BOTKA LÁSZLÓ
BOTKA LÁSZLÓ
BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Családpolitikai vitanapot tartunk. Sokszor elhangzott már, hogy a család a társadalom alapvető és ezáltal legmeghatározóbb egysége. Vagyis, ha a mai magyar családok helyzetéről vitatkozunk, akkor tulajdonképpen a mai magyar társadalom állapotáról van szó.
A széles társadalom problémáiról vitatkozni jelen súlyos átmeneti helyzetben kétféleképpen lehet. Lehet pártpolitikai céloknak megfelelően hangzatos féligazságokat egymás fejéhez vagdosni, mint ahogy azt néhány ellenzéki képviselőtársam tette, ez azonban nem helyettesíti a tényeket és a realitásokat figyelembe vevő koncepcionális gondolkodást. Legfeljebb azt a régi mondást erősíti, hogy egy ország igazi tragédiája az, ha az ellenzéke még a kormányánál is rosszabb. És lehet távlati célokról koncepcionálisan vitatkozni úgy, hogy közben végiggondoljuk, milyen rövid távon is megléphető jogalkotási döntésekkel tudjuk elősegíteni egy-egy valós probléma kezelését.
Én ennek szellemében kívánok néhány olyan súlyos társadalmi feszültségről beszélni, amelynek megoldását már ebben a félévben hozandó törvényekkel elő tudjuk segíteni.
(12.20)
A gyökeres politikai, gazdasági és társadalmi változások a társadalom valamennyi rétegének helyzetét alapvetően megváltoztatták. Voltak, akik gyorsabban alkalmazkodni tudtak az új kihívásokhoz és gyorsabban élni tudtak az új lehetőségekkel, és vannak társadalmi rétegek, amelyeknek helyzetükből adódóan ez sokkal nehezebben megy. Értelemszerűen ilyen réteg az ifjúság is.
A mai magyar fiatal generáció helyzetét alapvetően befolyásolja a családok helyzete, a hirtelen kialakult óriási vagyoni és lehetőségbeli különbségek, és ez az a generáció, amelyre a jövő magyar társadalmának épülnie kell.
Az önálló életkezdés és családalapítás lehetősége sokak számára az utóbbi években szinte lehetetlenné vált. Ennek talán legfontosabb oka a jelentős arányú fiatal pályakezdő munkanélküliség, amelyről már szó volt itt ma a Házban. Az iskola elvégzését követően a fiatalok több mint fele megpróbál elhelyezkedni, mintegy 10 százalékuk otthon marad, 20 százalékukat elviszik katonának.
Egy éven belül kétharmaduk a munkaerőpiaci szervezet segítsége nélkül is el tud helyezkedni. A fiatalok közel egyharmada azonban hosszabb távon sem talál munkát, legfeljebb rövid idejűt vagy alkalmi tevékenységet. A regisztrált munkanélküli pályakezdők száma 1993 szeptemberében volt a legmagasabb, 77 ezer fő, de 1995-ben is meghaladta az 55 ezer főt. A 29 év alatti munkanélküliek száma szintén 1995 decemberében 165.500 fő volt.
A regisztrált pályakezdő fiatal munkanélküliek összetételét vizsgálva a szakmunkás és szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők vannak a legnagyobb arányban, de nagyon fontos jelzés, hogy arányaiban fokozatosan emelkedő mértékben jelen vannak a gimnáziumot végzettek is. Jelentős az iskolarendszerből szakképzetlenül kikerülők száma, ez közel 30-40 százalék és az iskolarendszerből lemorzsolódók aránya is. A regisztrált pályakezdők között meg sem jelennek a legfeljebb nyolc általános iskolát vagy annál is kevesebbet végzettek, mivel eddig kimaradtak a segélyezettek köréből.
Világosan látszik tehát, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy hathatós segítséget nyújtson a tartósan munkanélküli, így talán egy egész életre leszakadó fiataloknak. A pályakezdők alanyi jogon járó munkanélküli segélye egyértelműen ösztönözte a fiatalokat a regisztrációban való megjelenésre, de kevésbé az aktív álláskeresésre, a gyakorlati tapasztalatok minél előbbi megszerzésére. A támogatás kizárta azokat, akik alacsony iskolai végzettséggel jelentek meg a munkaerőpiacon, valamint azokat, akik ugyan elkezdték tanulmányaikat, de később lemorzsolódtak. A fiataloknak tehát éppen a szociálisan is legrászorultabb rétege nem részesült a segélyből.
Az eddigi eredménytelen és igazságtalan segélyezési rendszert tehát fel kell váltani - és a kormányzatnak is ez a szándéka - aktív munkaerőpiaci támogatásokkal, amelyek az eddig segélyben részesülőknél sokkal szélesebb kört érintenének. A differenciált megközelítéssel azokat a fiatalokat kell kedvezőbb helyzetbe hozni, akik állami segítségnyújtás nélkül képtelenek lennének hosszú távon is elhelyezkedni.
Az iskolázatlan, hátrányos helyzetű fiatalok támogatása érdekében szükség van pályaorientációs tréningekre, kísérleti foglalkoztatási programokra, a képzéssel kombinált részmunkaidős foglalkoztatás támogatására. A megfelelő szakképzettséggel bíró, de munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalok esetében támogatni kell például a szakmunkástanulók képzési helyen történő továbbalkalmazását, a felsőfokú végzettségek esetében a gyakornoki rendszert. Ezzel az új rendszerrel a ma meglevő anyagi forrásokat nem egy rosszul és hatékonytalanul működő, a valóban rászorultakhoz el sem jutó segélyezési rendszerre költenénk, hanem a fiatal generáció életkezdési lehetőségekben legrosszabbul álló rétegén tudnánk eredményesen segíteni. Természetesen ez a rendszer csak alaposan végiggondolt intézményi és szervezeti garanciák mellett működhet úgy, hogy nagyobb arányban részesültek az újfajta képzési, továbbképzési programokat felvállaló középiskolák is. A valódi cél azonban az kell legyen, hogy a magyar oktatási rendszerben lehetőleg minden fiatal megszerezze azon alapokat, amelyekre tovább és többirányban építkezve képes lesz alkalmazkodni a piacgazdaság állandóan és dinamikusan változó, fejlődő feltételrendszeréhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk mind a közoktatási, mind a felsőoktatási törvény közelgő módosításánál. Alapvető feltétel, hogy az új közoktatási intézményrendszer átjárható legyen, minél többen jussanak el az érettségiig. Olyan közoktatás-finanszírozási rendszer kell, amely biztosítja, hogy szülei és az iskolafenntartó anyagi helyzetétől, illetve lakóhelyétől függetlenül minden tanuló megkaphassa a képességei fejlesztéséhez szükséges részesedést az oktatási rendszer nyújtotta szolgáltatásokból. Ez az igazi esélyegyenlőség.
Olyan intézményrendszerre van szükség, amelyben az intézménybe kerülés és az intézmények közötti átjárhatóság rendje teljes mértékben kizárja a kasztosodást. Ugyanakkor a megváltozott társadalmi és gazdasági szükségletekhez igazodó képzést nyújtja az iskolarendszer a fiataloknak.
A felsőoktatás modernizációjában az intézményi és képzési struktúra reformján túl elengedhetetlen követelmény, hogy növeljük a diplomások arányát, ami nélkülözhetetlen az európai integráció és a modernizáció végigviteléhez. Még akkor is, ha valamennyien tudjuk, hogy lényegesen nagyobb számú egyetemi hallgató teljes képzési költségét az állam hosszú távon sem tudja magára vállalni. Ettől függetlenül azonban módosítani kell a jelenleg hatályos tandíjrendeletet.
Összhangba kell hozni a hallgatói juttatások rendszerét a tandíjfizetési kötelezettséggel úgy, hogy a kiemelkedő tanulmányi eredményt elérők és a szociálisan leginkább rászorulók mentesüljenek a tandíjkötelezettség alól. A tandíjbevételt pedig teljes egészében az intézményi beruházásokra és fejlesztésekre kell fordítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következő időben még több olyan törvényjavaslat kerül elénk, amely alapvetően befolyásolja a családok, a családban élő fiatalok és a családalapítás előtt állók helyzetét. Az önálló életkezdés fontos és sokak számára súlyos problémát okozó feltétele az első lakáshoz jutás. Mindenképpen szükség van egy szakmailag és főleg pénzügyi oldalról végiggondolt nemzeti lakáspolitikai koncepcióra, amelynek tartalmaznia kell az államilag támogatott előtakarékosság új formáit, az állam lakásépítési lehetőségeit és összhangban kell állnia az önkormányzatok ez irányú terveivel.
Szintén a közeljövőben tárgyalja a tisztelt Ház a gyermekvédelmi törvényt. Jelenleg Magyarországon több százezer veszélyeztetett gyermek él, aki fokozott állami odafigyelést és gondoskodást igényel. Miközben a régen halogatott törvényi rendezés hiánya miatt ma a magyar gyermekvédelmi rendszert jószerével nem tartja össze más, mint a benne dolgozó pedagógusok és szakemberek szakmai tudása és elkötelezettsége, égető szükség van egy átfogó, szakmailag végiggondolt törvényre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, mindannyiunk előtt világos, hogy az általam említetteken túl is még ebben a fél évben több olyan törvényjavaslat kerül elénk, amely alapvetően befolyásolja a magyar családok életét. Több esetben szükség van gyökeres fordulatra, hiszen az a rendszer, amely sokaknak nyújt keveset, jelen helyzetben csak növeli a meglevő társadalmi igazságtalanságot. Szükség van új és felelősségteljes megoldásokra, amelyek az állami gondoskodást a valóban rászorulóknak biztosítják. De azt is világosan kell látni, hogy csak az ország pénzügyi stabilizálását követő tartós növekedés az, amely valóban képes biztos alapokra helyezni mind az ország, mind a társadalom legszélesebb rétegeinek a helyzetét.
A mi felelősségünk az, hogy a valós problémákat feltárva józanul, reálisan és észérveket ütköztetve keressünk új megoldásokat. Ez a vitanap pedig akkor ért valamit, ha mindezen készülő törvények előzetes általános vitájának fogjuk fel és a realitások talaján maradva közösen keressük a megoldásokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
