DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az itt napirenden lévő T/1568. számú előterjesztéssel kapcsolatosan némileg nekem más álláspontom is van, mint Lusztig képviselő úrnak, noha nagyrészében egyetértek az általa elmondottakkal.
Ez a törvénytervezet mindenekelőtt - mint ahogy a törvénytervezet indoklása is utal rá - késve terjesztődött be a magyar parlament elé. Annál is inkább, mert itt lényegében a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyában részt vevő személyek épp olyan közalkalmazottak, mint a köztisztviselők, akikre - és másokra - korábban a munka törvénykönyve vonatkozott. Így tehát lényegében ezt már a munka törvénykönyvének módosításával együtt kellett volna beterjeszteni.
A jogalkotó szándéka - én úgy ítélem meg a tervezetből - arra irányult a korábbi időben is, jelenleg is, hogy a fegyveres szervekből való kiáramlást elsősorban adminisztratív eszközökkel próbálja megakadályozni. Ez hátrányos megkülönböztetést, kiszolgáltatottságot okoz vagy okozhatott a hivatásos állomány számára. Éppen azt mondhatom, hogy a fegyveres szervezetek körében a közelmúltban a pályaelhagyási hullám is a bér kiáramlásán vagy ki nem áramlásán alapult. Ezt a mai napig sem sikerült megszüntetni, éppen az illetményrendszer miatt.
Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az egyes fegyveres szervekre vonatkozó alapvető szabályozások egymással összhangban legyenek. Itt tehát lényegében meg kell vizsgálni jelen tervezet más jogszabályokkal való kapcsolatát is. A törvényjavaslat nagy terjedelmű, ebből egy bizonyos részt lehet kiemelni egy-egy előadás során. Néhány gondolatot azért legyen szabad megfogalmazni:
Mindenekelőtt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról hangsúlyozza a javaslat, hogy tagjai különleges szolgálatokat teljesítenek. Ez a jogviszony a hivatásos állománnyal szemben támasztott fokozott követelmények miatt a más közszolgálatban állókéhoz - köztisztviselőkéhez, közalkalmazottakéhoz - képest olyan mértékben eltérő és más, sajátos is, hogy önálló törvényi szabályozást igényel. Ez annál is inkább szükséges, mert - mint ahogy utaltam rá - a hatályban lévő 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet már korszerűtlen, elavult, és nem felel meg a jelen időszak elvárásainak.
Hangsúlyozni kívánom, hogy e törvény jogerőre emelkedése után sem válik szabályozottá a fegyveres szervek jogviszonya, ezen belül is az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. Ebben ugyan mindkét felet kötelezettségek és jogosultságok illetik, illetve terhelik, de a hivatásos állomány tagjai e kötelmeket az önkéntesség alapján élethivatásként teljesítik, olykor életük vagy testi épségük kockáztatásával. Ezért ezek az érintett személyek nyilvánvalóan elvárják a társadalmi megbecsülést, nemcsak erkölcsiekben, hanem mindinkább anyagiakban is.
E törvényjavaslatban nem fogalmazódtak meg azok az elvek, amelyek a fegyveres szervezetek önállóságát valósítanák meg - és éppen itt nem értek egyet Lusztig képviselő úrral -, ellenkezőleg: éppen az önállóságtól való távolodást jelenti a jelenlegi törvényjavaslat.
Kortörténeti szempontból visszautalok arra, hogy egy demokratikusan fejlődő jogállamban a katonaság és a rendészeti szervek élesen elkülönülnek.
(20.20)
Magyarországon is ez volt a fejlődés korábbi története. Mondhatom a fordulat évét, kivéve az 1944. évi időszakot, amikor a csendőrség és a rendőrség is a hadsereg hatáskörébe tartozott.
A fordulat évét követően azonban az elkülönülés nem fogalmazódott meg, ez a törvényjavaslat pedig a rendvédelmi szervek militarizálódása felé halad, annak megvalósítását szolgálja.
Már a rendszerváltozást megelőzően az akkori ellenzék egyik alapvető követelménye volt, hogy a fegyveres blokkot meg kell bontani, a túlpolitizált szervezeteket a szakmai funkciókhoz kell igazítani. Így következett be az, hogy a munkásőrséget is megszüntették, miután nem volt szakmai funkciója. Így került annak az intézménynek a felszámolására is sor.
Előremutató volt viszont az 1989. évi XXXI. törvény, amely alkotmánymódosítást hozott, elválasztotta a különböző fegyveres szervek funkcióit, és több feltételhez kötötte a fegyveres erők rendvédelmi célú alkalmazását is.
A '90-es választások után megalakult Országgyűlés s a kormány azonban nem folytatta a korábbi elveken nyugvó szerkezetátalakítást. A rendőrség katonai jellegű struktúrája érintetlenül maradt és ugyanez mondható el a többi fegyveres szervről is. Ez a javaslat most az Országgyűlés előtt fekszik, tehát lényegében egy visszalépés a korábbi állapothoz képest.
A javaslat indokolásában utal arra, hogy a hivatásos szolgálat - bármely fegyveres szervnél teljesítik is - tartalmát, ismérveit tekintve lényegében azonos. Ez jó visszakanyarodás, érdekében az egészen közeli múltban elfogadott rendőrségi és honvédelmi törvény, tehát az 1993. évi LX. törvény elvi jelentőségű szabályait is változtatja, vagy legalábbis meg kell változtatni.
A fegyveres szerv hivatásos tagja kiszolgáltatottá válik e törvényre való visszautalásra, tudniillik úgy szabályoz: "A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében, önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, élete és testi épsége kockáztatásával teljesíti." Itt megfogalmazódhat, hogy talán felelősségre vonás sem vetődhet fel abban az esetben, ha egy érintett parancsok felelőtlenül ad parancsot avagy utasítást a helyszínen lévő mentési vagy egyéb tevékenység során.
Abból tehát, hogy a munka veszélyeket hordoz, egyáltalán nem következik a halál lehetőségének intézményes bekalkulálása a törvényjavaslatba. Tudniillik nem az élet vagy a munkavégzés természete követeli meg a fegyveres szerv tagjától élete kockáztatását, hanem az a hatalom, amely intézményesen rögzíti a már előbb elmondottakat, a tántoríthatatlan hűséget, nem pedig az egyes szervek szakmai céljainak színvonalas szolgáltatását várja el elsősorban a fegyveres szerv tagjától. Lehet, hogy valaki nagyon jó tüzértiszt, de nem biztos, hogy jó sugárcső-vezető lesz a gyakorlatban.
A törvényjavaslat szakmailag is bizonyos aggályokat hordoz magában. Elvileg közös a katonai fegyelem, de például a titkos állománynál ennek sincs sok értelme és jelentősége. Ugyanakkor vannak más szervezetek, amelyek a törvény logikája szerint kimaradnak a szabályozás köréből. Ha ugyanis a függetlenség, az alkotmányos rend a lakosság és az anyagi javak védelmét jelöljük meg a szervek közös céljaként, akkor igencsak indokolásra szorul, hogy miért marad ki például a fegyveres biztonsági őrség és sorolhatnék még jó néhány ilyen szervezetet.
A törvényjavaslat - további szakmai vonatkozásában - adós marad például az 51. §-ban kifejtett szolgálati viszony szüneteltetésén belül egy fontos kérdés tisztázásával: mi van akkor, ha a hivatásos állomány tagját a minisztériumba vagy magasabb szintű központi testületbe köztisztviselői beosztásba kiemelik és odahelyezik. Itt tudásával, tapasztalataival segíti az adott magasabb szerv munkáját. Hivatásos jogviszonyba való visszakerülése azonban vagy nem lehetséges, mert betöltötte a 45. életévét, vagy lehetséges, de megszakítottá válik hivatása szolgálatiidő-viszonya.
A tapasztalatok szerint igen sok ilyen kiemelt személy dolgozik a Belügyminisztériumban, de visszatérésük a fegyveres szervekhez nem, vagy csak számukra hátrányosan lehetséges.
Mindenképpen megfontolandó lenne az adott fegyveres szerv minisztereinek egyedi döntés alapján történő jogosultságot előírni az ilyen személyek hivatásos állományba való visszavétele érdekében.
A törvényjavaslatnak nyilván a egyik legvitatottabb eleme az illetményrendszer. Pozitívuma, hogy a törvényjavaslat a köztisztviselői illetményrendszer alapelemeinek az átvételével az előmenetelben is kiszámítható szabályozást kíván bevezetni.
Itt kívánom leszögezni, és elsősorban a rendőrség példájával élnék, hogy az illetményrendszer pozitív szabályozása ennél a testületnél különösen fontos. Ezt a következőkkel kívánom indokolni.
Az ország közbiztonsági állapotában, mint ahogy más elemzésekből ismert, kedvezőtlen változások következtek be. Ez évben is nagyobb bűncselekményszám-emelkedés várható az előrejelzés szerint. A bűnelkövetésben egyre nagyobb számban van jelen az erőszak, előtérbe került a társadalomra fokozottan veszélyes bűncselekmények közül a kábítószerrel, lőfegyverrel és robbanóanyaggal való visszaélés. Egyre nagyobb teret nyer a feketegazdaság és a szervezett bűnözés.
A közbiztonságra több tényező gyakorol hatást. Nem vitatható azonban, hogy e hatások közül a rendőrség munkája leginkább a meghatározó, de nem hanyagolható el más fegyveres szerv tevékenysége sem. Különösen kedvezőtlen jelenség, hogy a közbiztonságban mutatkozó negatív tendenciák erősödésével egyidejűleg a rendőrség hivatásos állományának fluktuációja jelentős. 1995-ben is igen magas volt, és a saját kérelemre leszereltek száma is igen magas. Utánpótlásuk még kellő számú alkalmas jelentkező esetén is csak évekkel később, a kétéves rendőr szakközépiskola elvégzése után biztosítható.
E tényezők értékelésekor figyelemmel kell lenni arra is, hogy Magyarországon az egy rendőrre jutó lakosságszám egyébként is magasabb a nyugat-európainál. Összesen mintegy ötezerrel kevesebb (sic!) rendőrre lenne szükség. Hasonló az eset a tűzoltóságnál is. Ezért indokolt a fegyveres testületek egyes, különösen a társadalom számára jelenleg leginkább nélkülözhetetlennek ítélt feladatokat ellátó állománycsoportjai részére felhasználandó olyan bérfejlesztést biztosítani, amelynek révén reálbérük nem csökken.
A törvényjavaslat 260. §-a rögzíti a rendőrség hivatásos állományára vonatkozó külön szabályokat. Ennek megfelelően rendőri jogviszony akkor létesíthető, ha a rendőrség kötelékébe jelentkező, valamint közeli hozzátartozóinak és a vele egy háztartásban élőknek életvitele kifogástalan. Ennek vizsgálatához a rendőrjelölt hozzájárul.
A törvényjavaslat 37 (sic!) §-a részletesen szabályozza a szolgálati viszony létesítésnek feltételeit, ahol több feltételen túl meg kell felelnie a nemzetbiztonsági követelményeknek. Mivel a követelményeket a javaslat nem részletezi, mindenképpen szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a munkahelyi, iskolai körülményeket is célszerű volna vizsgálni éppen a nemkívánatos, deviáns magatartás kiszűrése céljából.
(20.30)
Így elkerülhető, csökkenthető lenne a magas fluktuáció, a rendőrök által elkövetett esetenkénti súlyos jogsértő cselekmények aránya és száma, a rendőr megkörnyékezése az alvilág és mások által a korrupció megvalósítására.
A törvényjavaslatban részletezett kedvezmények és támogatások, így a szociális, jóléti, kulturális és lakhatási támogatások igen kedvezőek, s az állománymegtartó jellegüknél fogva azzal egyet lehet érteni. A lakhatási támogatást célzó 115. § részletesen felsorolja e támogatások formáit. Azért e kérdéskörhöz néhány megjegyzést kívánok fűzni.
Egyrészt rendkívül sajnálatosnak és aggályosnak tartom, hogy a hivatásos állomány tagja részére mint kedvezmény sem önkormányzati, sem állami, sem a szerv kezelése alatt álló lakáshoz jutás mint jogosultság nincs előírva. Ismerve országunk nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetét, ismerve az egyre dráguló lakásépítést, a fiatalok önálló lakáshoz való jutásának megoldhatatlanságát, a nagyobb tömegű lakásépítésre jelenleg nem látunk lehetőséget. Ezért megjegyzem, hogy úgy a fegyveres szerveknél, mint a belügyi, rendvédelmi szerveknél, a rendőrségnél a fluktuáció egyik, ha nem fő oka a lakáshoz való jutás lehetőségének hiánya. Ezért a lakhatási támogatás fejezet szűknek bizonyul, mert a szerv kezébe jutott új vagy felújított, csere által megüresedett lakásokhoz való jutást mint jogosultságot nem hangsúlyozza a jelen törvényjavaslat, nem emeli ki. Másrészt nem egyértelmű, hogy a javaslat e részében az emeletráépítés, a toldaléképítés, a társasház és egyéb, szövetkezetek által épített magántulajdonú vagy részben magántulajdonú lakások mennyiben támogathatók kamatmentes kölcsönnel.
Mindezeket figyelembe véve úgy ítélem meg, hogy a rendőrségnél különösen a költségcsökkentést is figyelembe kell venni.
Nyilvánvalóan a törvénytervezetből kimaradtak a közbiztonsági és nevelési szempontok, amely egyik hiányossága is a törvénynek. Tudniillik a jogtudat formálásának nem csupán a rendőrségnél, hanem az állampolgároknál is fenn kell állni, és nyilvánvalóan a költségcsökkentések egyik lehetősége az, amikor a rendőrségnek intézkedni kell, olykor határra szállítani a többször már visszaszállított átlépő, és Magyarországra útlevél nélkül érkező személyeket. Ezeknek a költsége is, úgy mondhatni, meg sem térül.
Szükséges még nyilvánvalóan, én úgy ítélem meg, a rendőrségi törvénynek is egy bizonyos fokú módosulása. Tudniillik a rendőrség, amikor intézkedik, ne kövesse ezt minden tekintetben egy ügyészségi vizsgálat. Kérem, egy rendőrnek a helyszínen való intézkedése olyan esetet képezhet, mint a futballpályán egy 11-es megítélése. Ezt este vissza lehet játszani, meg lehet állapítani, hogy tévedett a bíró. Kérem, egy rendőrt sem lenne szabad, nem is szabad utólag, úgymond, felelősségre vonni, vagy számon kérni tőle azt, hogy több esetben megtörténik, hogy a rendőrség túllépte hatáskörét. Kérem szépen, ez vele jár az élettel, és e törvényjavaslattal nyilvánvalóan ennek figyelembevételével kell módosítani.
Köszönöm szépen türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
