DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva ezt a vitát, látva egy kicsit a gyér jelenlétet, nem vagyok túlságosan boldog. Úgy érzem, hogy a vitánk nem egészen jó irányba kanyarodik. Nem föltétlenül szerencsés, ha kormánypárti oldalról azok a gondolatok hangzanak el, hogy az adott körülmények között ennyit meg ennyit lehet nyújtani.
(12.50)
Az sem jó megoldás, ha arra hivatkozunk, hogy nem is olyan rossz azért a helyzet, mert azért nyújtottunk ezt meg azt, meg amazt. Azt hiszem, az elhangzott beszédek után az a szlogen sem működik, hogy az ellenzék nem mond jobbat. Legfőképpen azonban azzal a gondolattal van bajom, hogy ezt a mai vitát egyfajta jövendő törvények előzetes általános vitájának tekintsük. Azt gondolom, a politikai vitanap műfaja egészen más: nagy, átfogó problémákkal kell foglalkozni, időnként kiszakadni a napi gondokból. Az ellenzék oldaláról is tudnék hibákat mondani, de nyilván ez nem tisztem; s kormánypárti oldalról is tudnék pozitív példákat mondani: például az előttem szóló hozzászólást, Szabó Rudolfnéét, de ez sem tisztem.
Tisztem viszont, hogy amikor a nagy, átfogó szempontokat hiányolom, akkor ezekről szóljak. Úgy ítélem meg, hogy a szociálpolitikát, a foglalkoztatást, de még az egészségügyet sem lehet a családtól elvonatkoztatni. Ha a család, mint funkcionális egység működik, akkor kevesebb kiadás adódik az előbb említett területeken. S egy kormány programját, családprogramját úgy lehetne lemérni, hogy ebbe az irányba mozdul-e. Ha a népjóléti miniszternek nem kellene vért izzadnia azért, hogy az otthonápolás problémáiban áttörést érjen el, akkor mondhatnánk, hogy igen, itt egy racionális államháztartási reformmal állunk szemben. Sajnos, ezt nem mondhatjuk, mert nem ez a helyzet.
Nagyon bőségesen szóltak már, bár nem lehet elég bőségesen és elég drámaian szólni arról, hogy milyen demográfiai helyzetben vagyunk és milyen jövőkép felé menetelünk. Engem nemcsak az zavar, hogy kormányoldalról erről kevés szó esett, hanem az is, hogy abban a vastag anyagban, amely a hosszú távú modernizációs stratégiát írja le a kormány részéről, gyakorlatilag érdemben ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak. Azt remélhettük, hogy akkor ez a kiprovokált vita kihoz valamit, nem hozott ki semmit. Nagyon nagy bajnak nézünk pedig akkor elébe. Ugyancsak kormánypárti képviselő, Lukovics Éva mondta, hogy holnap is lesz nap, és holnap is ki kell fizetni az ellátásokat. Igen, ehhez holnap is kell állampolgár. Tehát egy demográfiai katasztrófa felé menetelni azt hiszem, csukott szemmel semmilyen körülmények között nem szabad. Az az eszközrendszer, amelyet a miniszteri expozéban láttunk, egy mesebeli eszközrendszer volt. Azt a mesét juttatta eszembe, amikor az új ruhájában pompázó királyról kiderül, hogy meztelen. Ez a családpolitikai eszközrendszer jelen pillanatban annyi védelmet ad, mint az a bizonyos mesebeli ruha.
Elhangzottak utalások arra, hogy gazdag országokban is kevés a gyerek és rosszul működik a család, szegény országokban pedig pont az ellenkezője. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon olcsó poén volna, ha azt mondanám, hogy az önök szociálpolitikája majd előidézi nálunk is ezen az úton a népszaporulatot. Nem ebbe az irányba akarok elmenni, hanem abba, hogy fölhívjam a figyelmet: Franciaországban például nagyon hatékony családpolitikát és igenis a rossz népesedési tendenciák megfordítását elérő családpolitikát tudtak végrehajtani. Tehát azt gondolom, nem szabad így leegyszerűsíteni - és az a Hofi-féle megoldás: tud úszni? Nem. És ha megfizetem? - valóban, pénzért nem áll helyre a család. De az államnak mégiscsak kötelessége olyan irányokat megnyitni, amelyek működőképessé teszik.
Folytathatnánk a problémákat azoknak a bajoknak a taglalásával is, amelyekben a konkrét családok élnek a most várható változtatások fényében. Ha egy fiatal család keres annyit a mellékjövedelmei révén, amely már kizárja őket ezentúl a gyesből is, akkor egészen lehetetlen helyzetbe kerül, mert ha visszamegy dolgozni, nincs bölcsőde, nincs lehetőség arra adott esetben, hogy a gyermek ellátásáról gondoskodjék, ha a bérét erre fordítja, akkor nem tud ebből különleges megoldásokat, egyedi alkalmazásokat csinálni, a nagycsalád meglehetősen szétvert, a nagyszülők távol élnek, tehát nem feltétlenül tudnak besegíteni. Ezért minden olyan megoldás, amely a család egységét elősegíti, támogatja, segítséget nyújt neki, az jó. Egészen lehetetlen állapotokat látok akkor, amikor az egyedülálló édesanyákra gondolok, akiknek igaz, hogy megemelt kerete van, nagyobb összeget kereshetnek anélkül, hogy elvegyék tőlük a gyest, de azért gondoljunk arra, hogy hogyan tud megélni egy egyedülálló abból a kilencezervalahányszáz forintból a gyermekével. Azt gondolom, hogy sehogy sem. Lehet itt a súlyos megszorításokra hivatkozni, az ország súlyos anyagi helyzetére hivatkozni, de mégis vissza kellene állítanunk azt a rendszert, hogy a gyermek a jövőbe való beruházás. Elhangzott ellenzéki oldalról, éppen a Fidesz részéről néhány olyan világos pont, amelyhez lehet csatlakozni, részben az én mondanivalóm is abba bele volt foglalva. Azért hozzáteszek egyet legalább: az MSZP programjában szerepelt a személyi jövedelemadó-rendszernél az önkéntes együttadózás megvalósítása, azóta be méltóztattak terjeszteni egy vadonatúj programot, mármint személyi jövedelemadót, nyoma sincs benne. Fölkészületlen. Miért fölkészületlen? Két éve kormányon van már az az erő, amely elő akarta írni ezt a dolgot. Hát akkor mit csinálnak a Pénzügyminisztériumban? (Közbeszólás: Elvannak!) Elvannak, igen, néhány millió fölvételével elvannak. Kérem szépen, így nem lehet országot vezetni! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
