SZABÓ MIKLÓS
SZABÓ MIKLÓS
SZABÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Törvényhozásunk az utolsó időszakban két nem ellentétes, de nem harmonizáló feladatot kell hogy végrehajtson bizonyos törvények - a honvédelmi törvény, a titkosszolgálati törvény, és most a szolgálati törvény s a fegyveres testületek felsőoktatási intézményei - kérdésében is.
Egyrészt természetesen hatékonyabbá kell tenni ezeket a fegyveres intézményeket, másrészt viszont csökkenteni kell a nagyon hosszú történelmi örökséggel örökölt erőszakszervezet jellegüket, egyszerűen és közönségesen szólva: demokratizálni kell őket - ami ebben az esetben a polgári, civil társadalomba való szervesebb beillesztésüket jelenti.
A honvédség esetében külön felmerül, és még a NATO-ba való belépés kérdését is jelenti a sokat emlegetett és bizonyos problémákat is jelentő úgynevezett civil kontroll kérdése, tehát az, hogy a honvédség is, és az összes fegyveres intézmény is erős és egyértelmű politikai ellenőrzés alatt álljon, részben pedig működése minél nagyobb mértékben átlátható legyen a társadalom széles körei, rétegei számára.
(10.20)
Ez a törvény, a honvédelmi és rendőrségi intézmények felsőoktatásával foglalkozó törvény egyszerre tartozik részben a honvédség körébe, a rendőrség körébe, tehát a szolgálati törvény problémáinak a körébe - elsősorban és mindenekelőtt ebben a körben tárgyaljuk -, részben pedig a felsőoktatás egészének a körébe, a felsőoktatási törvény problémakörébe.
Ez a törvény azon az úton jelent újabb és jelentős lépést, amely lényegében a civil élethez közelíti a honvédelmi felsőoktatást, tehát a civil kontroll számára is hozzáférhetőbbé, megközelíthetőbbé teszi azzal, hogy közelíti a civil felsőoktatáshoz, a civil intézményekhez. Ezt adott körülményeink között egyértelműen demokratizálási lépésnek tekinthetjük. Ugyanakkor fontos, hogy ez még a honvédtisztképzést is erősítse. Korábban a tisztképzés kiképzési feladat volt, és magától értetődően most is kiképzési feladat: a honvédség hivatásos állománya kiképzésének része, amely szervesen az egész honvédségi tevékenység körébe tartozik.
Korábban a tisztképzés a Magyar Honvédség kötelékébe, lényegében a vezérkar kiképzési főcsoportjának az alárendeltségébe tartozott. Már a honvédelmi törvény kiemelte ebből, és a politikai ellenőrző és irányító szerv, a minisztérium hatáskörébe helyezte át a honvédelmi felsőoktatást, tehát lényegében magát a tisztképzést, a tiszti főiskolákon és a felállítandó katonai egyetemen végzendő felsőoktatási tevékenységet. Ugyanakkor ez természetesen a kiképzésnek, tehát az egész katonai tevékenységnek szerves része, és a törvény ezt pontosan és világosan ki is fejezi.
A honvédségi felsőoktatási intézmények hallgatói a honvédség kötelekébe tartoznak - itt egy nem egészen új jelenség is van, amire mindjárt kitérek, de szervezetileg, működésüket tekintve oda tartoznak -, tehát szolgálati alárendeltségben működnek, amíg a tiszti iskolák, tiszti főiskolák, katonai egyetem hallgatói.
Másrészt ugyanakkor a törvény által következetesen megvalósul ezeknek a felsőoktatási intézményeknek azonos működése a polgári, a civil felsőoktatási intézményekkel, tehát a polgári egyetemek, a polgári főiskolák működése szerint működnek. Élükön tehát nem parancsnokok állnak, hanem rektorok, főigazgatók, dékánok, tanszékvezetők, akik szervezetileg lényegében azt a joghelyzetet élvezik, amelyet a polgári felsőoktatás oktatói, professzorai is.
Ugyanakkor azonban ez a törvényben nem egészen élesen kifejezett, de félreérthetetlen: a hallgatók, még a nem katonai állományba tartozó hallgatók is - merthogy vannak ilyenek -, amíg a felsőoktatási intézmény kötelékébe tartoznak, szolgálati alárendeltségben vannak oktatóikkal, akik katonailag tehát elöljárói és elöljáróként parancsnoki jogkörrel rendelkeznek, az oktatáshoz szervesen hozzátartozó gyakorlatok esetén és az egész oktatási folyamat időszakában.
Nagyon fontos jelentőségű - egyebek között éppen a nevezetes civil kontroll szempontjából -, hogy a katonai és rendőri felsőoktatási intézményeknek nem a honvédségi, nem a rendőrségi, belügyi állományhoz tartozó - tehát hogy úgy mondjam: civil - hallgatói is lehetnek. Hallgatói tevékenységük ideje alatt bizonyos alárendeltségi helyzetben vannak, de jogilag, állományszerűen nem tartoznak a honvédség kötelékébe.
Ebben az oktatási formában katonai ügyekben tájékozott polgári szakértőket képezhet a társadalom, teszem azt, mondjuk a sajtó számára katonai ügyekhez szakszerűen értő újságírókat, katonai ügyekkel foglalkozó tudósítókat - a nagy nyugati sajtónak ilyen szakértő-újságírói vannak -, és egyéb polgári területeken is katonai tájékozottságú, katonai ügyekhez értő, mintegy civil szakértőket, akik fontos részei lehetnek kormányhatáskörben, a kormányadminisztráció apparátusában is, az ellenzéki és egyéb politikai területeken is, a civil szféra területein is, lényegében az egész honvédség civil ellenőrzésének.
A honvédség, a katonaság oktatása egyben a polgári területen hasznosítható - ahogy mondani szokás: konvertálható - képzést is jelent. Korábban, már az előző rendszerben is, a toborzó füzetekben, olykor plakátokon is megjelent az, hogy milyen katonai képzettség, milyen tiszti iskolai, tiszti főiskolai diploma milyen polgári diplomának felel meg, tehát gyakorlatilag milyen mérnöki, üzemmérnöki vagy középiskolai tanári diplomaként használható, amennyiben az illető leszerel, és elhagyja a katonai pályát.
Ma ez a törvényben nem kap hangot, és nem szabályozza a törvény - nyilvánvalóan és érthetően azért, mert elsősorban hosszú időre meg akarja tartani a végzetteket a katonai pályán, hivatássá akarja tenni, és nem ezt, a Nyugaton is jól ismert toborzó formát veszi figyelembe.
Ugyanakkor tény tehát, hogy a honvédelmi képzettség - éppen a civil szférához való erősebb közeledés következtében is - egyben polgári ismeretet is jelent. A katonai felsőoktatásban szerzett végzettség, diploma nem csupán rendfokozatra jogosít a hadseregben, illetve a rendőrségnél, annak hivatásos állományában, de egyben meghatározott, jogilag is rendezhető, pontosan kodifikálható helyet és helyzetet jelent a polgári foglalkozások körében.
Nem tartanám bölcsnek és szükségesnek, hogy módosító javaslatok rendezzék ezt a kérdést. Ezt véleményem szerint az élet rendezni fogja. Frakcióm képviseletében is a törvényt elfogadásra javasolom. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
