DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Először is válaszolni szeretnék önnek, képviselő úr, ez az első teendőm.
Az ellentmondásos jogi helyzetet ön is jól ismeri, hiszen különböző jogszabályokat olvasott fel, amelyek különböző időkben keletkeztek, csak nem erre, a többpárti parlamenti demokrácia viszonyaira keletkeztek ezek a jogszabályok.
Ön felolvasott egy szakaszt, az 1987-ben kihirdetett 1077-es minisztertanácsi határozatból, ebből azonban kihagyott egy passzust, és ez a passzus felsorolja azokat a kivételeket, amikor egyértelműen nem kell kifizetni hathavi felmondási időt.
Én az ön jogértelmezésével sok tekintetben egyetértek. Nekem is az a jogi álláspontom, és ezt osztja a miniszterelnök úr is, akinek a megbízásából most a választ önnek megadom: nem jár végkielégítés. Annak azonban nincs meg a pontos jogi alapja, hogy a hat hónapra szóló felmondási időt is hasonlóképpen ítéljük meg.
A Horn-kormány eddig lemondó miniszter tagjai nem kaptak végkielégítést, hat hónapra szóló felmondási időre járó átlagkeresetet kaptak meg. Bokros Lajos esetében ez a kéthavi végkielégítési összeg 430 ezer forint körül van.
Szeretném hozzátenni, tisztelt képviselő úr, hogy az ellentmondásos jogi helyzet kialakulásának megvannak a maga sajátos okai. Ezen okok nem abban koncentrálhatók, hogy a Horn-kormány tagjai azon törnék a fejüket, hogy minél több pénzt tudjanak megszerezni esetleges lemondásuk esetén.
1994 végére elkészült az a törvényjavaslat, amely a jelenlegi szabályozásnál egyértelműbben, teljesen világosan rendezte ezt a kérdést. Ez a törvényjavaslat a kormány tagja és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvény. Szívesen rendelkezésére bocsátom, képviselő úr.
Nagyon szigorú szabályozást tartalmaz: háromévi hivatalbetöltés után lehetne csak jogosult a lemondó miniszter is hathavi felmondási időre, és más juttatásban nem részesülne.
Miért nem került ez a törvény a Ház elé? Azért nem került, tisztelt képviselő úr, mert 1994 őszén a parlamenti pártok azt az álláspontot foglalták el, hogy a napirenden lévő alkotmánybírósági törvény kapcsán, illetőleg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kapcsán két alkotmánymódosításhoz hozzájárulnak, és több alkotmánymódosítást nem vállalnak az új alkotmányozás beindulásával párhuzamosan.
Ha a tisztelt Ház úgy dönt, hogy ebben a kérdésben ezt az alkotmányozási moratóriumot felfüggeszti, akkor a lehető legrövidebb időn belül ezt a törvényjavaslatot a Ház elé tudom terjeszteni a kormány nevében. Amennyiben ez nem így történik, akkor fennmarad, fennáll ez a jogi helyzet egészen addig, amíg az új alkotmány nem határozza meg világosan a miniszterek felmondásának, lemondásának eseteit.
Valóban, ahogy tegnap ez elhangzott, a miniszterek jogállásáról és felelősségéről szóló törvény nem része az alkotmánynak, ezt senki nem állította. De ennek a törvénynek az elfogadása a jelenleg hatályos alkotmány keretébe - elsősorban a miniszteri felelősséggel kapcsolatos új koncepció megvalósítása érdekében - nem fér bele. Ez tehát az oka annak, hogy a jogi helyzet nem tisztázódott és nem vált egyértelművé.
Arról pedig szeretném önt is, képviselő úr és a közvéleményt is megnyugtatni, hogy ez a kormány senkinek nem kíván jogtalanul egy fillért sem kifizetni. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)
