BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR.
BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR.
BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Torgyánné képviselő asszony említette a pályakezdő munkanélküliek számát, ehhez kapcsolódva szeretnék néhány dolgot megemlíteni. Lehet, hogy képviselő asszony egy rossz számot említett, úgy emlékszem, 50 százalékot mondott, ez országosan 10 százalék, 55 ezer. Nem ezt akartam korrigálni, inkább csak a pontosság kedvéért említem.
Szabolcs-Szatmár-Beregben azonban a helyzet lényegesen rosszabb, ezért egy olyan körülményre szeretném felhívni a figyelmet, amely az előttem szólók közül azoknak a mondanivalóját érinti, hogy milyen borzasztó nehéz önmagában a családpolitikát és a családvédelmet tárgyalni és nem tágabb gazdasági összefüggésekbe helyezni.
Szabolcs-Szatmár-Bereg ugyanis a rendszerváltás vesztese, itt kezdődött a munkanélküliség és most is itt a legnagyobb, különös tekintettel a megyében elég nagy arányszámú cigány etnikum helyzetére.
(10.50)
Nálunk olyan dolgok is vannak, hogy inaktívak tartják el a családot, aminek önmagában családpolitikával és nem a gazdaságpolitikai rendszerben való kezelése azt a fájdalmas következményt vetíti elénk, hogy ez mindig is szociálpolitikai kérdés marad, csak az marad, és felnövekvő generációkat munkanélkülivé és munkakerülő életmódra szocializál. Ezért egy ilyen vitanapon a parlamenti patkó mindkét oldalán az lenne a feladatunk, hogy megbeszéljük azokat a lehetőségeket is, amelyekkel megnéznénk, milyen speciális, csak az elmaradott térségekre alkalmazható eljárásokat lehet megszavazni anélkül, hogy erre bárki azt mondaná, hogy újraállamosítás vagy állami beavatkozás, mert tessenek megérteni, az ország keleti részének a tartalékait családban, gyerekszámban, felnövő generációban, gazdasági tartalékban csak különleges törvényekkel és nem önmagában szociális és családpolitikai döntésekkel lehet megváltoztatni. Ehhez kérném én a vitában az előrevivő gondolatokat a patkó mindkét oldalán. Köszönöm szépen. (Taps.)
