DR. DORNBACH ALAJOS
DR. DORNBACH ALAJOS
DR. DORNBACH ALAJOS, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló két képviselő úr számos aggályt fogalmazott meg. Egyrészt számos érdemét megfogalmazták a törvényjavaslatnak, de számos aggályuknak is hangot adtak.
Egyet kell értsek velük a tekintetben is, hogy valóban korszakalkotó jelentőségű a magyar civil jog fejlődésében ez a törvényjavaslat, ez a kezdeményezés. De ugyanakkor azzal is egyet kell értenem, hogy számos elemében további megfontolásokat igényel a törvényjavaslat, amelyet részben az általános vita során, részben akár a részletes vita során, sőt szakértői egyeztetések során finomítani szükséges.
A törvényjavaslat lényege, hogy a dinamikusan változó hitelviszonyok élénkítését elősegítse ez a törvényjavaslat Magyarországon a gazdasági átalakulás, a piacgazdaság feltételrendszerének kialakulása során.
Nagyon nagy jelentőségű a vállalkozói és az üzleti szféra számára, hogy abban a gazdasági környezetben, ahol tőkehiánnyal küszködnek a vállalkozások, a hitelezési viszonyok dinamikusabban fejlődjenek, a pénzintézetek nagyobb biztonságban érezzék magukat. De nemcsak a hitelezők biztonságát kell növelni, hanem általában a piac szereplőinek, például az ingó- és ingatlanvagyontárgyak vevőinek, tulajdonszerzőinek a biztonságát is növelni kell.
Hiszen a jelzálogjognak - és általában a zálogjognak - a lényege az, hogy egy feltételes tulajdonszerzés lehetőségét rejti magában a hitelező követelésének a biztosítására. Ha a piac szereplői számára nem felismerhető, nem azonosítható, hogy egy vagyontárgyat terhel-e zálogjog vagy sem, abban az esetben rendkívül nagy bizonytalanság keletkezik.
Bevallom, engem kissé aggodalommal tölt el az indokolásnak - egyébként már az előző ciklusban valóban az igazságügyi kormányzat részéről megfogalmazott - az a kitétele, amely azt mondja, hogy az iránymutató jellegű, a felek és a bíróság jogfejlesztő gyakorlata számára széles teret engedő új szabályozás ilyen módon nem csupán a közép- és kelet-európai országok, hanem a nyugati világ jogrendszerei számára is például szolgálhat.
Elnézést, kicsit bonyolultan hangzott talán. De ez a mondat azt jelzi, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvénnyé válik ebben a formában, a jogalkalmazók, vagyis a jogviszonyok szereplői és a jogalkalmazó bíróságok számára, az igazságszolgáltatás tényezői számára az intézmény továbbfejlesztésének a feladatát jelenti.
Ezt értem és egyet is értek vele. Minden esetben szükség van a jogalkalmazóknak a jogfejlesztők tevékenységére, de ennek nagyon-nagyon szűk területen szabad maradnia. Nem a piac szereplőinek biztonságát, a hitelviszonyok dinamizálását szolgálja egy ilyenfajta tevékenység, amennyiben ennek tág teret szánunk.
Tehát úgy gondolom, a tervezetben meghatározottnál sokkal világosabbá kell tenni, hogy mikor milyen feltételek mellett, milyen vagyontárgyat terhel a jelzálogjog, és amennyiben ez közhitelesen és félreérthetetlenül nem azonosítható, akkor inkább szűkíteni kell a kört, inkább szűkíteni kell az intézmény hatókörét, különben nem a hitelviszonyok élénkítését szolgálja a törvény, hanem a bizonytalanság növelésével ellenkező hatást érhet el.
Az előző két képviselőtársunk mondandójához csatlakozva nem kívánom megismételni azt, amit ők mondtak, mert valóban így igaz, hogy például az ingatlanon létesítendő és ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzendő jelzálogjog egyes konkrét esetekben igen hátrányos helyzetbe hozhatja magát a hitelezőt.
(12.00)
De bizonytalan helyzetbe hozhatja az ingatlan vevőjét például, mert a vevő nincs tudatában, az eladó elhallgatja előtte, hogy egy zálogjog terheli az ingatlant, bejegyzés nélkül, pontosabban a kézi zálog az, amit nem kellene bejegyezni ingatlanra sem. Vagy fordítva: akár kétszeresen, háromszorosan felvesz valaki kézi záloggal biztosított követelést.
Sovány vigasz a hitelező számára a büntetőjogi felelősségrevonás. Mert természetesen tökéletesen kimeríti az ilyen magatartás a csalás büntetőjogi törvényi tényállását, de hangsúlyozom: a piac szereplőinek biztonságát nem a büntetőeljárás fogja garantálni. Tehát a civiljogi biztonságot meg kell teremteni!
A zálogjog intézményének a továbbfejlesztése már hetven évvel ezelőtt napirenden volt. Elhangzott az első vezérszónok által idézett szövegben, hogy már Szladics Károly, a nemzetközi hírű magánjogász, tulajdonképpen a XX. század talán legnagyobb magyar polgári jogásza, milyen aggályokat fogalmazott meg és miért nem tartotta bevezethetőnek például az ingóságra vonatkozó jelzálogjogot. Nem mondom azt, hogy az általa megfogalmazottaknak a mai gazdasági, társadalmi és informatikai viszonyok között is feltétlenül iránymutatónak kell lenniük, de elgondolkodtatóak.
Nevezetesen: én úgy gondolom, hogy ingóságra jelzálogjogot csak akkor és abban a körben lehet alapítani, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy beazonosítható, egyedileg nyilvántartható, közhitelesen, minden szereplő számára hozzáférhetően.
Már eddig is volt jelzálogjog ingatlanon túlmenően például hajókra, repülőgépekre, és nyilván lehet egyedileg nyilvántartott vagyontárgyakra, ingóságokra. De nagyon kétségesnek tartom azt a rendelkezést, amely a hitelfedezet vagyoni körének bővítése célzatával a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanokra alapított jelzálogjog esetén az ingatlan tartozékaira is kiterjeszti a jelzálogjogot. Nevezetesen: a mezőgazdasági ingatlan megművelését szolgáló eszközökre, gépekre, felszerelési tárgyakra. Ugyanis ezek többnyire nem azonosíthatók. Egyedileg nem azonosíthatók. Ugyanakkor némely esetben igen nagy értéket képviselnek. Sőt elképzelhető, hogy nagyobb értéket képvisel egy öntöző berendezés, bizonyos erőgépek, mint egy-egy ingatlanrész.
Egyszerűsít a törvényjavaslat a polgári törvénykönyv jelenleg hatályos rendelkezésein. A keretbiztosítéki jelzálogjogról jelenleg a polgári törvénykönyv 267. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza a rendelkezéseket. Ezt a két bekezdést a javaslat egyetlen bekezdéssé vonja össze, de ezáltal a feltételek rendszerét szűkíti. Ezt én szükségesnek tartom továbbgondolásra, mert pontosan az válik bizonytalanná, hogy a biztosított követelés milyen keretek között mozoghat. Nem azonosítja a jogviszonyt, amit a keretbiztosítási jelzálogjog biztosítani kívánt. Én úgy gondolom, ez is továbbgondolásra érdemes.
Fontos szempontnak tartom még, hogy a hitelviszonyok javítása érdekében régóta aktuális a jelzáloglevelek és a jelzálogjog-hitelintézetek jogi szabályozása. Szerencsésnek tartanám a kettőt összekapcsolni. Meggondolandó, hogy ezzel a szabályozással párhuzamosan. Egyrészt a záloglevelekre, valamint a jelzálogjog-hitelintézetre vonatkozó törvényt is meg kellene alkotni. Ennek az előkészületi munkálatai tudomásom szerint folynak. Tehát szinkronba kellene hozni a kettőt. Ebben a speciális törvényben lehetne tovább szabályozni a zálogjog intézményének olyan rendelkezéseit, amelyeket a jelenlegi tervezet nyitva hagy. A polgári törvénykönyv nem feltétlen alkalmas minden részlet szabályozására. Lehetséges - és az általános vita befejezéséig erről szükséges lesz bizottságban és műhelymunkában konzultálni -, hogy a polgári törvénykönyvnek ez a szabályozása ne keretül szolgáljon egy speciális ágazati törvény további rendelkezései számára.
Hiányosságnak tekintem, tehát ez módosító javaslatokkal pontosítandó lesz, hogy fogalommeghatározások hiányoznak a törvényjavaslatból. A szakma számára teljesen egyértelmű fogalmakkal operál, amikor rangsorról, ranghelyről beszél, vagy kielégítési jog megnyíltáról. De ezt csak a szakirodalom ismeri, csak a szakma szereplői. Ott sem vagyok benne biztos, hogy mindenki pontosan tudja. Sehol nincs törvényi definíciója ezeknek a fogalmaknak. Márpedig, ha a legkisebb bizonytalanság van egy fogalom tartalma tekintetében, akkor szükséges a törvényi definíció.
A törvényjavaslat mindenképpen pozitívan értékelendő, annak dacára, hogy hangsúlyozom: bizonyos finomításokra van szükség.
Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a hitelviszonyok és a piaci viszonyok feltételrendszerének javítása tekintetében ez a törvényjavaslat, illetve a zálogjog intézménye önmagában csak az egyik eszköz. Jól tudjuk, hogy például az ingatlanokra vonatkozó jelzálog intézménye majdnem illuzórikussá válik amiatt, hogy az ingatlan-nyilvántartás olyan állapotban van, amilyenben van, egyenes következményeként annak az ingatlan-nyilvántartási politikának, amely megbicsaklott az ötvenes évek elején, de különösen megbicsaklott 1972-ben, amikor megszűnt a telekkönyv intézménye, és kizárólag az államigazgatási intézményrendszerbe tagozódott be az ingatlan-nyilvántartás. Bizony, a közhitelességnek ez nem vált a javára, tekintettel arra, hogy azokban az években ennek az egész intézménynek a jelentőségét sok döntéshozó nem ismerte fel és inkább sorvasztották, mintsem hogy javították volna. Majd az utóbbi évek dinamikus tulajdonviszony-változásai alig megoldható feladat elé állították ezt az intézményrendszert. Teherbíró képessége, teljesítőképessége az ott dolgozók legodaadóbb munkája ellenére is romlott. Hangsúlyoznom kell: az ott dolgozók legodaadóbb munkája ellenére is. Szakmai gyakorlatomból tudom, hogy szinte emberfeletti munkával sem voltak képesek a fejlődő, sokasodó igényekkel lépést tartani. Ez igen nagy feladata volt az előző kormánynak is, a jelenleginek is. Egyik napról a másikra ez nem oldható meg. Most szerencsére az igen nagy beruházást igénylő feladathoz nemzetközi forrás áll rendelkezésre, és előkészítésben van ennek a korszerűsítése.
Az ingatlan-nyilvántartás naprakésszé tétele nélkül a jelzálogjog intézménye nem töltheti be eredeti szerepét. Tehát párhuzamosan kell megoldani különböző feladatokat ahhoz, hogy ez az intézmény megfeleljen a kívánt és az elhatározott célnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
