DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy türelemmel és figyelemmel hallgattam a mai családpolitikai vitanapot és azt a kezdő mondatot, amit miniszter úr mondott, hogy a család fontosságát a kormány tudja és vallja. Ezután akár meg is nyugodhattam volna, de valójában úgy érzem, lehet, hogy a kormány tudja és vallja, de mélyen titkolja, mert nem tudjuk, hogy mit gondol a kormány. Nem tudjuk, hiszen képviselőtársaim, nemcsak ellenzékiek, hanem kormánypártiak is elmondták, hogy a jogalkotásban milyen problémák vannak. Elmondták, hogy az intézményrendszer milyen nehézségekkel küszködik, és elmondták, hogy az ellenőrzés gyakorlatilag nem működik. Én azonban mégis egyetlen egy kérdésről, a nevelésről szeretnék önöknek egypár mondatot mondani.
Én úgy hiszem, hogyha a kormány tudja és vallja a család fontosságát, akkor ennek a kormánynak lehetősége volt, hogy kiadjon egy nemzeti alaptantervet, amiben szerepel a család, szerepel a családi életre nevelés. Ez - mint ahogy kormánypárti képviselőtársam elmondta - az óvodában kell hogy kezdődjön, hiszen a családok, az iskola és a különböző intézményrendszer közös működésében lehet csak a család értékét feltárni és erre nevelni. Ez a nemzeti alaptanterv, amelyik kiadásakor elsöpörte a nemzeti alaptanterv alapelveit, amely egy fejezetben a családi életre neveléssel foglalkozott, 259 oldalt tartalmaz, ebben a 259 oldalban 3, azaz 3 mondat szerepel.
(13.10)
Én úgy hiszem, hogy talán ezt a három mondatot fel kell önöknek olvasnom. "Tananyag: A család, mint életünk alapvető közössége. Minimális követelmény, amit mindenkitől el lehet várni, hogy tudja, hogy a család legfontosabb feladata a gyermekek nevelése, tudja, hogy a magyar népesség évek óta csökken." Ez a nyolcadik évfolyam tudásanyagát tartalmazza. De kell valamit tudni a 10. évfolyam után is a családról, mégpedig a következőt: "Házasság (Mint otthonteremtés, mint érzelmi, biológiai, gazdasági, jogi és erkölcsi szövetség, családtervezés)."
Én úgy gondolom, hogy még egy mondat, a harmadik mondat, ami talán nem untatja önöket: "Családi kapcsolatok (szülő és gyermek kapcsolata)."
Ha ez a kormány ezt a három mondatot tudta a családi életre nevelés kapcsán elénk tárni - de nem elénk, hanem a magyar ifjúság elé tárni -, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy nem tudja, hogy mi a családi életre nevelés; nem tudja, hogy az óvodában miről kellene a gyerekeknek beszélni, nem tudja, hogy a kisiskolás korban milyen fontos a család és az iskola kapcsolata, hogyan kellene segíteni a sokszor csonka családokat, a sokszor nehéz helyzetben lévő családokat, hogy a következő nemzedék családszemlélete más legyen; nem tudja, hogy mit kellene a serdülőknek mondani, és azt hiszem, hogy ez a három mondat azt mutatja, hogy valójában nem is kívánja a jövőben sem a családok helyzetét megváltoztatni.
Én nagyon nagy örömmel hallgattam több kormánypárti képviselőtársamat, aki olyan kérdést vetett fel, hogy nem beszélünk arról, hogy a tudatban vagy a nevelésben mit kell tenni. Nem beszélünk róla, hiszen sem az iskolában, sem a médiában, sem az intézményrendszerünkben nem jelenik meg a család szerepe. De mit várhatunk akkor, hogyha így nevelkednek fel a gyerekeink? Mit várhatunk az elkövetkezendő időben? Én azt hiszem, hogyha ezen nemzeti alaptanterv alapján nevelkednek fel, akkor az elkövetkezendő, vagy azt követő kormányok miniszterei hasonló módon fognak tenni.
Végezetül, úgy hiszem, - bár látom, hogy képviselőtársam haragszik azért, mert idéztem a nemzeti alaptantervből -, úgy gondolom, hogy ez a tragédiája ennek a családpolitikai vitanapnak, hogy nem került szóba, hogy mit kívánunk a következő nemzedékeknek elmondani, és ezért a következő nemzedékek számára is rendkívül nehéz lesz a családok helyzete. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
