IVÁNYI TAMÁS
IVÁNYI TAMÁS
IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a mai vitanap előtt, meglehet, kissé naivan abban reménykedtem, hogy a vita nem fog olyan jelleget ölteni, mint amikor a válófélben lévő szülők a válóper során a másik fél fölé kerekedés, egymás megalázása vagy megzsarolása eszközének tekintik például a gyereket, és jobb ügyekre méltó energiáikat arra fecsérlik, hogy a másik félről szülői mivoltának alkalmatlanságát bebizonyítsák; de hát, azt hiszem, hogy egy illúzióval szegényebb lettem.
Én bíztam abban, hogy a mai vitanap a közös útkeresést fogja érzékeltetni a család és annak legkiszolgáltatottabb tagja, a gyermek alapvető jogainak és életfeltételeinek biztosítása érdekében. Sokszor elhangzik - és ma is elhangzott már -, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek van egy idevonatkozó passzusa, amely deklarálja azt, hogy a gyermeknek joga van családban fölnőni. Sok szó esett ma már arról, hogy milyen akadályai vannak annak, hogy ez az alapvető jog érvényesülhessen.
(13.40)
Én szeretnék hangsúlyossá tenni néhány olyan problémát, amely a reményeink szerint hamarosan benyújtásra kerülő gyermekvédelmi törvényben rendezhető.
Szomorú tény az, hogy növekszik az állami gondozásba kerülő gyermekek száma, és mindenképpen el kellene érni, hogy az állami gondoskodás ne akkor kezdődjön, amikor a gyermek veszélyeztetettségét észlelik, hiszen ilyenkor már minden intézkedéshez hatósági beavatkozás szükséges. Nagyon fontos lenne a vészhelyzet megelőzése, a prevenció, amihez elengedhetetlenül szükséges a különböző ellátási formák és intézkedések összehangolása, a vonatkozó törvények és rendelkezések egységes rendszerbe szervezése és rendezése.
Az a tény, hogy a családból kiemelt gyerekek körében nő a tizennégy éven felüliek száma, arra enged következtetni, hogy későn észleljük a gyermekek veszélyeztetettségét, vagy a védő-óvó intézkedések nem eléggé eredményesek.
Óhatatlanul szót kell ejteni a gyermekvédelemre fordítható pénzösszegek hatékonyabb felhasználásáról. Itt jó megjegyezni, hogy a gyermekek körülbelül ötven százaléka anyagi gondok miatt kerül állami gondozásba. És ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a gyermeknek legjobb családban felnőni, akkor mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy az állami gondoskodás mennyire képes pótolni, helyettesíteni a családi gondoskodást.
Nyilván mindenki előtt ismeretes, hogy a túlsúlyossá vált intézményrendszer milyen rossz gazdasági hatékonysággal és milyen oktatási-nevelési problémákkal terhelten működik, így azt hiszem, túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy nemcsak pedagógiailag, hanem gazdaságilag is kívánatosabb, hogy a gyermekvédelemre fordítható pénzösszegek jelentős részét ne intézményfenntartásra, hanem a gyermekek családban maradási esélyeinek a növelésére kell fordítani - amit a készülő törvény rendszeres gyermekvédelmi támogatás formájában kíván megoldani.
Segíteni kell azokat a pozitív folyamatokat, amelyek a mamutintézményeket kiváltó lakásotthoni ellátás és a nevelőszülői hálózat fejlesztése terén - hála istennek - már elindultak. Itt megérdemelnek egy mondatot azok a nevelőszülők, akik az egyre romló feltételek között, a működőképesség határán is lelkiismeretesen végzik munkájukat. Az ő jobb anyagi és erkölcsi elismerésük halaszthatatlan adósságunk.
Rendkívül fontos az önkormányzatok lehetőségeinek bővítése a gyermekvédelmi feladatok ellátásában, és egyben a felelősségüket is növelni kell a helyi ellátórendszerek kialakításában. A készülő törvény feladata megfogalmazni a feladatellátás intézményi kereteit, a gyermekjóléti szolgálat felállításának, kereteinek kijelölését. Ezeknek az intézményeknek vagy a már meglévő családsegítő intézményeknek a feladata lenne, hogy ellássák a tájékoztatás, a megelőzés szervezése, a gyermekvédelemben részt vevő hivatalok, szervezetek közötti koordináció, a család- és utógondozás feladatait.
Nagyon fontos, hogy az ellátás minél inkább helyben történjék, hiszen így a társadalmi kontroll jobban érvényesülhet, és több esély van speciális problémák kezelésére is.
Még egy mondatban: szélesíteni kell azok körét, akik részt vehetnek ennek a feladatnak az ellátásában. Itt különösen fontos a civil szféra, az egyházak minél hatékonyabb bevonása, és annak megteremtése, hogy vállalkozási formában is lehessen vállalni ezeknek a feladatoknak az ellátását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
