DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt valahol tragikus, hogy az ostobaság egy pillanaton belül történelmi szükségszerűséggé tud válni. Volt már erre példa, azt hiszem, itt nem kell sokat citálnom. Azt azonban, Bogárdi képviselő úr, vissza kell utasítsam, miszerint azzal a váddal illette a mai kormánypártokat: ők arra biztatták, hogy maradjanak. Nem, jómagam is ugyanebben a pártban voltam, igaz, nem voltam országgyűlési képviselő, és segítendő elviselni a lehetetlent, az átmeneti törvény végrehajtását, én magam is írtam egy kis füzetecskét, brosúrácskát, aminek az volt a címe, hogy Az újraszövetkezés kiskátéja. Senki nem fogalmazott meg olyanokat, miszerint maradjanak változatlanul. Mindenki azt mondta, hogy alakuljanak, idomuljanak.
De ha már ez az alakulás és az idomulás szóba került, és úgy gondolom, hogy kiválóan rímel mondandóm arra, amit Francz Rezső képviselőtársam elkezdett, igen, Magyarországon 1945-ben az 1875. évi kereskedelmi törvénycikk alapján nagyon sok szövetkezet jött létre. Ezek a szövetkezetek álszövetkezetté váltak a későbbi hatalom, '49-et követő hatalom megítélése által. De megmaradtak, idomultak, alakultak, mert a tagjaik érdekében így tartották jónak, mert nemcsak összevert szövetkezetek voltak, hanem ilyenek is.
(20.20)
1956-ot nem ideértve elérkeztünk 1990-94 fordulójára; ugyanazok, akik 1945-ben létrehozták saját szövetkezeteiket, most már a kommunizmus védbástyáivá minősültek az éppen aktuális hatalom által. Éppen ezért nagyon fontos az, amit Francz Rezső mondott: ne a Kossuth tér akarja meghatározni a szövetkezetek tagjainak, hogy ők mit csináljanak. A Kossuth tér dolga - beleértve itt elsősorban az Országgyűlést - az, hogy a szövetkezés maximális szabadságát biztosítsa és mentesítse azoktól a politikai befolyásoktól, amelyek eddig meggyötörték a szövetkezeti mozgalmat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
