SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
Én a közoktatási törvényjavaslat vitájának e szakaszában szeretnék néhány dolgot rögzíteni a magam részéről. Alapvetően a bevezetőben az eljárásról beszélnék, utána arról, hogy a törvényjavaslattal szemben milyen elvárásaink lettek volna, és arról kívánok még beszélni ezek kapcsán, hogy a törvényjavaslat törvénnyé való megalkotása következtében milyen következményekkel járna erre a magyar társadalomra.
Ha ezt a törvényjavaslatot úgy terjesztették volna be, hogy a fönntartó önkormányzatok, az egyházak, az alapítványok ismerték volna ezt az anyagot, akkor azt gondolom, alapvetően kikerülhetőek lettek volna olyan hibák, amit most engedjék meg, hogy egyet idézzek belőle, ami a 2. § (1) bekezdése, ami így szól: "Közoktatási intézményt az állam a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező egyházjogi személyi gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület és más jogi személyek, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn a tevékenység folytatásának jogát jogszabályban foglaltak szerint megszerezték."
Ez nagyrészt rendben is volna, csak egyetlenegy apró probléma van vele, és ellenzéki képviselőként mondhatnám mindjárt, hogy milyen szándékokat vélek felfedezni a kormánykoalíció oldaláról, de nem mondom, csak hadd mondjam azt, hogy valószínű, a törvénytervezet készítői, azok nem tudták, hogy a Magyar Köztársaság területén csak a pálos rend alakult meg és semmilyen más olyan egyházi szerzetesrend, amelyik itt évszázadok óta iskolákat tart fönn.
Tehát ez például egy olyan pontja ennek a törvényjavaslatnak, ami hibát érdemes lenne kikerülni. Nem hiszem, hogy önök be akarják zárni a cisztergimnáziumot, piarista rendi gimnáziumot, a ferences rendi gimnáziumot, nem hiszem.
(17.40)
Csak azért mondtam, hogy elvileg - és miért is ne mondhatnám ezt a dolgot. Talán ezt az apró hibát ki lehetne javítani ebben a törvényben. Ezért mondom azt, hogyha az eljárás során sikerült volna ezeket az apróbb hibákat még kiszedni, akkor nem hangozhatnának ebben a Házban olyan felhangok, hogy mondjuk a koalíció egyik vagy másik pártja vagy mindketten egyházellenesek. Mert egyébként vannak olyan pontok, amelyek kapcsán állíthatom ezt, vagy állíthatom, hogy nem szándékában ilyen, de hatásában ilyen ez a törvényjavaslat. Mindjárt utalok a következő mondataimban ezekre. Én azt gondolom, hogy a közoktatási törvénnyel szemben alapvetően három elvet, három elvárást lehet elmondani. Az egyik az, hogy kiszámítható legyen ez a rendszer, a másik, hogy stabil, a harmadik meg, hogy - és én úgy fogalmazom meg -, hogy növekvő legyen, ezt majd mindjárt ki is fogom fejteni, hogy mit is jelent az én számomra.
Hogy kiszámítható legyen a rendszer, ahhoz például meg kell történni annak, hogyha az önkormányzat azt a közfeladatot, például az oktatás közfeladatát átadja valamilyen szervezetnek, akkor annak a szervezetnek valamilyenfajta garanciát kell adnia. Így például, hogyha a normatív kiegészítésről beszélünk, amit az állam ad, mondjuk, 40 vagy 50 százalékban jelenleg, ezt kiegészíti az önkormányzat, akkor azt a közfeladatot átvevő, és ennek megítélése a helyi önkormányzat dolga, például közfeladatot átvevő egyházi szervezetnek a kiegészítő támogatást teljes egészében át kellene adni, hiszen így válhat kiszámíthatóvá az, hogy a közfeladatot korrekten ellátja ez a szervezet anyagi támogatással.
A másik ilyen feltétele a kiszámíthatóságnak, az az, hogy ezt valamilyenfajta szerződésben rögzíteni kell. Ez a közoktatási megállapodás. Itt zárójeles mondat, hogyha van ilyen megállapodás, akkor azt be kell tartani. Hadd utaljak itt egy azonnali kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy az egyházi, például az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyével történt megállapodást, álláspontom szerint, a Művelődésügyi Minisztérium nem tart be. Az önkormányzatok oldaláról ilyen típusú jelzés nem érkezett hozzám, lehet hogy van ilyen, de nem érkezett még hozzám ilyen, és azt tudom, hogy például Óbuda 30 évre kötött közoktatási megállapodást. Azt tudom, hogy a XI. kerületben tervbe van véve, hogy a Kaffka Gimnázium, amit átadnak a Margit nővéreknek, az körülbelül 10 évre szeretné megkötni ezt a megállapodást.
Nos, én azt mondom, hogy a kiszámíthatóság feltétele valamilyenfajta szerződési rögzítése a feltételeknek és a hozzájuk hasonló állami vagy önkormányzati normatíva kiadása. Ezt mondom azért is, mert azt gondolom, hogy ennek az országnak az adófizető polgárai sokféle világnézetet vallanak. Így például sokan vannak olyanok, akik vallásos világnézetet vallanak magukénak, és ők éppúgy adófizető polgárok ebben az országban, mint a többiek. És azt gondolom, hogyha az alkotmánykoncepcióval sikerül elérni azt, hogy a szülőknek a neveléshez való jogát alapvető jogként határozza meg az alkotmány, akkor ennek érvényesülése egy adott törvénynek, például a közoktatási törvényben úgy kell szerepeljen, hogy kérem szépen, miután vallásos szülők is részt vállalnak a közteherből, és a vallásos szülők szeretnék iskolába járatni a gyerekeiket, és az állam alkotmányban írja elő, hogy iskoláztatásra kötelezettsége van a gyereknek - tehát jogok és kötelezettségek találkoznak -, akkor ebben a pillanatban az államnak meg kell adni azokat a feltételeket, amit bármely más állampolgárnak megad. Legfeljebb azt lehet mondani, kérem tisztelettel, hogy nem 100 százalékot fizetünk ki, hanem 90 százalékot vagy 99-et. Ez már mérlegelés kérdése lehet, de nem hiszem azt, hogy 89-et például már lehet mondani. Ezt én már nem tudnám elfogadni. Még olyan polgárként sem, aki legfeljebb csak tervezi, hogy a gyerekeit ilyen iskolába fogja járatni, hiszen nem olyan idősek még, másfél éves gyereknél még azért hátrébb van ez a dolog, de az óvodánál már felmerül ez a probléma.
Fontos ez azért is, mert e törvényjavaslatban nem kimondottan ellene, de vannak olyan típusú problémái a gyermekek jogait érintően, amelynek kapcsán sérülhet a család világnézeti egysége - és ezt a világnézeti egységét a családnak, ezt én fontosnak tartom. Az, ami ebből a törvényjavaslatból a társadalomképre, a társadalomszerkezetre vonatkozik, itt azt gondolom, hogy egymástól eltérő elképzelések léteznek. Ez a törvényjavaslat nem azt a típusú társadalomképet rajzolja fel, hozza létre hatásaiban vagy szándékában, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni tudna. Így például nagyon hosszú vita volt, és nem akarok már részleteiben belemenni, de az iskolaszerkezeti résszel kapcsolatos politikai vitának egy bizonyos pontját azért hadd összegezzem önök számára, a jegyzőkönyv számára, akár a magam számára is.
Ez a törvényjavaslat, illetve az ahhoz kapcsolódó nemzeti alaptanterv, ami kormányrendeleti szinten születik meg, olyan iskolaszerkezeteket tesz lehetővé vagy akar létrehozni, amelyek a társadalom további differenciálását hozza föl. Ebben a társadalomban a vagyoni különbségek nőnek. Kezd kialakulni egy szűk elit és egy nagy leszakadó réteg. Én azt gondolom, hogy egy társadalom akkor egészséges, hogyha a kettő között egy erős középréteg van. És azt is tartom, és azt is gondolom, hogy talán ez a széles vagy szélesítendő - szándékaim szerint szélesítendő - középréteg, amely a legnagyobb számban és talán a legnagyobb mértékben és a legtöbbet vállal a közterhekből, hogyha ez a réteg hiányzik egy adott társadalomból, akkor annak nagyon sok problémái lesznek. Nem fogja tudni azt az állami újraleosztást elvégezni egy ilyen társadalom és egy ilyen társadalom állama, amelyik egy ilyen réteget megfoszt attól a lehetőségtől, hogy továbbra is tudjon közterheket vállalni. Hát még hogyha elszegényedik, akkor nem tud a közterhekből további dolgokat, további feladatokat átvállalni.
Én tehát azért, mert az anyagi javakhoz és a tőkéhez, az anyagi tőkéhez való hozzájutás már bizonyos szempontból szűkülő utakon járva vihető végig vagy kapható meg, ezért én azt gondolom, hogy a parlamentnek és a politikának és a politikusnak az a felelőssége, hogyha biztosítja - én azt mondom: a polgárosodásnak - azt a lehetőséget, ahol legalább a kulturális javak megszerzésén keresztül, a kulturális, a szellemi tőke segítségével juthat be valaki a középrétegbe, a polgárok közé. Ha valaki így szerezhet egzisztenciát. Ha az iskolaszerkezet ilyen típusú változások mentén folytatódik, 6+6, a 4+8 meg hasonlók, akkor ebben a pillanatban ez a lehetőség elesik. És én azt gondolom, és talán ez egy - szokták azt írni, hogy egy baloldali érték az, hogy valaki esélyegyenlőség mellett érvel -, de én ebben az esetben azért tartom nagyon fontosnak a nyolcosztályos általános iskolai képzést, amelyik mindenki számára megadatott, mert azt gondolom, ez az alapfeltétele annak, hogy valaki továbbmehessen és különböző társadalmi polcra kerülhessen. Ez az, amiért azt gondolom, hogy a kulturális tőkét legalább egy bizonyos korosztályig azonosnak kell megadni, és ez az a lehetőség, aminek segítségével, ha valaki egy alacsony társadalmi státusból egy magasabb társadalmi státusba kerülhet, vagyis amely biztosítja azt, hogy egy adott társadalom mobil. Lehetőség van a felemelkedéshez.
Ezért nem tartjuk jónak ezt a törvényjavaslatot, mert vannak benne olyan elemek, és lesznek olyan hatások, amik következtében ezek megint csak lezáródnak. És egy képpel talán úgy lehet, nem is képpel, példákkal úgy lehetne ezt mutatni, hogy zárványok keletkeznek egy rossz társadalomban, kiúttalan zsákutcákba kerülnek bele fiatalok, és falak emelkednek nagyon sokak körül. Például azoknak a kistelepülésen lakók, fiataloknak a számára, akik most már lassan csak hatosztályos vagy előbb-utóbb még a végén négyosztályos elemiket járhatnak az adott településen, és be kell járniuk a szomszéd faluba, a szomszéd községbe, a szomszéd városba, aminek a bejárási költségét, ugyebár, a családoknak kell fizetni.
Tehát nagyon sok olyan következmény lehet, amivel szembesülnünk kell. Ne felejtsük el azt, hogy ebben az országban az elmúlt időszakban 150 iskolát szüntettek meg. 150 iskolát, részben persze ezek városokban, de részben ez kisebb településeket érint. Így egyfajta kiúttalan zsákutca például a kistelepülési emberek számára is már egy érezhető és átélhető valóság. És ebben a formában én azt gondolom, hogy megmerevedik egy adott társadalom szerkezete - és ez nem szerencsés. Főleg egy olyan országban, amelyik átmeneti időket él.
Én tehát azért azt mondom, hogy olyan iskolaszerkezet fogadható el számunkra, amely egy bizonyos időtartamig azonos tudást ad, és amelyik egy közös értékek mentén rendeződik. Erre alkalmas lehet egy jól szervezett nemzeti alaptanterv. És végül is azért tartom fontosnak a közoktatás-politikát is, mert a családbarát politikának lehet a része. Mégpedig abból a szempontból, hogyha jövedelmek nőhetnek és az adók csökkenhetnek és létezik, létezne egy jól működő gyerektámogatási rendszer, akkor megint csak egy kiegyensúlyozott társadalom jöhetne létre. Én például, ha már itt a közoktatásról beszélünk, akkor egy javasolható dolog, hogy családi pótlék bizonyos korosztályok számára csak akkor adható ki, hogyha az adott illető iskolát látogat. Ez a feltétele annak, hogy ezt a pénzt megkapja. Ne úgy folyjanak ki ezek a családtámogatási rendszerekben szereplő pénzek, hogy az adott gyerek, igaz, hogy iskolaköteles lenne, de nem jár, ettől függetlenül viszont a családi pótlék jár neki. Járjon úgy, hogy kötelezze a jogszabály arra, hogy iskolába járjon. Így tehát azt gondolom, hogy egy versenyképes tudáshoz való hozzájutás segítheti elő azt, hogy széles középrétegek alakuljanak ki ebben az országban.
(17.50)
És egy olyan iskolaszerkezet, amelyik legalább az alapvető közös tudást és közös értéket megadja, az segítheti elő azt, hogy ezek között a társadalmi csoportok között a konfliktusok minimalizálhatók legyenek, illetve közös megoldások szülessenek. Hadd hozzam fel példaként, zárójelben - most már közeledve a hozzászólásom végéhez -, Adolf Kolpingnak az életpályáját, aki egy egyszerű cipész volt, és római katolikus pap lett belőle, és ismerve azt, hogy az ő társadalmi csoportja, az iparossegédek hogyan élnek és mit csinálnak, megcsinálta a Kolping-mozgalmat, aminek segítségével ezek az iparoslegények, -emberek olyanfajta tudáshoz jutottak, amik már az adott piacon már szakképessé válhattak. Tehát ilyenfajta szakképes tudáshoz is lehetőséget tud teremteni egy jól szervezett iskolaszerkezet.
Utoljára pedig, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, a pénzügyi támogatásról szeretnék mindössze annyit mondani, hogy ez a törvényjavaslat akkor jár el szerencsésen, hogyha a normatív támogatási rendszerében az egyházi iskolásoknak, iskoláknak, a kistelepüléseknek és a nemzetiségi iskoláknak megadja azt a fajta kiegészítő támogatást, amely elégséges ahhoz, hogy jól működjenek.
És zárásképpen pedig hadd idézzek tartalmilag szabadon egy mondást, amelyik úgy szól - utalva arra, hogy Magyarország sokak szerint szegény ország bizonyos értelemben, és bizonyos értelemben persze gazdag -, hogy lehet hogy szegények vagyunk, de ez még nem ok arra, hogy ostobák is legyünk. Ezzel szeretném bezárni hozzászólásomat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a teremben.)
