BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A közoktatásról szóló törvény módosításához kívánok hozzászólni.
(16.40)
Elsősorban annak önkormányzati aspektusaira szeretnék rávilágítani. Különösen abban az időszakban fontos ez számunkra, amikor folyik az alkotmánykoncepciónak a kiérlelt vitája, amikor előkészületek vannak, illetve folyik az államháztartás reformja, az előkészítése és határozott beindítása, amikor szinte minden ágazati törvény módosításával érinti az önkormányzati törvényt, amikor a parlament elfogadta a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvényt és abban létrehozta a megyei területfejlesztési tanács intézményét. Én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos, hogy a közoktatásról szóló törvénynél az önkormányzatok feladat- és hatásköréről, különös tekintettel a városok e szerepköréről, elmondjam a véleményemet a törvényjavaslat, a törvénymódosítás kapcsán.
Ebben az időszakra tehető, és én az ügyrendi kérdésben azért nem kívántam állást foglalni, mert az önkormányzatok várják a parlamentnek a döntését a tekintetben, hogy akár a jövő év, akár az idei év tervezhető finanszírozható legyen. Számtalan városban általam is ismert és kevésbé ismert városban is iskolabezárásokra kényszerülnek az önkormányzatok, elsősorban azért, mert kevés a gyermek, másodsorban, mert az állami támogatások, bár a normatív állami támogatáskor oktatási része javult, de itt is hangsúlyozni szeretném, hogy az össznormatív támogatás, ami az önkormányzatok bevételeit jelenti, lényegesen csökkent nominál értékben is. Feltétlen fontos tehát, hogy erről a kérdésről véleményt cseréljünk.
A helyi önkormányzatokról szóló törvény, amely kiindulópontját jelenti hozzászólásomnak, arról szól, hogy az Országgyűlés és az Európai Önkormányzati Charta alapkövetelményei elismerik és védik a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogaikat. A helyi önkormányzás lehetővé tette, hogy a választópolgárok helyi közössége közvetlenül, illetve a választott helyi önkormányzatok útján önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeket. Itt is, és az alkotmány parlamenti vitájánál is elmondtam, hogy számomra az egyik legszentebb és legfontosabb helyi közügy, amely a helyi közösségekhez a legközelebb kell hogy elhelyezkedjen, ez az oktatás.
Szeretném itt is azt hangoztatni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt abban érdekelt, hogy a helyi közösségek, a polgárokhoz legközelebb lévő önkormányzati szinten hatékonyan intézményeket működtetőképes módon szervezhessék a helyi közügyeket, ezek között az oktatásügyét is. A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat törvénykeretei között önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság, és kizárólag jogszabály esetén bírálhatja felül.
Lehet, hogy valaki számára az önkormányzati törvény közismert és unalmas, ezt elsősorban azért idézem ezeket a részeket, mert szeretnék ahhoz ragaszkodni, hogy a közoktatásról szóló törvény ezeket az önkormányzati alapjogokat tartsa tiszteletben, vagy hogyha ezeket megváltoztatni kívánja, akkor nézzen szembe egy alkotmányos, bocsánat, egy kétharmados önkormányzati törvény módosításával. De semmiképp ne folytassa azt a gyakorlatot, ami a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény esetében megvalósult, hogy lopakodó módon egy kétharmados törvényt ágazati törvényben kíván módosítani. Ezért én nem értek azzal egyet, hogy a megyei jogú város, illetve a város esetében a középfokú oktatási kötelezettség kikerüljön az önkormányzati kötelező feladatokból. Erre nem is tesz lehetőséget az önkormányzati törvény, hiszen a megyei jogú város feladat- és hatáskörénél mint nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzatnak több kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg, ezért saját maga vagy társulásáról, arról közösen gondoskodni tud, működési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve a megyei önkormányzatnak kötelezően előírt közszolgáltatás megszervezését. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti átvállalt feladatú arányos fedezet biztosítását. Szeretném azt is idézni az önkormányzati törvényből, hogy a megyei és a települési önkormányzatok között nincs függőségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttműködnek.
Még egy idézetet szeretnék elmondani és nem untatni a tisztelt parlamentet, a megyei jogú városi és a megyei közgyűlés egyeztető bizottságot hoz létre a közös feladatokkal való együttműködés előkészítésére és összehangolására. Leírja a törvény a bizottság létszámát, megállapítja szervezetének és működésének részletes szabályait, valamint az is, hogy felváltva a megyejogú város polgármestere, illetve a megyei közgyűlés elnöke látja el. Teljes mértékben elleneztem abban az időszakban is, amikor a céltámogatások, cél és üzlettámogatásokat egyes városok települési önkormányzata akkor kaphatta meg, hogyha intézményéről, középfokú intézményéről lemondott. Örvendetes, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje ezt a szabályozást, ami alkotmány- és önkormányzatitörvény-ellenes volt, megszüntette. Ennek ellenére érezhető volt már az elmúlt kormányzati ciklusban is, de ebben az időszakban felerősödött, egyfajta megyei önkormányzati feladat- és hatáskör visszaáramoltatása és a települési önkormányzatok feladatkiüresítésének a szándéka. Én ez ellen kívánok tenni, hiszen a település, főleg egy város akkor válik várossá és akkor ismeri el a magyar parlament a várossá nyilvánítását, a térségi és a város határain túlmenő, közigazgatási határon túlmenő feladatokat vállal.
Ezért tehát nem lehet azzal egyetérteni, hogy akár költségvetési, akár más indirekt módszerekkel a településeket arra késztetik, arra kényszerítik, hogy oktatási, egészségügyi, szociális és más intézményeik, de most kifejezetten az oktatási intézmények egyik csoportjáról beszélek, ezeket adják át a megyének és ezzel mondjanak le a legszentebb helyi közügynek a gyakorlásáról. Még akkor is, hogyha egyes szocialista párti képviselőink, illetve társaim azt állítják, hogy ezzel azért a település nem veszíti el az intézményét, hiszen az ott marad, és kerekeken azt nem lehet elgurítani. Én mégis azt mondom, ha egy település nem képes egy középfokú intézményéről gondoskodni, akkor egyetértve, úgy emlékszem, Boros István professzor úrral, akkor az nem érdemli meg annak a térségi rangnak az elismerését, ami a várossá nyilvánítással függ össze. Itt nem egy speciális szakképző intézményről beszélek, amiből regionális vagy célországi beiskolázás történik, és az adott településből egy vagy két hallgató vesz abban részt, mondjuk egy cipőfelsőrész-készítő szakközépiskoláról, hanem kifejezetten egy regionális és város- és vonzáskörzetébe tartozó intézményről.
Ezért tehát feltétlen fontosnak tartom, hogy a módosítások során a tisztelt Ház támogassa azokat az elképzeléseket, amikor a városnak és azon önkormányzatok társulásának kelljen e feladatokról gondoskodni, akiknek a hallgatói, a polgárai igénybe veszik ezt a szolgáltatást. Ez felel meg egy alulról építkező, organikus önkormányzati rendszernek, nem pedig minden feladatnak különböző európai országokból vett, történelem során kialakult példáit kiragadva, bepakoljuk a megyei önkormányzat alá ezeket az intézményeket.
(16.50)
Szeretném azt is jelezni, hogy ezzel a javaslattal, amelyet ez a törvénytervezet tartalmaz, amelyben a megyei területfejlesztési tanács hatáskörébe utalna különböző fejlesztési kérdéseket, nem azt akarom kifejezni, hogy ennél a másik változatot tartanám jobbnak, ami szintén néhány szocialista párti képviselőtől megjelent, hogy a megyei önkormányzat döntsön a fejlesztési kérdésekben. Hiszen a megyei önkormányzat egy pártlistás választási módszerrel, legitim szervezetként létrejött önkormányzat, amely a megyei jogú város képviselő testületeiből delegáltakat vagy a területről választottakat nem tartalmazza. Ezért, ezekben a kérdésekben szükségesnek tartom az egyeztetést, de az önkormányzati törvény alapján az egyeztető tanácsba.
Ugyanígy fontosnak tartom azt is, hogy a megyei jogú város, amely a fővárossal együtt körülbelül 75 százalékát hordozza ennek az édes tehernek, a fenntartási kötelezettségeit, kapjon részt a fővárosi és a megyei állandó helyettesítési rendszer működtetési rendszer működtetésében, hiszen nélküle nem határozható ez meg. Ugyanígy javaslom, hogy a megyei jogú város kapjon részt a kollégiumi nemzeti etnikai kisebbségi, valamint középiskolai szakellátásoknál, kötelező feladatként, és csak akkor mondhasson le erről a feladatáról, hogyha az egy egész országos szintű speciális beiskolázás lenne.
A területfejlesztési törvényből levezetett és néhány törvénytervezetben meghatározottal kiegészített résztvevő eleve elgondolkodtatott, hogy aki a törvénytervezetet összeállította, ismeri-e, hogy milyen viszonyok uralkodnak egy megye, egy megyei településhálózat és önkormányzati rendszeren belül. Én nem tudok arról, hogy lenne megyei szülő. Mint ahogy itt a törvénytervezetben szerepel. Azt már megszoktam, hogy megyei polgár van, bár én ezt egy kicsit erőltetettnek tartottam annak idején, megyei díszpolgárt is már megismertem, és sokakat tisztelek. De az, hogy megyei szülő legyen, az még nekem is új.
Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ebben a törvénytervezetben, bár a pedagógus szakszervezetekkel kapcsolatosan mindig óvatosan nyilatkoztam, hiszen tisztelem harcos álláspontjaikat, hogy megyei szintű pedagógus szakszervezetek véleményének a kikérésére hogyan kerülhet sor, úgy tudom, hogy egynémely pedagógus szakszervezetben nincs települési, regionális és megyei hierarchikus szervezet. De lehet, hogy én ezt rosszul tudom, és semmiképp nem akarok a Szöllősi Istvánné és más szakszervezeti vezetők területére tévedni. De úgy gondolom, hogy ezek a fórumra behívottak, a megyei területfejlesztési tanácsba behívottak, meghatározottak, igen erőltetettek, erőszakoltak, és abból a tézisből indulnak ki, hogy márpedig megyei szinten ilyen testületnek lennie kell. És majd kinevezésre kerül egy megyei díszszülő, és kinevezésre kerülnek azok az érdekképviseleti szervezetek, amelyek megyei szinten majd egyeztetnek. Én nem hiszek ebben.
Ugyanígy nagyon furcsának tartom azt is, hogy a helyi önkormányzat új közoktatási intézmény létesítéséhez be kell hogy szerezze a fővárosi önkormányzat, illetve a megyei területfejlesztési tanács szakvéleményét. Amennyiben ezt a szakvéleményt nem kapja meg, akkor nem hozhat létre intézményt. Ez ellentétes az önkormányzati törvénnyel, amely az önkormányzatnak lehetővé teszi, hogy intézményt hozzon létre. Olyan szempontból megértem, hogyha létrehoz egy város egy ilyen intézményt, és másnap, a létrehozását követően lemond ennek a működtetéséről és odavarrja a megyei önkormányzat nyakába, ezt kell megakadályozni. De nem azt, hogy egy település önkormányzata, amely nem a képviselőtestületből és nem a polgármesterből meg jegyzőből áll, hanem a település választóiból, polgáraiból, ezt az intézményalapító szándékát nem lehet korlátok közé, ilyen jellegű korlátok közé kötni, hanem azt kell megakadályozni, hogyha létrehozott valamit, azt felelőtlen módon más önkormányzatnak a nyakába varrva, utána a működtetését ne vállalja.
Szeretném még befejezésül megemlíteni azt, hogy az önkormányzatok, a pedagógusok, a szülők, és sorolhatnám azokat, nyilván a parlament, a kormány érdekelt abban, hogy a közoktatásban megegyezés, megállapodás szülessen. Egy önkormányzat számára a csődveszélyt jelenti, hogyha nem tudja az intézményeit megfelelően működtetni. A törvény hiányában, törvénysértő módon jár el, hogyha előre tervezni kívánja a kötelező óraszámot, amely ha a korábbi törvény szerinti méretezésre ad csak lehetőséget, a csoportbontásokat és más meghatározó számokat, e törvény tárgyalásának, a lezárásának a híján, és egy konszenzusos megállapodás hiányában az önkormányzatok sorra arra kényszerüljenek, hogy vagy a szülőkkel, vagy az oktatási intézményekkel és pedagógusokkal, vagy saját testületükkel kerüljenek ellentmondásba.
Ezért én azon a véleményen vagyok, hogy a parlamentnek ebben állást kell foglalnia. Azon a véleményem vagyok, hogy nem tartható fenn sokáig az a helyzet, hogy az önkormányzatok őrlődjenek, és az önkormányzatok vagy a csődveszéllyel, vagy több tízezres, vagy több százezres aláírásgyűjtéssel találják magukat szembe.
Ezért feltétlen fontosnak tartom, hogy a parlament a fenntartható fejlődés, a fenntartható közoktatás irányába lépjen, és támaszkodjon az önkormányzatok ne csak intézményfenntartó funkciójára, mint ahogy a törvénytervezet néha ezt megemlíti, hanem arra, hogy az önkormányzatok törvényi keretek között gyakorolják a helyi közügyek sokaságát, és hál' Istennek Magyarországon az önkormányzatok, az önkormányzati rendszer ezen fázisában, a közügyeknek nagyobb mennyiségét gyakorolják demokratikusan, törvényi keretek között, mint az európai önkormányzatok. Tartsuk meg ezt a nagy értékét a magyar önkormányzati rendszernek, és a parlament tegyen hitet egy alulról építkező, demokratikus, organikus önkormányzati rendszer mellett, ne üresítse ki a települési, városi, nagyvárosi önkormányzatokat, hanem az önkormányzatok társulására, megállapodására bízza azt, hogy ezeket az intézményeket miként tudja hatékonyan működtetni.
Abban az esetben, ha ez nem így következik be, hanem egy felülről vezérelt, és a középfok erősítésének égisze alá bújtatott, és minden ágazati törvényben visszatérően megjelennek a különböző megyei szintű tanácsok, akkor nemcsak a szóhasználat miatt, hanem annak tartalmi elemei miatt is, mind az önkormányzati rendszerből kicsúszik ennek ellenőrzése, a közügyek demokratikus gyakorlása, és visszazuhanunk egy helyhatósági, ne adj' Isten, ki kell mondanom, egy megyei tanácsi típusú közoktatási rendszerbe, amelyet az itt élők közül sokan nem kívánunk. Én magam sem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
