DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vita során immár többedszer találkozunk a szövetkezeteket érintő törvény módosításával. Jelenleg is ugyanilyen a T/1718. szám alatti beterjesztés.
Ha a törvény módosítását, írott szövegét tekintem, már maga az előterjesztés általános indokolásában megállapítja: a magyar mezőgazdaság társadalmi és gazdasági átalakulása 1992-től a tulajdonviszonyokat rendező törvények végrehajtásával vette kezdetét. Ezzel valóban egyet is lehet érteni. A törvény később célként meghatározza és utal arra, hogy továbbfolytatására vállalkozik ez a törvényjavaslat. Álláspontom szerint ez tévedés lehet, tudniillik ha az átalakulás 1992 óta eltelt időszakát figyeljük - a magyar mezőgazdaság jelenlegi mélyrepülését is érezve -, akkor egy alagútban való haladás lenne, ha ennek a továbbfolytatására vállalkozik az előterjesztő.
Fél évtizede tart már a magyar mezőgazdaság hányatott sorsa. Én azt hiszem, hogy itt inkább - mint ahogy Pásztohy képviselő úr is elmondta - egy törvénymódosítás mellett azért egy koncepcionális gazdaságpolitikát kellene a szövetkezetek vonatkozásában előterjeszteni. Ugyanis el kell döntenie a kormánynak, szükséges-e Magyarországon a magyar mezőgazdaság, ezen belül a szövetkezet és emellett nyilvánvalóan az egyéni gazdálkodás. Az általános indokolásnál maradva megállapítja továbbá az előterjesztő, hogy a szövetkezeti vagyont egészében aktív és nyugdíjas tagok, valamint a volt tagok, illetőleg örököseik között annak idején felosztották. A vagyonnevesítés - főként a mezőgazdasági szövetkezeteken belül - működési zavarokhoz, érdekellentétek kialakulásához vezetett, amelyek feloldása a mai napig nem sikerült.
(18.40)
Úgy ítélem meg és álláspontom az, hogy ezzel a kis terjedelmű módosítással mindezen működési zavarok és érdekellentétek megszüntetése nem fog bekövetkezni.
Úgy hiszem, hogy annak idején a legnagyobb gondot a szövetkezetek vonatkozásában az üzletrész felosztása okozta. Megkérdőjeleződik, hogy az alapjogszabályok - a kárpótlási törvény és az átmeneti törvény - annak idején mennyiben segítették a magyar mezőgazdaságot az átalakulásban, fennmaradásban, de álláspontom szerint megkérdőjelezhető az is, hogy maga ez a törvény egyáltalán alkotmányos-e vagy bizonyos elemei alkotmányellenesek.
Az indoklásban utalás van a jogi személyek szövetkezésére, amely a nemzetközi gyakorlatban nem ismeretlen, és nyilván hazai viszonylatban is bevezetésre kerül. Álláspontom szerint ez előremutató, és én magam is el tudnám fogadni. Az előterjesztés tehát e vonatkozásban előremutató ugyan, azonban az alapproblémát, az alapgondot nem fogja megoldani.
A szövetkezeti gazdálkodáson segíteni kell, segíteni kell az egész magyar mezőgazdaságon. Ha figyelembe veszem a támogatások rendszerét, ez az elmúlt évben nem teljes mértékben éppen a termelők érdekeit szolgálta volna akár egyéni, akár szövetkezeti gazdálkodás tekintetében. A jogi és természetes személyek által a szövetkezetek alapítása így helyeselhető, de jobban szeretnénk, ha ez egy koncepció keretében oldódna meg.
Szükséges és elfogadható a fel nem osztható vagyon képzése, amelyre utal a rendelkezés. Nekem viszont az a gondom, hogy a fel nem osztható vagyon vajon minden szövetkezet gazdálkodása során biztosítható-e, hisz a szövetkezetek egy részében nyereség sem képezhető. Ennek létrehozása tehát megítélésem szerint csak állami támogatásból képzelhető el.
Végül is a törvényjavaslat célja az említett kérdések újraszabályozása, illetőleg annak kapcsán néhány jogtechnikai módosítás végrehajtása. Ez a megfogalmazás már általában helyes, életszerűbb, amikor a törvény előterjesztője újraszabályozásról beszél. Tudniillik nincs jövőkép a szövetkezeti életben, sem a magyar mezőgazdaságban, ha azon az úton haladunk, amelyen az elmúlt fél évtized során haladt a magyar mezőgazdaság. Nem látok stratégiát, a taktika pedig esetenként elhibázott. Gondolok a múlt évi búzaügyre, a jelenlegi sertés- és szárnyasügyben kialakult gazdasági helyzetre. Ezt nyilván a magyar mezőgazdaság támogatási formáival lehetne kompenzálni.
Ha e törvényjavaslat részletes indoklását tekintem, megállapítható, hogy a szabályok nem tartalmaznak korlátot a jogi és természetes személyek részvétele vonatkozásában. A korlátot ugyan el lehet törölni, azonban mégis csak mindinkább előtérbe kell hogy kerüljön az ember, a tag és az alkalmazott vagy az üzletrész-tulajdonos. A szabályozás ezt nyilvánvalóan megkerüli.
E törvényjavaslat deklarálja, hogy a jogszabály az állami támogatás nyújtását fel nem osztható vagyon képzéséhez is kötheti. A szövetkezet megszűnése vagy gazdasági társasággá történő átalakulása után pedig ezt a vagyont - ha nem más célra használják fel - szövetkezeti célra kell fordítani. Ennek módját majd egy külön jogszabály fogja megmondani. Nyilvánvalóan ebben is lehet, lesz is ellentmondás, hiszen az a felhalmozott vagyon, amely nem állami támogatásból képződött, végül is kiknek az érdekét szolgálja? Azok érdekét, akik létrehozták ezt a felhalmozott vagyont, vagy éppen mások érdekeit, akik a vagyonfelhalmozás folyamatában nem vettek részt?
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A fel nem osztható vagyon különvagyonkénti kezelésével, létesítésével is egyet lehet érteni. Ez nyilván két részből tevődik össze: az önálló létesítésből és az állami támogatásból létrehozott értékből. A szövetkezet gazdasági lehetőségeit figyelembe véve azonban a szabályozás nem fogalmaz világosan, a célt nem jelöli meg konkrétan, nem derül ki, hogy megszűnés vagy gazdasági társasággá alakulás esetén ez a vagyon hogyan kerül felhasználásra. A felhalmozott vagyont a külön törvényben meghatározott szövetkezeti célra kellene fordítani. Vajon milyen lehet a szövetkezeti cél, ha esetleg egy másik szövetkezet kapja meg ezt a vagyont, figyelmen kívül hagyva - ahogy erre már utaltam - a felhalmozott vagyont?
A jogi személyek által alapított szövetkezetek esetén a jogi személy képviselője nem feltétlenül tagja az alapított szövetkezetnek, ezért szükséges a tisztségviseléshez kötődő tagsági viszony meglétére vonatkozó szabály oldása. Ezzel is egyet lehet érteni, de azért én az oldás bizonyos korlátját mégiscsak beépíteném e törvényjavaslatba. Ugyanis ha valaki utólag lép be a szövetkezetbe, csupán egy részjegytőkét kell jegyeznie - ami lehet szövetkezetenként eltérő, de általában kis értékű -, ugyanakkor az előterjesztő arra is gondoljon, hogy ennek a szövetkezetnek vagy társaságnak a képviselője legyen szakember. A magyar mezőgazdaságban nagyon sok szakember volt. Nyilván ezek az emberek ma is megvannak, és ezek az emberek vezessék tovább az adott gazdasági szervezetet. Tudniillik ha más vagyona felett dönt egy olyan képviselő, akinek nincs üzletrész-tulajdona, nincs kockázata, tehát lényegében felelősség nélkül dönthet bizonyos üzletrészek, vagyonrészek felett.
Az előterjesztés a korábbi szabályozás feszültségét oldja, a szövetkezet és a tag között létrejött munkamegállapodás időtartamát is figyelembe véve. Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni, de sajnos túl későn került be a törvénytervezetbe.
A részleges átalakulás intézményének bevezetése megtörténik. Mint ahogy az előterjesztő mondja, ezzel a szövetkezet lényegében nem szűnik meg, mert így egy ágazat vagy részleg alakulhat át gazdasági társasággá. Az eddigi szabályozások az átalakulások vonatkozásában nehézkeseknek bizonyultak, és nyilván ezek oldását segíti elő a jelenlegi módosítás. Igény van a szövetkezet egy részének átalakulására, de meg kell nézni, hogy kinek az igénye és kinek áll érdekében a gazdasági társaság létrejötte. Tudniillik jól működő ágazatok, részlegek alakulhatnak át gazdasági társaságokká, így a visszamaradó szövetkezet a vagyonmegosztás tekintetében esetleg hátrányosabb helyzetbe kerülhet. Itt felmerülő és visszatérő, örökös gond lesz a szövetkezet vagyonát megtestesítő üzletrészek gazdasági társaságba való átvitele vagy annak értéke. Mi lesz a csőd, a felszámolás későbbi sorsa az üzletrészek vonatkozásában?
A szövetkezet a gazdasági társasággá történő átalakulás esetén csak akkor szűnne meg, ha teljes egészében átalakult, azaz a gazdasági társaságba valamennyi tag belépett. Ez a szabályozás nyilván csak szövegpontosítás, nagyobb jelentősége nincs - esetleg jogilag van. A szövetkezet gazdasági társasággá történő átalakulása kapcsán a társaság alapító ülésén az alapítótag-létszám szempontjából nyilván azokat kell figyelembe venni, akik a társaságba belépni kívánnak. Azt hiszem, ez az alakuló társaságoknál további gondot és problémát fog okozni a visszamaradó szövetkezeti tagok viszonylatában.
(18.50)
Tudniillik a visszamaradó tagoknak nem kell a társaság vonatkozásában dönteniük.
A javaslat továbbá pontosítja a törvény szövegét akként, hogy a társaság törzstőkéjébe mi tartozik. Azt hiszem, ez is egy szövegpontosítás, amely azonban lényeges, különösen gazdasági vonatkozásban.
Visszatérjek az üzletrészekre: megközelítőleg ma 1300 szövetkezet van, 250 milliárd mérleg szerinti vagyonnal vagy üzletrésszel gazdálkodik. Ebből 40 százalék a tag és alkalmazott, 40 százalék nyugdíjas, 20 százalék kívülálló, tehát még 50 százalék sem lép be a gazdasági társaságba. A jövő útja az üzletrészek fokozatos felvásárlása - de nem a tulajdonosok kisemmizésével. Értékarányosság érvényesüljön: valóban meg kell találni, hogy a szövetkezeteknek névlegesen kimutatott üzletrészértéke a vagyonhoz hogyan viszonyul s milyen százalékos arányban képezhet guruló forintot.
Kérem szépen, el kell dönteni a gazdasági társasággá való átalakulásnál, mi legyen a bérleti föld sorsa - kiviszi-e a gazdasági társaságba, visszamaradó lesz -, e földeknek használati és birtoklási viszonyait is, netalán a tulajdonosi jogokkal is foglalkozni szükséges.
Álláspontunk szerint ez a törvényjavaslat a működési zavarokat és az érdekellentéteket nem fogja teljes mértékben megszüntetni, mert nem alapjaiban változtat meg bizonyos kérdéseket, mégpedig kormányzati közreműködéssel. Úgy ítéljük meg: szükséges lenne szétzilált, légüres térben lévő tulajdoni viszonyoknak a rendezése; a mezőgazdaság támogatásával szükséges számolni, nem a bankokat kell előbb konszolidálni, hanem a magyar mezőgazdaságot. A szövetkezetek ne csupán termeljenek, hanem értékesítsenek is, de ne a jelenlegi formában. Szerkezetváltásra lenne szükség, a tájjelleg szerinti termék-előállításra a szövetkezeti és magángazdálkodásban egyaránt.
A szakemberek újbóli foglalkoztatásának meg kellene keresni a lehetőségét, javítva ezzel a tanyai életkörülményeket és a falusi életkörülményeket egyaránt. Tudniillik a szövetkezetek korábban a településeken valóban egy szociális hálót húztak az ott lévő tagok és alkalmazottak köré, és azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban ahol a szövetkezetek megszűntek, ez a háló már teljesen széthullott, ugyanakkor ahol a szövetkezetek gazdaságilag lehetetlenültek el, ugyancsak nem működik ez. Magyarországon megvan a lehetősége gazdaságilag, az éghajlati viszonyok tekintetében és a szakember, a szürkeállomány tekintetében is, hogy egy jól prosperáló magyar mezőgazdaságnak legyünk a haszonélvezői.
Ehhez azért nyilvánvalóan bizonyos rendteremtésre van szükség: a tulajdon zavarosaiban halászók gátlástalan magatartásának felelősségre vonására, a korrupció teljes fölszámolására.
Mindezek figyelembevételével józan paraszti ésszel kellene átgondolni valóban a szövetkezések jövőképének kialakítását és az egész magyar mezőgazdaság támogatását.
Én úgy hiszem, hogy ha ezzel a törvényjavaslattal bizonyos kérdések meg is oldódnak, de koncepciójában azért ez nem fog megoldódni. Ha mindezeket figyelembe veszem, én alapjaiban azt a gondot látom, hogy hiába fog a kormány több soron módosítani, a szövetkezetekre vonatkozó vagy a magyar mezőgazdaságot érintő jogi szabályozásokkal kísérletet végezni. Alapjaiban kell megoldania, elsősorban az üzletrészek tekintetében, vagy a kívülálló vagy passzív üzletrész-tulajdonosokat kell a szövetkezetről leválasztani. Hogy ennek milyen gazdasági nehézségei vannak? Nyilvánvalóan a kormánynak, illetve az előterjesztőnek kell megtalálni a módját, hogy a szövetkezetek valóban gazdaságosak legyenek, önkéntesek legyenek, és ebben a szövetkezeti mozgalom mellett az egyéni gazdálkodás is hasonló támogatásban részesüljön mindannyiunk érdekében. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
