BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim ! A mai vitanap tárgya a kormányzat családpolitikája. Élesebben fogalmazva ez az ellenzéki kezdeményezés nyilvánvalóan arra irányul, hogy a kormányzati felelősséget vizsgálja a kialakult nehéz helyzetben, az ígéreteket és az intézkedéseket ütköztesse, és ez rendjén való igény parlamenti demokráciákban.
A szabaddemokrata képviselőcsoport több tagja támogatta, hogy vitanap formájában legyen módunk beszélni, gondolkodni ezekről a súlyos kérdésekről. Mindenekelőtt szükséges, hogy őszintén szembenézzünk a tényekkel.
Először is a kialakult helyzetről szeretnék szólni, beleértve az okokat és az előzményeket, majd pedig a tennivalókról. Nincs rá idő, hogy tudományos igényű fogalomértelmezésbe kezdhetnék, de fontosnak tartom, hogy alapelvként leszögezzem: a családot az életünk legfontosabb elsődleges csoportjának tekintem a makrotársadalom és az egyén közötti legfontosabb kapocsnak.
A család számos funkciója közül talán az a legjelentősebb, hogy az utódokról gondoskodnia kell, a gyermekek szocializációjáról gondoskodnia kell. A felnőtt ember számára is a család jelenti vagy kellene hogy jelentse a lelki egészség fenntartásához nélkülözhetetlen érzelmi biztonságot, a gondok, feszültségek leküzdéséhez segítséget nyújtó hátországot.
Évtizedek óta izgalmas szociológiai vizsgálatok tárgya, képes-e és mennyiben képes ezeknek az elvárásoknak a mai családok többsége megfelelni.
A hatvanas, hetvenes években Magyarországon is divattá vált a család válságáról cikkezni, amit elsősorban a válások számának dinamikus növekedésével, valamint a deviáns jelenségek ugrásszerű terjedésével véltek bizonyítottnak.
A nyolcvanas években a válások magas száma miatti aggódás érezhetően lanyhult, részint azért, mert kiderült, hogy az elváltak igen magas arányban újra házasságot kötnek, úgy tűnik, a válások számának a növekedése megállt, részint mert új, komoly aggodalomra okot adó folyamatok vonták el a figyelmet.
A magyar népességstatisztikai adatok szerint, mint ismeretes, '81-től a természetes fogyás állapotába kerültünk. A halálozási arányszámok azóta is évről évre meghaladják az élveszületési arányszámokat. Demográfusok és szociológusok széles köre keresi a választ a születésszám csökkenésére a fejlett országokban világszerte és gyárt különböző elméleti magyarázatokat.
Bizonyos, hogy van összefüggés a gyermekvállalási kedv és a családi jövedelmi, vagyoni helyzet között, hiszen a gyermek anyagi áldozatvállalással jár.
(9.40)
De az is bizonyos, hogy léteznek más, a gyermekvállalás szempontjából nem kevésbé fontos szempontok, értékek, normák, hiszen ha nem így lenne, nem találnánk magyarázatot arra a jelenségre, hogy a jólét növekedése leggyakrabban nem jár együtt a gyermekszám növekedésével, és fordítva: sok gyereket éppen a legszegényebb családok vállalnak.
Nem újkeletű megállapítás, hogy a magasabb életszínvonal elérésének igen lényeges akadálya a nagyobb gyerekszám. Andorka Rudolf egy éppen tíz évvel ezelőtt írt tanulmányában a megelőző 15 év statisztikai adataira támaszkodva mutatta be, milyen drámai mértékben csökken az egy főre jutó jövedelem a gyermekszám növekedésével az aktív, kereső háztartásokban. Az adatok szerint a gyermektelen, aktív háztartásokhoz képest a háromgyermekeseknél felére, míg a négy- és többgyerekeseknél alig több mint egyharmadára csökken az egy főre jutó jövedelem.
Mindezt azért tartottam fontosnak felidézni, hogy kellő hangsúllyal tudjam alátámasztani: régóta érvényesülő, tartós jelenségről van szó, amit még a Kádár-rendszerbeli bőkezű családtámogatási ellátások sem tudtak érdemben ellensúlyozni.
A családok jövedelmi viszonyait sokkal erősebben differenciálja az eltartott gyermekek száma, mint amekkora távolság a felnőtt családtagok iskolai végzettsége vagy foglalkozása szerint megfigyelhető a jövedelmekben.
Nézzük hát, milyen jövedelmi színvonalon élnek jelenleg a gyermekes háztartások. A magyar háztartási panelvizsgálat negyedik, legfrissebb kötetének adatai szerint a gyermekek ugyancsak túl vannak reprezentálva az alacsony jövedelműek körében. A több mint ezer gyermekre vonatkozó adatbázis azt bizonyítja: a gyermekszám növekedésével számottevően nő azoknak az aránya, akik a legszegényebb kategóriába tartoznak. Míg az egygyerekeseknél a szegények részaránya alig haladja meg az átlagot, addig a háromgyermekesek egyharmad része a legszegényebb kategóriába tartozik. Ugyanakkor a leggazdagabb jövedelmi kategóriában mindössze 11 százalék a háromgyermekes családok aránya. Négy vagy több gyermek esetén drámai mértékben romlanak tovább az adatok.
Figyelmet érdemel az adatok családtípusonkénti elemzése is. Míg a gyermekes házaspároknak több mint negyedrésze a legszegényebb csoportba tartozik, addig a gyermeket egyedül nevelők körében már 40 százalék volt ez az arány.
A hátrányos helyzet mérésére használt további mutatók is szoros összefüggést mutatnak a gyermekszámmal. A négy- vagy többgyermekes családok több mint 80 százalékában nincs automata mosógép vagy személygépkocsi, és több mint 65 százalékuk tesz említést arról, hogy a hónap végére rendszeresen kiürül a háztartási kassza.
A negyedik éve folyó háztartási panelvizsgálatok egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy ráirányítsa a figyelmünket - Andorka szavaival élve -: a gyermekek jelentős része a '90 óta végbement változások vesztesei közé tartozik.
A teljes foglalkoztatás megszűnésével mindenekelőtt azok a gyermeket nevelő háztartások kerültek drámai helyzetbe, ahol a háztartásfő munkanélküli lett. A magyarországi szegénységről a közelmúltban készített világbanki tanulmány is tényként állapítja meg, hogy a szegénység a gyermekek számával egyenletesen növekszik, és erősebben érinti a gyermekeket, mint a népesség egészét. Különösen fontos megállapítás, hogy nagyobb, mélyebb a szegénység azokban a háztartásokban, ahol a háztartásfő nő, ha gyerekét egyedül nevelő anya.
Kérdés már most, mit, mennyit lehet korrigálni a kialakult aránytalanságokon a szociálpolitika, pontosabban a családokat segítő társadalompolitika segítségével. A gyermekes családok anyagi helyzetét javító ellátási formák igen sokfélék, változatosak és nem újkeletűek, hiszen az ókorig visszanyúló, régi hagyományai vannak a kívánt születésszám anyagiakkal való befolyásolásának. Talán kevéssé ismert, hogy már Mária Terézia katonái is kaptak családi pótlékot. Természetesen koronként eltérő politikai megfontolás húzódott az intézkedések mögött.
A huszadik századi jóléti államokban a családpolitika legelterjedtebb, legáltalánosabb eszköze a családi pótlék, amelyet a gyermekgondozással kapcsolatos pénzbeni vagy természetbeni ellátások, kedvezmények számos válfaja egészít ki. Miniszter úr az előbb beszédében kétségbe vonta, hogy túl nagy hatással tudnának lenni a családtámogatások a születésszám alakulására. Kétségtelen, hogy nem csodaszer van a kezünkben. De az a tapasztalat, hogy a rendelkezésre álló népességpolitikai eszközök közül még mindig ez a legeredményesebb.
Ugyanakkor egy veszélyt is magában rejt a dolog, hiszen nemzetközi tapasztalat, ha egy ország a költségvetési kiadások csökkentésére kényszerül, a kurtítás első áldozatai a szociális jellegű kiadások lesznek.
Ismeretes, hogy a családi juttatásoknak az a rendszere, amelyet Magyarországon még a hetvenes-nyolcvanas években alakított ki az akkori kormányzat, nemcsak nemzetközi összehasonlításban, hanem az ország anyagi erejéhez mérten is igen bőkezű ellátást jelentett. Büszkék voltunk rá, hogy a gyermek hároméves koráig ellátást kaphattak az anyák, hogy otthon maradhassanak, amire a nálunk sokkal gazdagabb, fejlett ipari országokban nem volt példa. Az elmúlt néhány évben bekövetkezett változások, a foglalkoztatottság általános szintjének radikális visszaesése kényszerítő erővel vetette fel a családtámogatások eddigi rendszerének újragondolását.
Előbb vagy utóbb szembe kellett nézni azzal, hogy a korábban kialakított támogatási rendszer finanszírozhatatlan. Igen, képviselőtársaim, fájdalmas egy ilyen szembenézés. Az előző kormány nem is tette meg, sőt két új ellátást is bevezetett: a várandóssági pótlékot és a gyermeknevelési támogatást, amelynek viszonylag csekély költségkihatása volt. De a családi pótlék megemelésére, amely sok milliárdos tétel a költségvetésben, '93-ban és '94-ben sem volt pénz. Éppen negyedik éve már, hogy a családi pótlék összegét nem tudtuk megemelni.
Az infláció miatt az elmúlt négy évben az ellátások reálértéke mondhatni a felére zsugorodott. Éppen akkor, amikor a családi pótléknak és az anyasági támogatásoknak a súlya ugrásszerűen, több mint háromszorosára felértékelődött azokban a háztartásokban, ahol a háztartásfő munkanélküli lett. Be kellett látnunk, hogy a családi pótlék és az ellátások eddigi színvonala, eddigi formái nem voltak képesek megakadályozni a gyermekes családok jelentős részének az elszegényedését, és ezért hozzá kellett nyúlni ezekhez a szolgáltatásokhoz.
A tavalyi évben a jelenlegi kormányzat rászánta magát a családtámogatási rendszer jelentős mértékű átalakítására. Ennek lényegét a miniszter úr az imént foglalta össze. A megoldás részleteiről az elmúlt évben a tisztelt Ház élénk lakossági érdeklődés mellett sok órán keresztül vitatkozott. Ebben a vitában magam is többször elmondtam: a szabaddemokraták is szükségét látják annak, hogy a családtámogatási ellátásokat célzottabbá tegyük; bár sokan vagyunk, akik nagyon nehéz szívvel áldoztuk fel az állampolgári jogon járó ellátásokat.
Az áprilistól bevezetésre kerülő, új jövedelemkorláthoz kötött családipótlék-rendszer tartalmi szempontból, azaz az ellátás célzottságát illetően végül is korrekt megoldás lett, hiszen kedvezményezi a három leginkább rászorult célcsoportot: a három és több gyermeket, a fogyatékos, illetve a tartósan beteg gyermeket nevelő, valamint a gyermeket egyedül nevelő családokat.
(9.50)
Meglehet, az ügyintézés technikáját illetően valóban nehézségekkel kell majd szembenéznünk.
Szabaddemokrata képviselőtársaim szólnak majd több más, a téma szempontjából fontos kérdésről, így az egészségi állapot, a kultúra idetartozó kérdéseiről, a családgondozó központok, az önkormányzatok, a gyermekvédelmi intézetek és a civil szervezetek szerepéről. Bízom benne, hogy mindabból, amit elmondtam - és amit képviselőtársaim el fognak mondani -, kiderül, a kormánypárti képviselők is tudják, milyen nehéz helyzetben vannak a családok, világosan látják a problémákat és felelősségteljesen gondolkodva keresik a megoldást. Köszönöm a figyelmet. (Taps)
