PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt öt-hat év politikai, gazdasági, tulajdonosi változásai gyökeresen megváltoztatták a szövetkezetek működési feltételeit, belső viszonyait. Hajlamos az ember a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos észrevételeit a saját maga által személyesen is megélt, megtapasztalt élmények, hatások alapján megtenni, bár a szövetkezeti törvény nemcsak a mezőgazdasági ágazatban kell hogy fontos keretét biztosítsa a gazdálkodásnak.
Az eddigi vitában több dilemma is elhangzott, amelyekkel kapcsolatban én is kifejteném véleményemet. Az egyik ilyen, hogy kell-e ez a módosítás, vagy inkább az egységes szövetkezeti törvényre kellene jobban koncentrálni; illetve e rövid módosítás hátráltatja-e az új megalkotását. Egyáltalán: milyen szövetkezetet akarunk? Úgy vélem, minden feltett kérdésre adandó válasz esetében óhatatlanul a "van"-ból, az úgynevezett mai valós szövetkezeti állapotokból kell kiindulni, így több esélyünk lehet a kedvezőbb döntések kialakítására.
Tény, hogy a szövetkezetek kényszerű átalakítása 1992-ben, a kárpótlás végrehajtása, az élelmiszer-gazdaság privatizációja együttesen egy elég nagy csődtömeget hozott össze. Hogy milyen eredménnyel, illetve mértékben, az közismert. Csak emlékeztetőül néhány gondolat:
A vagyonnevesítéssel - a kárpótlási elemeket is figyelembe véve - a kibékíthetetlenség melegágyát alapozták meg; rögtön háromfelé kezdték húzni az így kialakult szövetkezet, illetve társaság közötti öszvérszövetkezetek szekerét. A kárpótlás levezénylésével a legjobb földek keltek el bagóért - egy aranykorona általában 500 forintért -, a vége felé pedig gyep sem jutott 5000 forintért aranykoronánként. Az élelmiszeripart már régen privatizálták, mire a félpénzért eladott föld helyett valami tulajdonosi jogosítványt szerezhettünk volna a vertikális integráció szellemében. Mindezt tetézte 1993 elején a földkiadó és földrendező bizottságok megalakulásáról és működéséről szóló törvény, amely karóerdővé varázsolta volna a határt.
Aki még mindezek után is ki merte ejteni a száján, hogy ő szövetkezni akar, azt vagy megszállottnak, vagy őrültnek nevezték.
Amikor - úgy az átalakulás táján - érdeklődtünk, hogy miként lehetne hitelhez jutni, azt mondták: inkább rajzoljuk le, mert nem értik, hogy itt ki a gazda, és hogyan tud ez az egész működni ennyi különböző irányban érdekelt tulajdonossal. Azt mondani sem kell, hogy a több száz újdonsült tulajdonos ellenére az egész eszközrendszer még mindig az volt, ami: egy nagyüzemi, több ezer hektár hatékony művelésére alkalmas technológia a megfelelő színvonalon és szakértelemmel.
(18.30)
Szóval a szövetkezeti struktúra - Simon József képviselőtársam szóhasználatával - buldózerrel való átalakítása elég sok romot hagyott, igen sok áldozattal és nem csoda, hogy igencsak szétszakadt a mezőny a gazdálkodás és a működés területén. Az esetleges vagyonfelélés pedig nem akarat, hanem a kialakult helyzet következménye volt elsősorban.
Szerencsére az 1994. év második felében, de inkább '95-ben stabilizálódott az agrárágazat helyzete, megszűnt a politikai nyomás, a macera. A figyelem elsősorban az újraszerveződés, a gazdaság, a piacépítés, a versenyképesség javítása irányába fordult. Ezért tartom fontosnak, hogy foglalkozzunk a szövetkezet, a szövetkezés kérdéseivel, hiszen a meglévő és működő eszközök tulajdoni viszonyai, működésük hatékonysága - figyelembe véve a szövetkezetek, illetve tagjai felhalmozó képességét - ezt igénylik a törvényhozóktól. Nem beszélve arról, hogy a vidék állapota, az emberek megélhetésének a gondjai is erre figyelmeztetnek bennünket. Így tehát azt gondolom, kell a törvény módosítása, de olyan, ami hosszú távra is helytálló folyamatokat indít el. Ugyanakkor kell egy egységes szövetkezeti törvény is, ami már letisztult tulajdoni struktúrát, stabil piaci viszonyokat, illetve intézményrendszert és egy bölcsebb politikai környezetet feltételez.
Dilemmaként felmerül és a vitában is több hozzászólás kapcsán elhangzott, hogy milyen szövetkezetet is akarunk. Raiffeisen-típusút, beszerző- értékesítő-kereskedőt, szolgáltatót? Legyen-e közös termelés? Mennyi legyen a közös oszthatatlan vagyonuk? Az emberek saját földjeiken, saját eszközeikkel dolgozzanak, míg a nagyobb volumenű munkákat végezzék közösen, közös tulajdonú eszközökkel? Mindezt, úgy gondolom, bízzuk a szövetkezőkre, a törvény kereteket, lehetőségeket biztosítson számukra, figyelembe véve a folyamatosság és a szerves fejlődés elvét.
Konkrétabban néhány észrevételt a módosításokról. Ismeretes, hogy a beterjesztett törvényjavaslatnak a következő négy lényeges területe van:
Az első módosítás lehetővé kívánja tenni, hogy a szövetkezetnek természetes személyek mellett jogi személyek is lehessenek teljes jogú tagjai, illetve így jogi személyek is alakíthassanak szövetkezetet. Elfogadása esetén ez segítheti a vertikális integrációt, javíthatja a versenyképességet, növeli a mezőgazdasági termelők összefogásának lehetőségét, s így akár a beszerzési, akár az értékesítési piacokon javítja az érdekérvényesítés lehetőségét.
Vannak elképzelések esetleges szűkítésre, mely szerint csak szövetkezetek alakíthassanak másodlagos szövetkezetet, kiszűrve ezzel a spekulációt, de ugyanakkor ez a versenyképességre, illetve a vertikalitásra kedvezőtlenül hat, ugyanis kizárja a társaságokat, amikből egyre több lesz. A megoldást talán az jelentheti, hogy az ellenőrzés többségében a szövetkezetek kezében marad - ezt többen javasolták a vitában is.
A másik fontos módosítás a fel nem osztható vagyon lehetőségének megteremtése. Mint már a bevezetőmben említettem, az átmeneti törvény alapján a szövetkezetek vagyonát képező teljes eszközállomány részjegyekben és szövetkezeti üzletrészekben felosztásra került. Ezek nem ledegradált szövetkezetek - mint a múltkor elhangzott -, hanem e tény által instabil, kevésbé fejleszthető szövetkezetek. E módosítás lehetővé tenné, hogy a szövetkezetek stabilabbakká válhassanak, jobban részt tudjanak venni egy adott térség gazdasági tevékenysége integrálásában, amire külön szabályok szerint állami támogatás is igénybe vehető. Ennek jelentősége a hátrányos helyzetű, illetve kedvezőtlen termőhelyi adottságú térségekben még nagyobb.
Harmadsorban a szövetkezetek és a tagok között létrejött munkamegállapodások időtartamát a szövetkezeti tag részére a munkaviszony jellegű jogviszony alapján járó juttatások szempontjából is figyelembe lehessen venni. Úgy gondolom, hogy a javaslat egyértelmű és korrekt.
A negyedik lényeges módosító javaslat a részleges átalakulás lehetővé tétele. E lehetőség a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodáshoz segítheti a gazdaságokat. A szövetkezetek szétválására vonatkozó szabályok alkalmazásával - ha az érdekek úgy kívánják - az adott szövetkezet egy lépcsőben társasággá alakulhat, különösebb bürokratikus, adminisztrációs procedúra nélkül, illetve elejét lehet venni annak, hogy például én szorgalmazom az átalakulást, majd meggondolom magam, és inkább a pénztárba megyek, hogy számoljanak el velem.
Sajnos a versenyképességet javító több módosítás hiányzik, így például a szövetkezet a tagjainak nyújtott gazdasági, szociális, kulturális támogatás, illetve az adott térségnek nyújtott esetleges segítség nincs preferálva. Igen nagy az igény, és az állam válláról venne le, illetve vesz le terheket.
Kedvezőnek ítélhetjük azt, hogy egyik módosító javaslat sem tartalmaz kötelező érvényű alkalmazást, illetve a szövetkezeti alapszabály kötelező módosítását, így ki-ki érdeke, saját belátása szerint dönthet.
Fontos tisztázni, illetve hangsúlyozni, hogy a jövő szövetkezetei, szövetkezései, de már a jelenéi sem a múltbéli időkre emlékeztető konstrukciók, akár a tulajdonosi összetételt, akár a működést tekintve, de igenis a felhalmozott, hasznosítható értékeket, eszközöket, tapasztalatokat megőrizve, felhasználva lehet a mezőgazdaság, de általában a gazdaság versenyképességét is javítani.
Nem kell félteni a magyar parasztot: lehetőséget, törvény adta keretet, irányokat, garanciákat kell számára biztosítani. Higgyük el, ki fogja találni mi a jó számára, kivel, kikkel, milyen feltételekkel, hogyan szövetkezzen, illetve gazdálkodjon - ebben kell segíteni most ezen törvény és a későbbiek során is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
