DR. DORNBACH ALAJOS
DR. DORNBACH ALAJOS
DR. DORNBACH ALAJOS, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat lényegét az előterjesztő miniszter úr és az előttem szólók már elmondták, nem bocsátkoznék ennek részleteibe. Demeter képviselő úr aggodalmának adott hangot, hogy netán valamiféle bizonytalanság mutatkozik abban, hogy az előterjesztő Belügyminisztérium a törvényjavaslat címét az előkészítés folyamatában változtatta.
Véletlenül ismerem a folyamatokat, végig módom volt figyelemmel kísérni a törvényjavaslatnak különböző szakmai közösségek előtt zajló vitáját. Meg kell jegyeznem, hogy a Belügyminisztérium nagyon helyesen döntött, amikor megváltoztatta a címét, mert amikor egyáltalán a "csőd" szó szerepelt a címben, ez önkormányzati körökben bizonyos félreértésre adott okot.
A törvényjavaslat koncepciója első perctől kezdve töretlen. A törvényjavaslat célja nem az, hogy a fizetésképtelenné vált önkormányzatokat - kerüljenek bár akár önhibájukból is fizetésképtelen állapotba - valamiféleképpen szankcionálja, hanem az a célja a törvényjavaslatnak, hogy helyreállítsa a fizetőképességüket, vagyis helyreállítsa a normális működés feltételrendszerét.
A gazdálkodók körében alkalmazott csődeljárás, végelszámolási és felszámolási eljárás gyakorlatilag szankciót jelent: a fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezetet a csődeljárás jogán jogutód nélkül megszüntetik, és az adósságait így szanálják. Az önkormányzatok esetében ilyen megoldás a törvényalkotónak eszébe sem jutott, és eszébe sem juthatott, hisz az önkormányzatok működőképességét, az alapellátásból adódó feladatok ellátását biztosítani kell. Épp ezért - nagyon helyesen - nem önkormányzati csődeljárásról, hanem az önkormányzatok adósságrendezéséről szól a törvényjavaslat, és a cím megválasztása semmit nem változtatott az eredeti koncepción.
Kétségtelen, felmerült a törvény-előkészítés során egy lényeges kérdés - ha tetszik: dilemma -, hogy vajon szabad-e az eljárás során a cél érdekében korlátozni az önkormányzatokat, illetve hogy az önkormányzatok milyen mértékben korlátozhatók. Az előkészítés során az az álláspont került túlsúlyba, hogy az önkormányzatokat csak a lehető legszükségesebb mértékben kell és szabad korlátozni a kitűzött cél érdekében. Nevezetesen ez azt jelenti, hogy az önkormányzat az eljárás bizonyos szakaszában - mint az előttem szólók már elmondták -, bizonyos döntéseit csak kontrollal, a kirendelt gondnok egyetértésével hozhatja meg, bizonyosfajta kötelezettségeket nem vállalhat. Ez teljesen érthető. Tehát az eljárás idejére - és szigorúan csak az eljárás idejére - korlátozódik az önkormányzat hatásköre.
Felmerült az a kérdés is, és az előkészítő szakmai vitáknak gyakran visszatérő témája volt, hogy bármiféle szankciót lehet-e alkalmazni azokkal az önkormányzatokkal szemben, amelyek akár visszatérően, akár csak egy esetben, és - hangsúlyozom - akár nekik felróhatóan, akár bűnösen fel nem róhatóan, legfeljebb körültekintés hiányából vagy tapasztalatlanság okából fizetésképtelenné váltak.
A döntés az volt az előkészítők részéről - és ez tükröződik a törvényjavaslatban -, hogy az önkormányzatokat szankcionálni nem szabad és nem lehet. Az önkormányzatokat majd a választópolgárok kell hogy megmérjék, és a választópolgárok felelősségtudatát kell ösztönözni, hogy a választások során, a következő önkormányzati választás során mérlegeljék, az előző ciklusban választott képviselői helyesen sáfárkodtak-e a közösség vagyonával. Az önkormányzati tisztségviselők hivatalból történő elmozdítására semmiféle módon nem is keresett lehetőséget a törvényalkotó.
Az önkormányzatok működésének törvénytelensége esetére az alkotmány és az önkormányzati törvény tartalmaz rendelkezéseket, hogy milyen esetben lehet egy önkormányzatot feloszlatni országgyűlési határozattal. Nem volt szükség és nincs szükség arra, hogy ez a törvény túlterjeszkedjék az alkotmányban és az önkormányzati törvényben szabályozott önkormányzat-feloszlatási eljárásokon. A cél minden tekintetben pozitív. Ez a törvény az önkormányzatokat nem bünteti, nem nehezíti a tevékenységüket, hanem arra nyújt hathatós segítséget, hogy hátrányos helyzetükből hogyan vergődhetnek ki, hogyan lehet az adósságokat szanálni.
Mint az előttem szólók is mondták, az eljárás első szakaszában egyezségre kell törekedni, és az egyezséget nem kényszeregyezségként fogalmazza meg a törvényjavaslat, hanem olyan egyezségi javaslatként, amit a testületnek jóvá kell hagynia, és természetesen a kijelölt gondnoknak is jóvá kell hagynia. Ha ez az egyezség nem jön létre, tehát ha a testület, szuverén jogát gyakorolva, nem talál megoldást az egyezségre, akkor kizárólag bírósági döntés szolgálhat a rendezés alapjául.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az eljárás részletes szabályai arról szólnak, hogy egyezség meghiúsulása esetén milyen eljárás készíti elő a bírósági döntést. A cél, hogy az adósságok szűnjenek meg, a fizetőképesség álljon helyre, az önkormányzat váljék működőképessé.
Az egyezség tartalmaz kényszerrendelkezéseket, de nem az adós önkormányzatokkal szemben, hanem a hitelezőkkel szemben. Az a hitelező, aki nem kíván részt venni az adósságrendezési eljárásban, ha létrejön az egyezség a hitelezők többsége és az adós önkormányzat között, akkor az eljárásban részt nem vevő hitelezőre is kiterjed az egyezség hatálya. Ez az egyetlen kényszerrendelkezése a törvénynek, de hangsúlyozom: ez a hitelező jogait vagy érdekeit érinti.
Felmerült az eljárás során az, hogy az önkormányzatok képesek-e az eljárás során az alapellátásaikat teljesíteni. Fontos támpontot nyújt a törvényjavaslat melléklete, amely melléklet taxatív felsorolását adja azoknak az alapellátási feladatoknak, amelyeket mindenképp biztosítani kell az eljárás során is, és amelyekhez, ha minimális szinten is, de a fedezetet mindig biztosítja a költségvetési - általában normatív - támogatás és az önkormányzatnak az a vagyonhányada, amelyet nem lehet az eljárásba bevonni.
Az önkormányzatok védelmét szolgálja az a rendelkezés is, amely kimondja, hogy az adósság-megszünte-tési, adósság-felszámolási eljárásban az alapellátás céljára szolgáló bevételek, valamint a törzsvagyon érintetlenül kell maradjanak.
Meg kell mondjam, hogy a most már hatodik éves parlamenti gyakorlatomban ez az első olyan törvényjavaslat, amelynél a tekintetben jó a közérzetem, hogy a törvény előkészítése maximálisan gondosan és körültekintően történt. Tucatnyi olyan szakmai műhelymegbeszélés előzte meg az előterjesztést, ahol egy-egy térség minden polgármestere és önkormányzati tisztségviselője részt vehetett és eszmét cserélhetett az előterjesztő szakértőivel. Ilyen módon a lehető legszélesebb konszenzust igyekezett a kormány megteremteni az érdekeltek körében, és úgy vélem, sikerült is a lehetséges optimális megoldást megtalálni.
Természetesen csodát nem lehet remélni ettől a törvénytől. Nem is ígért senki csodát. Ha Demeter képviselő úr valamiféle kormányzati mulasztástudatot vagy elégtelenségi érzést vél kiolvasni abból, hogy hangsúlyozza az előterjesztő, hogy ez nem csodaszer, akkor nagyon rossz következtetésre jut.
(11.10)
Csak hibás illúziókat szeretnénk eloszlatni, és magam is megerősítem az előterjesztő miniszter úr állítását: ez nem fogja megoldani az önkormányzatok gazdálkodási nehézségeit, de egy igen nehéz helyzetben nagyon hathatós segítségükre válik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
