DR. LUSZTIG PÉTER
DR. LUSZTIG PÉTER
DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül könnyű helyzetben vagyok, úgy gondolom, az ellenzékhez méltó, tárgyilagos és az előző kormány volt belügyminiszteréhez méltó, valóban közös megoldást kereső hozzászólást hallottunk. Azt kell mondanom, hogy képviselő úr valamennyi elhangzott javaslata után tulajdonképpen le is mehetnék a pulpitusról. Azt kell mondanom, nemcsak hogy egyetértünk az elhangzottakkal, hanem az erre vonatkozó módosító javaslatokat be is nyújtottuk, és örömmel mondhatom, hogy ezek jelentős részét az előterjesztő képviselőjével sikerült is átbeszélni, és túlnyomó többségükhöz megvan a támogatási szándék.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy miről beszélnék tovább, ha ekkora az egyetértés. Engedjék meg, úgy gondolom, talán néhány adalékkal sikerül hozzájárulni az általános vita sikeréhez és a módosító javaslatok közös akarattal történő elfogadásához.
Az általános vita eddigi menetében felmerült a törvényalkotási koncepció kérdése. Úgy gondolom, azok a vélemények, amelyek úgy állítják be, hogy ez az egységes szabályozási koncepció nem megfelelő, és csak egy lehetséges változatot ismernek, nevezetesen hogy külön törvényben kellett volna szabályozni az érintett szervezetek szolgálati viszonyát, ugyanúgy kirekesztő jellegű. Én magam is azok közé tartozom egyébként, akik korábban jobban el tudták volna képzelni a külön történő szabályozást. A múltkori vitában Kőszeg képviselő úr hozzászólása kapcsán utaltam rá, hogy igen sok fórumon lezajlott egy tudományos vita, ahol a részvétel mindenki számára adott volt. Ebben a vitában az a koncepció kisebbségben maradt, amelyik a külön szabályozást tartotta szükségesnek, és megszületett a jelenlegi szabályozás, amely természetesen javítható és úgy látom, hogy ehhez a javításhoz az előterjesztőben a szükséges szándék megvan.
Engedjék meg, hogy néhány, az általános vita eddigi menetében felmerült kérdésre térjek ki. Az Európai Unió ajánlási normái több hozzászólásban is felmerültek.
Tisztelt Ház! Felelősséggel ki merem jelenteni, hogy ezeknek az ajánlásoknak jelentős részét még az Unió tagállamai sem teljesítették. Ők egy folyamatot tételeznek fel, amely folyamatban egyes tagországok előrébb, mások hátrébb tartanak, és semmi esetre sem mérvadó, hogy a 800 fős luxemburgi rendőrség vagy a görög rendőrség van Európa nyugati felén vagy legalábbis az Európai Unióban, amelyik a mi szabályozási koncepciónkhoz hasonló megoldást tartalmaz. Én úgy gondolom, a végeredmény minősíti a törvényhozó szándékát.
Súlyosan merült fel a vitában, hogy míg a katonai oldalról a parancs, addig a többi rendvédelmi oldalról az utasítás az, ami meghatározza a szervek jellegét. Felelősséggel ki merem jelenteni, kedves képviselőtársaim, hogy ez nem igaz. Tessék nekem megmondani, hogy a rendőrségnél a parancs csak a csapaterővel végrehajtott feladatokra vonatkozik, vagy ne adj' uram, lehet parancsot adni mondjuk adott esetben büntetőeljárás során alkalmazott intézkedések végrehajtására? Természetesen lehet. Utasítással rendezzük a tűzoltóknál tűzoltás közben, hogy - mondjuk - hány sugarat kell kezelnie? Nem, kérem szépen, paranccsal rendezzük.
Az a fajta megkülönböztetés tehát, amely ezekre a formai kritériumokra helyezi a hangsúlyt, nem állja meg a helyét. Ugyanígy nem állja meg a helyét az a kitétel, hogy túlságosan katonás a szervezet. Nem a rendfokozat teszi egy szervezet jellegét katonássá vagy kevéssé katonássá. Semmiféle jogi akadálya nem lenne annak, hogy holnaptól kezdve a rendőrőrnagyot felügyelőnek hívják. És semmiféle kritérium nem tiltja a jelenlegi jogi szabályozásban sem, hogy az igazgatásrendészeti szolgálat dolgozója holnaptól köztisztviselő legyen. De tudják-e kedves képviselőtársaim, hogy a rendőrségnél a pillanatnyi beállási illetmény 14 900 és 16 000 forint között mozog? Ha holnapután az igazgatásrendészetnél dolgozókat átminősítik köztisztviselővé, melyik kormány - nemcsak a jelenlegi - tudja garantálni a 20 000 forintos köztisztviselői alapilletményt? És akkor nem beszélek azokról a hatalmi jogosítványokról, amelyek a rendvédelmi szervek elengedhetetlen jellemzői.
Kinek van olyan téves képzete, hogy úgy gondolja, az igazgatásrendészeti szolgálat dolgozója nem alkalmaz kényszert? Ki gondolja úgy, hogy nincs életveszélyes helyzetben pillanatnyilag? Miből gondolják azt, hogy csak a bűnügyi és a közterületi szolgálat dolgozója - most csak a rendőrségről beszélek - kötelezett eskü szerint akár élete feláldozásával is végrehajtani a feladatot? Aki ezt gondolja, az még nem volt idegenrendészeti razzián, az még nem tudja: a rendőrség nemcsak szűkös létszámviszonyai, hanem a szervezet rendszere miatt is nemcsak a bűnügyi és a közterületi szolgálat dolgozóit osztja be éles - ha úgy tetszik -, kényszert alkalmazó akciókba. Tehát ez a fajta megkülönböztetés egyszerűen nem állja meg a helyét.
Természetesen végre lehet hajtani egy civilesítést, de ennek semmilyen törvényi akadálya nincs. Valóban 1990 óta létezik egy olyan szabály, amely lehetővé teszi a miniszter számára, hogy saját hatáskörben döntsön hivatásos beosztásból közszolgálativá vagy köztisztviselőivé vagy közalkalmazottivá történő besorolásról, vagy fordítva. De ehhez egy jelentősen nagyobb lélegzetű koncepció kidolgozására van szükség, nevezetesen el kell dönteni, hogy milyen típusú rendőrséggel dolgozunk. Az lenne a tűzoltónak a jellegzetessége rendvédelmi szervezet szempontjából, hogy nem hord fegyvert? Ez az érvelés több mint nevetséges.
(20.10)
Nem ez adja meg a szervezet különleges, rendvédelmi jellegét, hanem az adja meg, hogy a feladat végrehajtásánál bizonyos szempontból ő is közhatalmat gyakorol. Mert nemcsak oltja a tüzet: záratja a környéket, hatósági kényszert alkalmaz annak érdekében, hogy adott esetben tűzrendészeti utasításait végrehajtsák. Természetesen nagy különbségek is vannak a szervezetek között, és osztom Kónya képviselő úrnak azt a véleményét, hogy ezek a különbségek markánsabban is megjelenhettek volna az előterjesztésben.
A szervezetek közötti átjárhatóság kérdése:
Bárki komolyan gondolja képviselőtársaim közül - mint azt itt a múltkori hozzászólásban hallottuk -, hogy az lenne a megoldás, hogy ne a szervezetek egymás közötti átjárhatóságát biztosítsuk, hanem kívülről vegyünk föl - az adott képviselőtársunk kifejezésével élve - jó képességű adószakértőt? Kérem szépen, aki ezt állítja, az nem tudja, hogy a jó képességű adószakértő mennyit keres a civil szférában, és mit tud neki fizetni nemcsak a rendőrség, hanem egyáltalán a közszolgálat! Jó képességű adószakértőket lassan az adóhatóságnál sem lehet találni, mert elszívja őket a magánszféra. Ráadásul hadd jegyzem meg nagyon halkan: mély meggyőződésem szerint a rendőrségnek nem jó képességű adószakértőkre, hanem jó képességű kriminalistákra van szüksége. Az adószakértőnek a szakértői munkában kell közreműködni vagy a szaktanácsadói munkában. Attól persze még érthet az adóügyekhez, csak nem hiszem, hogy ma, amikor a fegyveres erők, testületek, pontosabban a fegyveres szervek felsőfokú képzésénél a katonatiszti diploma együtt jár valamiféle tanári diplomával - műszaki vagy valamely más ágazatbeli diplomával -, az lenne a kritérium, hogy ne szervezeten belüli átjárhatósággal is biztosítsuk ezeknek a szervezeteknek az utánpótlását, hanem kizárólag a civil szférából oldjuk meg ezeket a feladatokat. A törvény természetesen egyiket sem zárja ki.
Alapjogok kérdésében van véleményeltérés az előterjesztő és az én álláspontom vagy többünk álláspontja között, és örömmel tapasztalom, hogy az előterjesztő ebben is rugalmas álláspontra helyezkedett. Itt, mindenekelőtt az egyesülési jognál, én magam is úgy gondolom, talán nem kellene az egyébként engedélyezett társadalmi szervezetekhez való tartozás tényét a parancsnoknak előzetesen bejelenteni. Úgy gondolom, hogy ha a társadalmi szervezet működését jogszabály szerint engedélyezték, akkor rendelkezik annyi belátási képességgel a szolgálatok bármelyik tagja, hogy el tudja dönteni, hivatásának gyakorlása mellett az adott társadalmi szervezetnek lehet-e tagja.
Végül én a választójogi törvény kapcsán úgy gondolom, semmilyen formában nem kellene tiltani az érintett szolgálatok tagjainak az önkormányzati testületekbe történő választhatóságot. Úgy gondolom, ez a fajta tiltás nemcsak a kistelepülések realitásaival nincs tisztában, hanem egyáltalán a települések realitásaival nincs tisztában. Ha valaki élvezi a közösség bizalmát, akkor a politikától általában kevésbé zajos önkormányzati szférában hadd vállaljon tagságot, hadd képviselhesse többek között az állomány érdekét!
Végül engedjenek meg befejezésül néhány észrevételt a kedvezményekkel kapcsolatban.
Egyik képviselőtársunk úgy fogalmazott - ha jól emlékszem, Kőszeg Ferenc -, hogy ő ugyan nem sajnálja, de sok ez a kedvezmény. Tisztelt képviselőtársaim, sok a kedvezmény? Úgy gondolják, hogy a többi közszolgálati ághoz képest a fegyveres szerveknél sok a kedvezmény? 1994-96-ban - tehát durván két év és másfél hónap alatt - 1290 felsőfokú végzettségű ember hagyta el a rendőrség sorait: Budapestről 293-an; hogy mondjuk, egy bűnügyileg fertőzöttebb megyét nézzünk - bár nem biztos, hogy az érintettek örülnek a minősítésnek -, Bács megyéből 59-en, Borsodból 72-en - pedig ott még munkanélküliség is van, tessék elképzelni, és 72 felső fokú végzettségű ember elhagyta a rendőrség kötelékét! Gondolják, attól kell félteni ezeket a szervezeteket, hogy a túlzott kedvezmények miatt megorrolnak rájuk a többiek? Én úgy gondolom, messze nem erről van szó. Úgy gondolom, ilyen létszámhiány mellett, ilyen feszített munkatempó mellett azok a kedvezmények, amiket a törvényjavaslat megfogalmaz, és amelyeket a módosító javaslatok is tartalmaznak - még egyszer mondom: nagyjából egybeesnek a Kónya képviselő úr által elmondottakkal -, az állománynak ezt a csoportját megilletik.
Végül - azt hiszem, kicsit hosszabbra nyúlt a felszólalásom - két megjegyzést engedjenek meg:
Utánanéztem, képviselő úr, nemcsak a katonaságnak van zenekara: a VPOP-nak is van zenekara; és javaslom, hogy a 25 százalékos díszelgési pótlékba kiterjesztő értelmezéssel értsük bele a kormányőrség, illetve a rendőrség zenekarát is.
Azt kérem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslat részletes vitájában a benyújtott módosító javaslatokat - az ország valós gazdasági lehetőségeit is figyelembe véve - támogassuk, és próbáljuk meg ezt a nagyon széles és társadalmi szempontból, a társadalmi béke szempontjából fontos foglalkoztatási csoportot egy számára is megnyugtató törvényjavaslattal szilárdabb pozícióba hozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
