a probléma. Néhol túlszabályozott, máshol hiányos.
Például részletesen szól a levelezés szabályairól, de - ha már ilyen mélységig megy a törvénytervezet - nem szól például mobiltelefon használatáról.
Furcsa egyoldalúságokat is tartalmaz, például sajtónyilvánosság előtt hivatalos ügyben magánvéleményt nem nyilváníthat a sorkatona. Miközben tehát a hivatalosságok, akár alaptalanul is vádolhatják őt a nyilvánosság előtt, aközben neki hallgatni kellene. Elképesztő egyenlőtlenség, amit a katonai sajátosságok sem indokolnak.
Ugyanakkor a törvény megfelelően szabályozza a szabad vallásgyakorlás kérdését és az anyanyelv használatát. Bárha délkeleti szomszédunknál Keleti György barátja, a Tinca miniszter által vezetett román hadseregnél is ilyen európai felfogást vallanának!
A tervezet szerint fegyelmi ügyekben a katona bírósághoz fordulhat, de a védőjével nem biztos, hogy találkozhat. Nem biztos, hogy találkozhat. Nincsen megfelelően szabályozva és garantálva a törvényben az az eljárás, ami gátat vetne az esetleges parancsnoki visszaélésnek, ami lehetetlenné tenné azt, hogy a vádolt katona találkozhassék védőjével. Nem közérthető és joghézagos a fogalmazás éppen ennél az egyik legkritikusabb részénél, és hosszasan sorolhatnám tovább ezeket a példákat.
A törvénytervezet részletesen szól az alapvető jogokról és kötelességekről, de nem tartalmaz garanciális elemeket. A sorkatonának joga van szakszerű és alapos kiképzésre, hogy feladatát felkészülten hajthassa végre, és saját biztonságát a lehető legkevésbé kockáztassa. De hol van mindez garantálva a törvénytervezetben?
A tervezet előírja az orvosi ellátást, a jóléti gondoskodást, az élettanilag indokolt élelmezést és még sok minden mást. Kiáltó ellentét van a törvénytervezet és a mai magyar valóság között. Hogyan oldható föl ez az ellentmondás? Nem kapunk rá választ.
Elegáns az illetményrendszer paraméterezett megoldása, de az élet riasztó anyagi körülményeket igazol vissza. Katonáinknak méltatlanul kevés illetményért kell a társadalmat szolgálniuk.
Természetesen ez a törvény is csak annyit fog érni, amennyi megvalósul belőle. Félek, nagyon félek - másfél, két év tapasztalata megerősít ebben -, hogy olyan lesz mindez a hadkötelesnek, mint Pomádé király új ruhája, és köszönhető mindez természetesen a kormány pénzügyi politikájának.
Ezzel együtt is a törvénytervezet elfogadását a Magyar Demokrata Fórum elképzelhetőnek tartja saját részéről, és a módosító indítványok elfogadásától teszi, tesszük mindezt függővé. Tehát a kettő közül ez a jobbik törvénytervezet. Ennél van esély arra, hogy módosító indítványokkal egy olyan törvény szülessen belőle, amely szolgálja mindazokat a célokat, amelyekben egyébként egyetértünk.
A második témánk a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények oktatóinak és hallgatóinak helyzete. Itt is helytelen a több téma együttes tárgyalása. Ezen embereknél munkájuk alapján csak egy közös vonás fedezhető fel: pisztoly van az oldalukon. Munkáltatóik közjogi helyzete más és más. Így felkészítési igényük is, ennek következtében a törvényi szabályozás is különböző megközelítést kíván, kívánna.
Ezen törvénytervezet is jócskán elkésett, semmi sem indokolta a hivatásosok jogállásának megvárását. A hatálybalépést illetően is súlyos kifogások merülnek fel, például a tanintézetek vezetőinek nyilvános pályáztatására csak 1998. június 30-ától kerülne sor, az indoklás szerint az akkreditáció miatt. A két dolognak így semmi köze egymáshoz, sokkal inkább politikai jellegű az időpont megválasztása.
1998. június 30-a a jelenlegi kormány hatalmon maradásának legvégső időpontja. A Magyar Demokrata Fórum szerint maximum fél év múlva meg kell kezdeni a pályáztatást, és mihamarabb be kéne fejezni.
A katonai jellegű felsőoktatási intézmények esetében egyszerre lenne szükség a katonai megközelítés parancsuralmi jellegére, valamint a felsőoktatási oldalról kívánkozó önkormányzatiságra. Ez a törvénytervezet ezen elvárásoknak nem felel meg. Ezek a felsőoktatási intézmények egyértelműen szolgálati helynek minősülnek a helytelen szabályozás miatt. Ezek után minden törekvés, ami az autonómia irányába mutatna, a levegőben lóg és értelmezhetetlen. Riasztó megfogalmazások, gumiszabályok és érthetetlen kifejezések sorakoznak kétharmados törvényhelyeken.
Például: önálló hatósági jogkör gyakorlása nélkül köteles a hallgató bizonyos feladatokat végrehajtani. Nehezen értelmezhető, alkalmazhatatlan, mert például van kollektív hatósági jogkör is? Más példák szerint "intézkedésekben részt venni vagy részfeladatot önállóan végrehajtani köteles a hallgató". Ilyen felfogás szerint a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények nem válnak a magyar felsőoktatás részévé, csak egy darabjává. És ezen az sem változtat, amiről az előbb Szabó képviselő úr beszélt, hogy rektornak, tanszékvezetőnek nevezzük az irányító parancsnokokat a korábbi elnevezéssel szemben. Nemcsak a címke és a megnevezés fontos: sokkal fontosabb a tartalom, az a jogkör és az a forma, oktatási környezet, amiben ők dolgozni fognak. Egyértelmű szolgálati helyről van tehát szó, továbbra is fenntartom véleményemet.
Ugyancsak érthetetlen a honvédelmi miniszter túlzott jogköre: például intézményen belül személyi kérdésekben, például a rektorhelyettesek ügyében vagy még lejjebb. Teljesen nyilvánvaló, hogy politikai ellenőrzésnek és irányításnak kell megfeleljenek a felsőoktatási intézmények, de ez ilyen mélységben káros. Súlyos probléma, hogy nincs jól megkülönböztetve a szolgálati jogviszony és a hallgatói jogviszony keretében a fegyelmi és kártérítési felelősség, és persze sok minden más sem.
Rendkívül laza megfogalmazások jelennek meg a törvénytervezetben. Például: a főiskola határozza meg a képzési költségtérítést. Ez mit jelent? Ki az a főiskola? A rektor vagy a főiskolai tanács?
Vagy például: külön rendelkezés szerint ruházati ellátás jár. Nincs ilyen jogforrás, hogy "rendelkezés". És a példák itt is hosszasan sorolhatók.
Összefoglalva tehát: a szokásos, és mostanában nem túl magas szintű honvédelmi témájú törvények sorából is kilóg ez a törvénytervezet, a "még megfelelő" szintnek is mélyen alatta marad. Éppen ezért az előző, a sorkatonák, a hadkötelesek jogállásáról szóló törvénytervezettel ellentétben ezt a törvénytervezetet a Magyar Demokrata Fórum semmiképpen sem tartja elfogadhatónak. Módosító indítványokkal sem lehet olyan állapotba hozni, ami megfelelne a kitűzött kettős célnak. Köszönöm a figyelmet, képviselőtársaim. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
