SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elnök úr, köszönöm a szót. Magam ezen hozzászólás után is arról szeretnék beszélni mégis, hogy mit jelent ma a család ebben a társadalomban.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, a gyermekek számára a család az a mikrotársadalom, ahol megtanulja a becsület, a tisztesség, a tisztelet s a felelősség fogalmait a gyerek. A család az a közösség, amely eligazító példával szolgál, támaszt nyújt, erőt és tartást ad a gyermekeknek, ha működik, ha működni tud.
Rosszul működő család torz képe lehet csak az értékeknek. A nem működő vagy széthullott család könnyen válhat egy széthullott világ jelképévé a gyermek életében. Ha családról beszélünk, nem feledhetjük, hogy a családnak éppen az az egyik legalapvetőbb, tőle sem el nem vehető, sem mással nem pótolható funkciója, feladata, a közvetlen példaadás arra, hogy a világ működik. Ezt a példát a család a benne nevelkedő gyermekeknek szolgáltatja elsősorban. Ez a család igazi hivatása.
Hogy ezt a hivatást betöltse, kellenek gyerekek. Statisztikai adataink drámai erővel figyelmeztetnek arra, hogy a családnak éppen ezt a hivatását veszélyeztetik társadalmunk, gazdaságunk jelenségei, a politika döntései. A több mint 2 millió 800 ezer magyar családnak több mint egyharmadában egyetlen gyermek sincsen. Harminckét százalékában egy gyermek van. Két gyermek van a családok 24.8 százalékában, három gyermek 5,1 százalékában, és mindössze 1,4 százalékában van négy vagy több gyermek.
A demográfia adatai drámai erővel figyelmeztetnek arra, hogy immáron intézményesültek a társadalmi újratermelés "zavarai". Ma Magyarországon a meg nem született gyermekekért szólnak a harangok, és azokért az ép családokért, amelyek nem tudnak, bár szeretnének, eggyel több gyermeket vállalni.
A családok kétharmada már lemondott arról, hogy hozzájáruljon a népesség újratermeléséhez. Nem véletlenül. Elég csak megnézni a KSH hivatalos létminimum-értékeit, hogy megállapíthassuk: aki ma gyereket vállal Magyarországon, az a létminimum körüli életszínvonalat választja. 1994-ben míg egy egyedülálló felnőtt háztartásban a létminimum-érték 20 300 forint volt havonta, addig egy kétkeresős és egygyermekes családban ez 15 970 forint. Egy kétgyerekes, kétkeresős családban 14 550 forint, háromgyerekeseknél 13 280 forint az egy főre jutó összeg.
A jelenlegi támogatási rendszerrel az a legnagyobb baj, hogy éppen azokat nem ösztönzi, éppen azoknak nem siet a segítségére, akik a saját erejükből is akarnak és tudnának tenni valamit saját helyzetük, vagyis családjuk, gyermekeik helyzetének javítása érdekében. Nem az a baj, hölgyeim és uraim, hogy önök úgymond javítani kívánnak az ország fizetési mérlegén, hanem az, hogy ezt a család igazi hivatásának veszélyeztetésével teszik. Ha ugyanis emlékezni méltóztatnak: például a családi pótlék újbóli megállapításakor olyan összeget állapítottak meg az igénylés határértékeként, amely az egygyermekes családok java részét ki fogja zárni a jogosultak köréből. Minek az alapján várható el tőlük az, hogy újabb gyermekek felnevelésére vállalkozzanak? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
