DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum ezt a nagyon nagy terjedelmű és dr. Magyar Bálint miniszter úr által jegyzett törvényjavaslatot teljesen alkalmatlannak tartja általános vitára is, és alkalmasnak tartja, természetesen arra is, hogy nemcsak a mi, hanem a jövő nemzedékének közoktatását, a kétezredik év magyarságának közoktatását is e törvény alapján kellene tárgyalni és elfogadtatni.
Én nagyon sajnálom, hogy az ügyrendi vitával itt egy kis vihart kavartam, de úgy gondolom, hogy egyszerűsödött a kérdés, hölgyeim és uraim, a mai általános vitában. Annak ellenére, hogy a kormányzó pártok egy-két képviselője Jeanne d'Arc-ként harcol a szakszervezetek égisze alatt a magyar pedagógusokért, a magyar közoktatásért, ahhoz képest kormánypárti képviselőtársaim igen kevesen képviseltetik magukat most itt ebben az általános vitában.
(17.00)
Tiszteletem a tárca államtitkár urának, és semmi kifogásom nincs az ellen, és nem is lehet természetesen mint országgyűlési képviselőnek, hogy ön képviseli az általános vitában a kormányt, én azonban úgy gondolom, hogyha ezt a törvényjavaslatot, ezt az átfogó törvényjavaslatot a szociálliberális kormányzat egyik legnépszerűbb minisztere jegyezte, akkor az általános vitában néhány pillanatra megtisztelhetett volna, nemcsak hogy bennünket, képviselőket, hanem döntően a felsőoktatásban, illetve a közoktatásban dolgozókat is azzal, hogy megjelenik itt. Én úgy emlékszem, hogy mikor a déli órákban a szlovák köztársasági elnök itt elmondta nagyívű vagy nem nagyívű beszédét, akkor megjelent itt Magyar Bálint.
Én nagyon örültem volna, hogyha a miniszter úr megtiszteli az Országgyűlést azzal, hogy néhány percre bekapcsolódik, hisz az ő általa jegyzett törvényjavaslatról van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomat, tekintettel arra, hogy igen kevés képviselőtársam vesz részt az általános vitában, és figyelemmel arra is, hogy nem akarom húzni az általános vitát, hisz ilyen javaslatommal, kedves képviselőtársaim, egy dolgot azért elértem. Ma reggel 30 felszólaló jelentkezett, döntően kormánypárti képviselők, akik biztos, hogy jobbító szándékkal szerették volna elmondani az érveiket az általános vitában. Most hárman maradtunk a 30-ból. Erre az ügyrendi vita, illetve a javaslatom jó volt, hogy szűkült a felszólalók köre, és önök, kedves kormánypárti képviselőtársaim, elérték azt, amit akartak eleve is. Nevezetesen, hogy tűzzel-vassal ma az általános vitát a törvényjavaslattal kapcsolatban be lehet és be is fogják zárni, be fogják fejezni. S azután a részletes vitában, ennél kisebb érdeklődő, mondjuk 8 képviselő előtt önök eldöntik a magyar közoktatást, majd utána eldöntik a magyar felsőoktatást is.
Természetesen a felelősség a kormánypárti képviselőket illeti, és nem, gondolom, hogy nem az ellenzéki pártokat, bár elképzelhető, hogy holnap néhány újságban az fog megjelenni, hogy az ellenzék hiúsította meg az általános vitát.
Mondandóm lényegére térve. Tisztelt Országgyűlés! Nekünk az az álláspontunk, hogy ezzel a törvénykezéssel a kormány a hatalmát próbálja megszilárdítani. Megpróbálom ezt nagyon röviden összefoglalva elmondani. Az 1994-es választások során hatalomra került szociálliberális kormány azonnal megkezdte az előkészületeket a hatályba lépett közoktatási törvény módosítására, és nyilvánvaló, hogy e szándékukat szakmai és politikai jogok is indokolták. A Magyar Demokrata Fórumnak ezen túlmenően az az álláspontja, csak kivonatosan, hogy nem tudjuk elfogadni azt az antihumánus pedagógiai filozófiát, melyet ez a törvénymódosító javaslat megjelenít, és majd a részletes vitában el fogjuk mondani az ezzel kapcsolatos érveinket.
Ugyancsak főtételként a Magyar Demokrata Fórum intoleránsnak tartja azt az igyekezetet, hogy a kultúrtárca igyekszik védeni a közoktatást a vallásos neveléssel szemben. Hisz engedjenek meg itt, hogy néhány mondatot - képviselőtársam megengedi -, akkor elmondom. Nagyon érdekes és fortélyos, ügyes fogás, ahogy a törvényben szerepel, mondjuk az óvodai hitoktatáson való részvétel. Saját tapasztalatból, mint gyakorló apa is el tudom mondani, hisz 4 gyermekem van, ugye azt mondja a törvénytervezet, hogy az óvodai oktatás után, tehát ugye 4 óra, fél 5-ig tart az óvoda, majd lehet vallásos nevelésben részesíteni a gyermeket.
Természetesen, képviselőtársaim, abban nagyon megoszlik ez a Ház és a kormánykoalíció és a maradék pici kis 28 százalékos ellenzék, hogy milyen oktatásban vagy hitoktatásban vegyen részt a gyermek. Az én szubjektív, saját véleményemet hadd mondjam el, hogy nem szeretném, hogyha a gyermekem valami szektának vagy gyülekezetnek lenne a csápolója, de hát ez az én magánvéleményem. Ízlések és pofonok természetesen különbözőek. No, de hogy a saját kisgyermekemnél maradjak, nyilvánvaló, hogy képtelenség az óvodai oktatás befejezése után, 16 óra után a gyermeknek megteremteni azokat a feltételeket, hogy igenis részt vegyen mondjuk római katolikus, evangélikus, református, itt a történelmi egyházakra gondolok, történelmi hitoktatásában.
Tehát burkolt formában az az álláspontunk, hogy igenis, meg akarja akadályozni, illetve vissza akarja szorítani a törvényjavaslat a vallásos nevelést.
Mi veszélyesnek tartjuk azt is, ahogy a törvénymódosító javaslat tervezete a közoktatási intézmények alapvető funkcióját értelmezi. Nem fogadjuk el a törvénymódosító tervezet gyermekekről alkotott doktrínér felfogását. Itt engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány pillanatra megálljak. Itt a mai napon kezembe akadt a sajtószemle során egy rövid kis tanulmány, amelyet Tőkéczky László írt és a Magyar Nemzetben megjelent. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom. Ebből néhány tétel, bár ugye ez nem sajtószemle, de azért néhány.
Ugye a címe az, és nagyon igaza van, az egész törvénytervezetet és a kormánykoalíciót, különösen a liberális felének elképzeléseit gyönyörűen tükrözi, nevezetesen: A gyermeki jogok és a szabados iskola.
Ugye ez egy szabados törvény, és nyilvánvaló, hogy a gyermekekkel kapcsolatosan valami elképesztő - elnézést a kifejezésért -, elképesztő szabályozást ír elő, és mivel a felszólalásom második részében ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni, néhány dolgot hadd emeljek ki.
Az új közoktatási törvényből egyszerűen kimaradt a tankötelezettség elmulasztásának szankcionálása. Ugye szabad a gyereknek iskolába járni - de hát nem kötelező a gyereknek iskolába járni. Hát végül is ezt így kell, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.
Aztán ugye, nem nagyon ismeri a törvénytervezet, hogy mit jelent az, hogy korlátozottan jogképes, illetve cselekvőképes, és ez az egész törvényjavaslat tulajdonképpen, ahogy Tőkéczky írja, a mindenbe beleszóló gyermek fikcióját dédelgeti, akinek mindenre joga van. Például úgy, ahogy a törvényben szerepel, a szabad pedagógusválasztásra is. A továbbiakban ugye a gondolatnak a csúcsa, az eljárásban, mármint a tanár-diák konfliktus során, a gyermek, a tanuló javára kell dönteni, ha a tényállás nem tisztázható megnyugtatóan. Ilyen gyöngyszemek sokasága van, képviselőtársaim, ebben a szakértői kormány által létrehozott törvényjavaslatban.
Nem akarom ezt tovább sorolni. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a Magyar Demokrata Fórum elutasítja a törvénytervezetben levő centralizációs törekvéseket, veszélyben látjuk az esélyegyenlőséget. Elítéljük az oktatásügy nyilvánosságának korlátozását és összességében ezt a törvénytervezetet általános vitára teljes egészében alkalmatlannak tartjuk. Tekintettel, tisztelt Országgyűlés, arra, hogy ez a terület nem az én szakterületem, és itt az előző vitában is hosszú érvelés hangzott el jó néhány képviselő társam részéről, hogyha semlegesek vagyunk világnézetileg és minden szempontból, ha itt kiváló szakértők ülnek ebben a Házban, akkor lehetőleg azzal a kérdéssel próbáljon foglalkozni a képviselő, amihez valamennyire ért.
Mivel jó néhány képviselőtársam fejbólintással megerősíti, ezért engedjék meg, hogy jogászként egy nagyon pici területtel foglalkozzak, nevezetesen a gyermekvédelemmel. Mit és hogyan tartalmaz a törvény a gyermekvédelemmel kapcsolatosan? A törvényjavaslat a magyar gyermekvédelem szempontjait figyelembe véve mind az alkotmányosság, mind a hatályos törvényesség tekintetében számos hiányosságot mutat, nagyvonalú, felületes megoldásokat, a társadalmi problémák megkerülését tartalmazza, ezért e feladat betöltésére is teljes egészében alkalmatlan.
A Magyar Demokrata Fórum számtalan módosító indítványt fog benyújtani a célból, hogy enyhítse a gyermekekre és a gyermeket nevelő családokra hárított méltánytalan terheket és kialakítsa az alkotmányban deklarált állami felelősséget és a felelősség biztosítékait a gyermek biztonságos, védett nevelkedéséhez és a család gyermeknevelő feladatához.
Tekintettel arra, hogy a gyermeknevelés kötelezettsége elsősorban a szülőt terheli, az államnak a család gyermeknevelő tevékenységéhez biztosítani kell a minimális feltételeket. Tény, hogy az iskolát elhagyó ifjúság egyre magasabb szintű iskolázottsággal képes csak bekapcsolódni a munkavégzésbe, s a magasabb színvonalú képzés elsősorban a közoktatásra hárul. Minden olyan kirekesztő tendencia, amely a közoktatásban részt vevő tanulók nagyobbik részével szemben hátrányos megkülönböztetést valósít meg, alkotmányellenes. Minden olyan törvény és szabályozás, amely a családok vagyoni helyzetétől teszi függővé a gyermek közoktatásban való részvételének és eredményességének színvonalát, mely korlátozza a családok lehetőségeit abban, hogy megfelelően iskoláztassák a gyermeküket, az emberi szabadság durva korlátozásának minősül.
(17.10)
Meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a közoktatásról szóló törvény illeszkedése a magyar társadalomban nevelkedő gyermek védelméért mindaddig nem valósítható meg, amíg az Országgyűlés nem fogadja el a gyermekek védelméről szóló törvényt. Az elmúlt két évben számtalan kormányzati ígéret volt arra, hogy ez a törvény megszületik, ahhoz képest még mindig nem született meg.
A törvénytervezettel kapcsolatosan a 3. § (3) bekezdése kimondja a közoktatás ingyenességét, beleértve az óvodai, iskolai nevelés, oktatás, valamint a kollégiumi ellátás egészét. Álláspontom szerint az ingyenességet a mindenkori kormányzat felelősségére az államnak kell szavatolni, a kormány ezt a kötelezettségét nem háríthatja át az önkormányzatokra. Az utóbbi években igazolódott be, és erről Balsay képviselőtársam is beszélt, hogy a kormány ugyan deklarál jól hangzó és jogos társadalmi szükségleteket kielégítő ígéreteket, ám azok végrehajtását úgy hárítja át az önkormányzatokra, hogy azok teljesíteni e feladatokat nem képesek. Itt elsősorban a közoktatásra és az egészségügyre gondolok.
Az előterjesztés 3. § (1) bekezdése a szülők jogának gyakorlását kívánja lehetővé tenni, holott ez esetben, véleményem szerint, nem a jog gyakorlásáról, hanem a szülői kötelezettség teljesítéséről van szó. A szülőnek nem joga a gyermekét felelősséggel nevelni, hanem szülői kötelessége. A szülői felelősség az utóbbi évtizedekben Magyarországon társadalmi méretekben is háttérbe szorult. Részben azért, mert egyre reménytelenebb helyzetbe kerültek a gyermeknevelő szülők, részben azért, mert az ideológiavezérelt közvélemény formálása a szülői felelősség kioltását idézte elő.
Itt megállok egy pillanatra, tisztelt Országgyűlés. Talán a legnagyobb hiányosságát ennek a törvénytervezetnek abban látom, hogy a szülői kötelezettséget, a szülői felelősséget, a család szerepét szinte negligálja, illetve alig foglalkozik ezzel a kérdéssel, holott meggyőződésem, azt hiszem, képviselőtársaim túlnyomó többségének is, hogy a család nélkül, a család összetartó szerepe nélkül és természetesen a szülői kötelezettség és felelősség nélkül lehetetlen lesz megfelelően képzett gyermekeket a következő évezredre útjukra bocsátani.
A 3. § (2) bekezdése, és rövid leszek most már, az intézmény pedagógiai programja, tevékenysége, működése és irányítása, szó szerint mondom: vallási és világnézeti igazságok állításáról nem foglalhat állást, és hogy világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.
Tisztelt Országgyűlés! Erről beszéltem már a rövid, kis mondandóm elején, most is szeretném aláhúzni és hangsúlyozni, bár a patkó két oldalán ebben a kérdésben nem egységesek az álláspontok, de én úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaim közül is vannak olyanok, akik ezt a bizonyos semlegességet, amelyet a törvényjavaslat előír, nonszensznek tartják, ugyanúgy, mint az ellenzéki képviselők. Nem tudom, mitől s hogyan legyen semleges valaki?
Ez egy hasonló szlogen, mint amiről az előbb beszéltem, s hosszan, órákon keresztül vitatkoztunk, hogy milyen legyen egy jó országgyűlési képviselő, parlamenti képviselő, mennyire foglaljon állást politikai kérdésekben és mennyire fejtse ki csak a véleményét a szakszerűség keretei között.
Tisztelt Országgyűlés! Azt ígértem, hogy ilyen hosszú ügyrendi vita után, melynek egyik gerjesztője és előterjesztője én voltam, rövid leszek. Szeretném tehát mondandómat azzal befejezni, hogy én nagyon sajnálom, hogy ilyen szintű törvényjavaslat került ide az Országgyűlés elé, és engedjék meg, hogy a délelőtti vitára is utaljak: jó néhány szocialista képviselőtársam kifejtette, és tulajdonképpen egyet is tudok vele érteni, hogy ez a sporttörvény egy kerettörvény, ez a sporttörvény nem olyan jó törvény, de fogjuk meg egymás kezét, képviselőtársaim, és csináljunk egy jó törvényt. Én pedig azt tudom tanácsolni, kedves képviselőtársaim, hogy e nemzeti konszenzus felé hajló óhajban és kívánalomban azért a kormánynak, különösen amelyik 72 százalékos többséggel rendelkezik, és amely akkora szürkeállománnyal rendelkezik, melyről a kisebbik kormányzó párt helyenként azt mondja, hogy a farok csóválja a kutyát, szóval, ha ilyen többséggel rendelkezik egy kormány és ilyen szakszerű képviselőkből áll, akkor ennél egy picivel, egy egészen picivel jobb törvénytervezetet kellett volna ide a Ház asztalára tenni, és akkor az ellenzéki képviselőtársak szakszerűen és konstruktív módon csak arról beszélnének, hogy, mondjuk, a 10. §, a 16. §, vagy a 28. § miért nem jó, és nem kezdték volna esetlegesen a törvény koncepcióját, illetve az egész törvény általános vitára való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát kétségbe vonni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
