DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR, az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kissé nehéz helyzetben vagyok, mert az előttem felszólalók a törvénnyel kapcsolatban nagyon kevés kritikai észrevételt engedtek meg maguknak, és most én vagyok kénytelen pótolni ezeket a kritikai észrevételeket.
(11.10)
Mielőtt erre rátérnék, meg kell állapítanom, hogy meglepő módon ebben a törvényjavaslatban kevesebb a helyesírási hiba, mint a szokásos; úgyhogy gratulálok a belügyminiszter úrnak. (Derültség a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Nem mondhatom el ezt a jogszabály-szerkesztési hibákról és hiányosságokról.
A törvények között az azonos tárgykörre vagy hasonló tárgykörre irányuló jogszabályok, törvények között ugyanis valamiféle szimmetriának kellene kialakulnia. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat ennek a szimmetria-követelménynek nem tesz eleget.
Tóth Tihamér igen tisztelt képviselőtársam nagyon helyesen észrevételezte azt, hogy amíg a honvédelmi törvény azzal indít - legalábbis az első fejezetei között -, hogy megállapítja az Országgyűlés feladatát és ezen belül aztán az Országgyűlés honvédelmi bizottságának a feladatát, ez a törvényjavaslat erről a kérdésről hallgat. Márpedig egy olyan rendvédelmi szervezet létrehozásáról szól ez a törvényjavaslat, amely bizonyos szempontból szervezett egységet képez; nem lehet tudni a törvényjavaslat alapján, hogy mekkora ez a szervezeti egység, nem lehet tudni, hogy ennek a szervezetnek mekkora lesz a hivatásos állománya, és főképp azt nem lehet megállapítani, hogy mekkora az az embervolumen, akiket a honvédelmi törvény alapján polgári védelmi kötelezettség fog terhelni és akik a polgári védelem tartalékos tagjaivá válnak.
Én azt hiszem, hogy ahogy a honvédelmi törvény szerint a honvédelmi miniszternek számot kell adnia az Országgyűlésnek, és tájékoztatnia kell, hogy mekkora a honvédség, ugyanúgy ebben a törvényben is meg kellene határozni a polgári védelem tagjainak a számát; tehát itt is meg kellene határozni a hivatásos tagok számát, és meg kellene határozni a tartalékos volumennek, a tartalékos erőnek a számát, hogy erről legalább az Országgyűlésnek legyen fogalma. És meg kellene nagyon pontosan határozni ennek az egész költségét. Mert - teljesen egyetértek - az a költség-előirányzat, ami a jelenlegi költségvetésben van, olyan kevés szerintem, hogyha annyit szánunk a polgári védelemre, akkor az egy tragédia lenne. Ez sokkal nagyobb eszközráfordítást igényel, de ugyanakkor azt is igényli, hogy ezekről az Országgyűlés - ugyanúgy, ahogy a honvédség esetében - rendszeresen tájékoztatást kapjon.
Ha ez a törvény valóra válik és létrejön az az egész szervezet emberállományával, mindennel együtt, akkor az több tízezer, netán százezer főt fog elérni az országban, és ezek végső soron, a jelenlegi törvényjavaslat szerint, a belügyminiszter úr kizárólagos parancsnoklása alatt fognak működni. Persze, van egy országos parancsnok; de az egy közbeeső lépcső. Tehát én azt hiszem, hogy nagyon pontosan kellene definiálni ebben a törvényben a belügyminiszternek az Országgyűlés felé teljesítendő tájékoztatási kötelezettségét és az emberállomány legfontosabb adatait. Még azt is el tudom képzelni, hogy az eszközállományról is valami képet kellene kapni. Mint ahogy ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a honvédség esetében is; illetve ott már most is bizonyos lépések történnek ebbe a helyes irányba.
De ennek a szimmetriaelvnek van még egy összefüggése; bár a törvényjavaslatból nem derül ki, és ezért én nem tudom pontosan, hogy ennek az egész szervezetnek hány tagja lesz, hány érintettje lesz a hivatásos és a nem hivatásos polgári védelmi tagok viszonylatában. Kétségtelen azonban, hogy ez egy jelentős - és szükségképpen én nagyon helyeslem, hogy ez egy nagyon jelentős - erőt képvisel, de viszont már akkor én azt hiszem, hogy az országos parancsnok kinevezése meghaladja a belügyminiszter úr jog- és feladatkörét. Azt hiszem, hogy ugyanazt kellene követni, mint a honvédelmi törvény esetében történik; tehát ahogy a honvédelmi törvény szerint a honvédség parancsnokát és a határőrség parancsnokát is a köztársasági elnök nevezi ki, éppen azért - mert egy ennyire fontos rendvédelmi szervezetről van szó -, én azt hiszem, hogy ennek a parancsnokát is a köztársasági elnöknek kellene kineveznie, természetesen a belügyminiszter úr előterjesztése nyomán.
És ugyanitt meg kell jegyeznem, hogy ahogy a határőrség országos parancsnokát is előzetesen meghallgatja a honvédelmi bizottság, úgy itt is biztosítani kellene vagy a honvédelmi bizottságnak, vagy a belügyi kérdésekkel foglalkozó parlamenti bizottságnak, hogy ők is meghallgathassák a polgári védelem országos parancsnokát. Ez nem a belügyminiszter úrral szemben valami bizalmatlanság, hanem ennek az egész szervezetnek azért mégis - most bocsásson meg! - egy magasabb szintre emelése. Tehát éreztessük azzal is az egésznek a jelentőségét, hogy igenis az országos parancsnokot a köztársasági elnök nevezze ki, és igenis a tevékenységükről számoljanak be rendszeresen az Országgyűlésnek, mint ez a honvédség és a határőrség esetében történik.
Elhangzott - és én csak alá tudom támasztani magam is -, hogy a költségek kérdésében itt elég nagy a homály, és magából a törvényjavaslatból nemigen derül ki, hogy ezeknek a költségeknek a biztosítása miképpen fog történni.
Ez talán nem egy ilyen általános, de mégis ahhoz elég általános kérdés, hogy itt szóljak róla: tudniillik ebből a törvényjavaslatból hiányzik a szükségállapot és a szükségállapotok különböző fokozatainak területileg előforduló, vagy az egész országra, vagy egy fél országrészre kiterjedő szükségállapotnak a pontosabb meghatározása. Ez pedig azért nagy hiányosság, mert így nem derül ki, hogy milyen hatáskörrel, mekkora erőket, hogyan lehet és kell, hogyan célszerű mozgósítani a feladatok megoldására.
Befejezésként csak egy gondolatot szeretnék itt közzétenni. Nevezetesen azt, ugye, a kormány mindig azt mondja, hogy ő szívesen fogadja a módosító indítványokat. Most egy ilyen törvényjavaslattal kapcsolatban legalább 20-30 módosító indítványt tartanék én a magam részéről szükségesnek. Azonban itt a kormány rendszeresen egy kissé félretájékoztatja a közvéleményt. Mert egy országgyűlési képviselőnek egyszerűen nincs apparátusa ahhoz, hogy egy ilyen tömegű módosító javaslatot ki tudjon dolgoztatni. Az pedig, hogy önmaga dolgozzon ki 20-30 érdemi módosító indítványt, fizikai képtelenség; és mindenki, aki valaha is foglalkozott ezzel, tudja, hogy lehetetlen.
Tehát én azt hiszem, a kormánynak kellene jobb előkészítéssel elérnie azt, hogy ne váljanak szükségessé olyan tömegben képviselői módosító javaslatok, mint ahogy ez jelen esetben is elkerülhetetlennek látszik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)
(11.20)
