DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációmat tavaly november 6-án nyújtottam be, így önmagában az is a kormány tevékenységének bírálata, hogy még mindig időszerű.
Miről van szó? Arról, hogy a betegszállítást részlegesen újraszabályozó 23/1995-ös népjóléti minisztériumi rendelet július 2-ától lehetőséget biztosít az Országos Mentőszolgálaton kívül más szervezetek számára is betegszállítási tevékenység végzésére. Az engedélyt a székhely szerinti tisztifőorvos adhatja meg. Ez a szabályozás ezzel megfeledkezik arról, amit az utca embere is tud, hogy a betegszállítás meghaladhatja az adott megye határait. A hatósági ellenőrzést viszont nincs ki végezze, hiszen a szomszédos tisztiorvosi szolgálat már nem tud arról, hogy kollégája hol, kinek, milyen körre és milyen területre adott ki hatósági engedélyt. Rendszerint ellátási kötelezettséget sem tartalmaznak ezek az engedélyek, és így a nem fizetőképes beteg akár az országúton is hagyható vagy kitehető. De így azt is meg lehet tenni, hogyha az egyik helyen nem kap valaki engedélyt a működésre, keres máshol ehhez összeköttetést. Lehet így nem létező szervezetet is működtetni, és nincs akadálya annak sem, hogy egy adott cég a kórháznak anyagi előnyt juttasson a nála megrendelt szállításokért. A finanszírozási szerződéseket is bizonytalannak látom.
Az egészségügyi törvény végrehajtási rendelete szerint a mentés és a betegszállítás az Országos Mentőszolgálatnak fenntartott állami feladat; vagyis 300 millió forint kiosztása történt meg az Egészségbiztosítási Pénztár részéről az alternatív szállítási cégeknek úgy, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár saját hatáskörén túlterjeszkedve döntött. A mentőszolgálat ugyanakkor bevételre van szorítva, de neki kell ellátnia a nem pénzért történő szállításokat is. A korábban 100 forintos térítés bevezetésének ürügyén megjelenő 400 millió forint elvonása is szabályozatlan és önkényes.
A kézi vezérlés már a működést veszélyezteti, hiszen például nemzetközi szerződés csakis az Országos Mentőszolgálatot kötelezi arra, hogy Magyarország területén minden személynek baleseti elsősegélyt nyújtson. Ezzel egybevág az egészségügyi vállalkozásokról szóló rendelet azon kitétele, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket a jogszabály kizárólag állami szervnek tart fenn.
Kérdéseim ennek a helyzetnek az áttekintése alapján:
Szabad-e visszafejleszteni az országos szolgálatot, közalkalmazottak százait elbocsátani, mentőállomásokat ritkítani, holott a kiérkezések ideje így is negyedórán túli?
Helyes-e üzletileg érdekelt személyekre bízni a mentés egy részét, ezzel piacnak tekintvén a mentésügyet? Végül:
Nem kellene-e benyújtani az első egészségügyi segélynyújtás, azaz a mentés igénybevételének, intézményrendszerének és finanszírozásának szabályait rögzítő mentésügyi törvényjavaslatot?
Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)
