DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót, Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A részletes vitában a legvitatottabb pont a Házszabály 51. §-a. Ezekről a kérdésekről szeretnék beszélni. Az ok, ami itt az általános vitában és a részletes vitában elhangzott, ami miatt módosítani kívánják a kormánypártok ezeket a paragrafusokat, azoknak három csoportja volt.
Az első csoportba azok az érvek szóltak, hogy a napirend előtti felszólalás nem arról szól, amiről kellene hogy szóljon, tehát nem napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügy, hanem másról szól.
Nézzük meg, hogy ez a módosítás mit javít rajta. Semmit, kedves képviselőtársaim. A következőkben sem fogja azt mondani, hogy ki az, aki jogosult ezt ellenőrizni, ki az, aki ilyenkor nem adja meg a szót. Egyszerűen ezen a ponton semmit nem változtat. Eszköztelenek voltak a módosító indítvány előterjesztői arra, hogy valami ügyes ötlettel előálljanak arra, hogy ezt be lehessen a képviselőkkel tartatni, hogy napirenden nem szereplő országos jelentőségű és halaszthatatlan legyen az ügy - ebből azt csinálták, hogy a legkisebb baj elve alapján vegyük el a felét, kevesebb kárt okozunk.
Soha, egyetlenegy alkalommal az elnök úr nem élt azzal a jogával, hogy azt mondta volna, hogy kérem szépen, ez nem is olyan országos jelentőségű, halaszthatatlan. És miért nem élhetett ezzel a jogával? Azért, mert a kormányzó pártok javaslatára '94-ben elvettük a Házszabály napirend előtti felszólalásában azt a lehetőséget, hogy az elnök mérlegeljen.
Én nem az elnöki jogkört szeretném visszaállítani ebben, hogy az elnök úr mérlegeljen. Én azt az érvet szeretném megerősíteni, amelyet önök '94-ben elmondtak. Nagyon egyetértek vele. Nem lehet fölállítani egy cenzúrabizottságot sem az elnök úr mellett, sem az Országgyűlésben, aki cenzúrázni fogja ezeket a napirend előtti felszólalásokat, mert a napirend előtti felszólalások egy része valóban mérhető objektív mércével, ugyanakkor a nagy része nem mérhető objektív mércével. Hiszen egészen más a rendkívüli és a halaszthatatlan ügy a kisgazdapárti képviselők részére és egészen más egy kormányzópárti képviselő oldaláról ugyanez a kérdés. Tehát a rossz megoldások közül az egyik az, hogy az elnök úr elkezd beleszólni és azt mondja, hogy ez nem hangozhat el, a másik megoldás az, hogy jön valamiféle bizottság. A jó megoldás az, hogy mindenki viselje annak a politikai következményét, amit az Országgyűlésben intézményesen lehetővé tett időkeretben elmond vagy javasol a kormánynak.
Éppen ezért, az előző ciklusban is, és ezt szeretném még egyszer elmondani, volt az elnöknek lehetősége arra, hogy éljen ezzel a jogával. Négy év alatt kettő, azaz két esetben élt az elnök úr olyan lehetőséggel, hogy nem adta meg a szót, arra hivatkozással, hogy valóban az már közbotrányokozás lett volna, hogyha egy olyan című vagy egy olyan tartalmú napirend előtti felszólalás, ami a beadott írásbeli szövegből kiderült, elhangozhatott volna.
Tehát az első cél, amit önök szerettek volna elérni, hogy arról szóljon a napirend előtti felszólalás, ami a Házszabályban van, ez nem tud megvalósulni, mert nem tudják kötelezni a képviselőt. Továbbra is az marad, hogy aki majd úgy véli, hogy ez országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli, elmondja, a büntetés az, kedves kormányzópárti képviselők, hogy csak hetente egyszer teheti meg ezt.
A másik indok, amit önök fölhoztak a módosító indítvány mellett, hogy a törvényhozási időből visz el időt. Ma már olyat is hallottunk Szabó Lajos Mátyás képviselő úrtól, hogy az ellenzék ellopja ezt az időt. Azt hiszem, nem kell kommentálnom ezt a felszólalást. Egy rövid kis emlékeztetőig visszatérnék arra, amit Szabó Lajos Mátyás képviselő úrnak mondtam. Az Országgyűlés feladatai között nagyon fontos feladat a törvényhozás, és talán az egyik legfontosabb feladat a törvényhozás, de emellett tudomásul kell vennünk, hogy az Országgyűlésnek más feladata is van.
Hadd hivatkozzak a legfontosabb feladatok mellett arra, hogy az Országgyűlésben ülő képviselőknek igen fontos feladata az ellenőrzés. Az ellenőrzés és a nyilvánosság biztosítása, kedves képviselő úr, a magyar alkotmányjog tankönyvében, amit legutoljára Kukorelli úr írt, egy nagyon szép fejezet van erről, hogy mi az Országgyűlésnek a feladata, és ezeknél a feladatoknál azt el kell ismernem, hogy egészen más a felelőssége egy kormányzópárti képviselőnek, és egészen más a felelőssége az ellenzéki képviselőnek. Hiszen egy törvénynél, amit a kormány benyújtott, elsődlegesen az önök felelőssége az, hogy a többségükkel, a kormánytöbbséggel ezeket a törvényjavaslatokat elfogadják.
Én ezt elfogadom, és ezen épül a többségi törvényhozás elve. De tisztelettel azt kérem önöktől, hogy fogadják el azt az érvemet, hogy az ellenzéknek viszont az ellenőrzés és a nyilvánosság terén van elsődleges feladata, mert nekünk áll elsősorban érdekünkben önöknek is, és ez nem ellenzéki jog, megint elmondom, nekünk áll elsősorban érdekünkben az, hogy a nyilvánosság és az ellenőrzés mind tökéletesebb módon valósuljon meg egy többpárti parlamentben, akár a végrehajtó hatalom egyik részével, a kormánnyal szemben, akár a másik részeivel szemben.
Bihari képviselő úr a múltkori felszólalásában ezt még kiegészítette azzal is, hogy az Országgyűlésnek bizony alapvető feladatai közé tartozik az érdekképviselet és a vélemények képviselete is, hiszen azért vagyunk itt. Tehát az, aki azt hiszi, hogy az Országgyűlés azért van, hogy egy törvényhozói gyár legyen, az az Országgyűlés alapvető feladataival áll hiányos ismeretekben. Ebből következően elég tévesek lehetnek ezek a következtetések.
Hogy a törvényhozási időből elvisszük a napirend előtti felszólalásokkal a másfél órát, ha ezt intézményesítjük - márpedig a Házszabály intézményesítette ilyen formában a napirend előtti felszólalást -, akkor ne mondjuk azt, hogy onnan viszi el az időt a törvényhozáshoz, hiszen ezek szerint az interpelláció, a kérdés, a politikai vitanap és minden más műfaj, ami az Országgyűlésben nem közvetlenül a törvényhozást szolgálja, illeszthető azzal a demagóg bélyeggel, hogy az is a törvényhozás elől viszi el az időt.
(15.20)
Hadd mondjam még el harmadikként azokat az indokokat, amiket önök felhoztak, hogy népszerűtlen a Magyar Országgyűlés, és ez egyértelműen visszavezethető - hangzott az általános vitában - arra, hogy napirend előtti felszólalásaink vannak a parlamentben.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kétpercesekben néhányan már kitértek arra, hogy mi minden számíthat még, vagy mi minden adhat okot arra, hogy a Magyar Országgyűlés munkája népszerűtlen legyen. Egyrészt ezzel én nem ismerem el azt, hogy a Magyar Országgyűlés népszerűtlenebb lenne, mint bármelyik más Országgyűlés a világban, mert én nem mondom ezt. De hogy mennyire hibás az az érvelés, amit önök állítanak, hogy a népszerűtlenség erre az okra vezethető vissza, akkor gondolják végig, hogy az elmúlt rövid időszakban kétszer esett meg az országgyűlésben, hogy nagyon fontos kérdésben határozatképtelen volt az Országgyűlés. A napirendet nem tudta elfogadni! Határozatképtelen volt az országgyűlés.
Hányszor fordul itt elő a legfontosabb törvények, a legfontosabb törvények esetében, hogy a kormányzó pártok nem értenek egyet a törvény lényegi pontjaival - személyi jövedelemadó és sorolhatnék nagyon sokat, még az alkotmányban is voltak ilyenek. Lényegi ponton nem értenek egyet, ezt követően nyilván, hogy lelassul az országgyűlésben a vita. Lelassul a bizottsági üléseken. Hány olyan törvény volt, ahol törvény írja elő azt, hogy érdekegyeztető fórumokra meg kell küldeni pl. az önkormányzati törvényt. A véleményüket be kell szerezni. Nem tették meg. Ezek mind-mind odahatnak, hogy valóban a törvényhozási munka rendes idejéből visszük el az időt, és akkor nem hivatkozhatnak arra, hogy a népszerűtlenségnek a napirend előtti felszólalás az oka. Gondolják végig, hogy hány törvény állta ki az Alkotmánybíróság próbáját, és hány akadt fönn az Alkotmánybíróság szűrőjén.
Az utóbbi egy évben önök, kormányzó párti képviselők, két törvényjavaslatra is kimondták azt, hogy általános vitára alkalmatlan, olyan rosszak az előkészített törvények minőségükben is és tartalmukban is. Hangsúlyozom még egyszer, érdemi kérdésekben nem értenek a kormányzó pártok egyet, és itt vagy módosító indítványok formájában, vagy a bizottsági ülésen próbálják egymást, mindenekelőtt egymást meggyőzni.
Tehát ez a három indok az, amire önök hivatkoztak. Nagyon meglepett minket ez a három módosító indítvány, különösen azért, mert egyetlenegy olyan pontja volt a hétpárti megállapodásnak, amiben minden kormányzó párti képviselőcsoport és minden ellenzéki képviselőcsoport egyetértett, és ez pedig az, hogy ne csak a képviselőcsoport vezetője szólalhasson fel az ülésen. Ebben teljes volt a konszenzus. Mire megkaptuk a javaslatot, már ez is átalakult, és a két kormányzó pártnak az lett a véleménye, hogy maradjon a jelenlegi rendszer. Be kell látnunk, hogy akik 1994-ben ezt a megoldást szorgalmaztuk, nem biztos, hogy jó megoldást szorgalmaztunk, hiszen az élet kikényszerítette. Gombamód megnövekedett a frakcióvezető-helyetteseknek a száma, és a frakcióvezető-helyettesek elmondják mindazt, amit a képviselőcsoport vezetője elmondhat. És ennek valahol örülök is, hogy gombamód nőnek a képviselőcsoportvezető-helyettesek a parlamentben, mert végül is itt a parlamenti munkában azért kialakult egyfajta gyakorlat.
Én elég nehezen vállalnám el ezt napirend előtti felszólalásban, hogy a kórházfinanszírozási ügyben felszólaljak, mert nyilvánvaló, hogy van erre sokkal hivatottabb képviselőtársunk, aki ezt évtizedek óta csinálja, gyakorolja és sokkal hitelesebben tudja mindezt elmondani. Miért vonjuk meg tőle akkor a lehetőséget? Hát az élet kikényszerítette, jöttek a frakcióvezető-helyettesek, tehát ez azt jelenti, hogy legcélszerűbb megoldás az lenne, hogyha bárki a képviselőcsoportból, akit a képviselők csoportja megbízott. És nem is igen értem, hogy ettől a hétpárti megállapodástól milyen szándékkal kívánnak eltérni a képviselők, a két képviselőcsoport, amelyik benyújtotta ezt a módosító indítványt. Én magam kapcsolódó módosító indítványt nyújtottam be, annak visszaállítására, hogy minden ülésnap napirendje előtt lehessen napirend előtti felszólalással élni.
Fülembe csengenek azok az érvek, amivel engem az SZDSZ képviselői 1993-ban meggyőztek. A lényege az volt, hogyha intézményesen nem adjuk meg az ellenzéknek a lehetőséget arra, hogy aktuális politikai kérdésekre reagálni tudjon az Országgyűlésben, akkor meg fogja találni a módját általános vitában, részletes vitában, egyéb úton-módon, ahhoz néhány mondat erejéig beleteszi mindazt, amit ő szeretne elmondani. Ezért ezt kiküszöbölendő, intézményesíteni kellene egy olyan formát, és én meghajoltam akkor az érvek előtt, és ez a napirend előtti felszólalás és a politikai vitanap. Mind a két kérdésben egyébként a napirend előtti felszólalás alanyi joga volt a korábbi képviselőcsoportnak is, a mostaninak is, a politikai vitát pedig sikerült elfogadnunk úgy, hogy kisebbségi jog legyen. Ez volt az a bizonyos 40%, képviselő úr, én jól emlékszem rá, hogy benyújtottuk a 40%-kal, tehát legyen kisebbségi jog a politikai vita is.
Tehát én mégiscsak azt tudom fölhozni, amit önök elmondtak 3 évvel ezelőtt: ha nem intézményesítjük a napirend előtti felszólalást, akkor a képviselőktől nem várható el az, hogy a törvényjavaslatok során a tárgyról beszéljenek, mert az élet kényszeríti azt ki, hogy aktuális kérdésekben a parlament megtalálja a lehetőséget a reagálásokra.
Tessék megnézni, amire Kutrucz Katalin képviselő asszony hivatkozott: 10 nappal ezelőtt az újságban megjelent egy cikk arról, hogy mi a nézettsége a napirend előtti felszólalásoknak. Ezt nézi a társadalom, ezt a napirend előtti felszólalást. És hiába mondjuk meg a televíziónézőknek, hogy tessék megnézni a törvényjavaslatok vitáját, mert nem értik, mert nem vesz részt a bizottsági ülésen, mert hetekig elhúzódnak a törvényjavaslatok vitái, a módosító indítványokat nem látja, nem tudja, hogy a képviselők miről beszélnek, mert nem mondhatja el előtte mindenki a mondandóját.
Tehát az a szakma, aki odafigyel a törvényhozásra, az se tudja végigkövetni. A televíziónéző pedig a napirend előtti felszólalásában egyrészt meglátja azt, hogy aktuális kérdésekben kinek mi a véleménye, és ilyen szempontból - bár mi lemondtunk volna a kétpercesekről a békesség kedvéért -, de ilyen szempontból a kétperceseknek az a nagy előnye, hogy viszonylag rövid időn belül egy rendkívüli ügyben megismerheti egyéb képviselőcsoportoknak is a véleményét néhány mondat erejéig. Ez ahhoz, hogy értékválasztás legyen a következő ciklusban, meg az azt követő ciklusban, ahhoz nemcsak az kell, hogy a pártok a programjaikat szétszórják az utcán, és elolvassák vagy nem, hanem az itteni gyakorlatunk értékrendjéből is tudjanak pártok között különbséget tenni. Ezért én ragaszkodnék ahhoz, hogy minden ülésnapon napirend előtti felszólalás legyen.
A következő módosító indítvány, ez a 26. számot viseli az ajánlásban, melyet Szigethy képviselő úr és Koscsó úr nyújtott be. Ennek az a lényege, hogy nevesíti most már a jövőben, hogy a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a kormány tagjai rendkívüli ügyben napirenden kívül felszólalhatnak. Ez az alapjavaslatban is bennvolt. Ezt csak üdvözölni tudtuk az alapjavaslatban, hogy a köztársasági elnökre és a miniszterelnökre is vonatkozzék a napirend előtti felszólalás előtti felszólalás szabálya, bár itt csak röviden úgy emlékezik meg róla a javaslat, hogy rendkívüli ügyben.
Én itt egy javaslatot tettem arra, hogy ismételjük itt is meg még egyszer azt a 3 kritériumot, hogy halaszthatatlan, országos és napirenden nem szereplő ügy. A tegnapi miniszterelnöki felszólalás ismételten meggyőzött arról, hogy nem ez az első miniszterelnöki felszólalás, amikor arra használja föl az Országgyűlés első egy óráját a miniszterelnök úr, hogy arról beszél, ami eszébe jut. Erről pl. mi egy sor írást nem kaptunk, tehát ilyen értelemben mi támogatni tudtuk az alapjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a miniszterelnök úr is és a kormány tagjai is írásban értesítsék előtte a képviselőcsoportokat.
A korábbi vitákban többször fölvetődött, hogy esélyegyenlőséget kell biztosítani a kormánynak és a kormány minisztereinek. Végiggondolva az esélyegyenlőséget, megkérdezem önöktől, hogy az alkotmány rögzíti azt, hogy a kormány az országgyűlésnek felelős. Maga az a szó, hogy miniszter, ez szolgát jelent. Ebből az előterjesztésből, amit önök elkészítettek, úgy tűnik, mintha a szolga az Országgyűlés fölé akarna nőni és egyenjogú partnere kíván lenni ilyen értelemben, időkeretben és a lehetőségeiben is az országgyűlési képviselő jogaival. És innentől kezdve hibás az a kiindulópont, hogyha a képviselő öt percet beszélhet, akkor miért nem beszélhet 5 percet a kormány tagja?
(15.30)
Szóval ez a napirend előtti felszólalás a műfajánál fogva egy olyan intézmény, ahol a felszólalás több időt vesz igénybe, mint a reagálási idő, és gondolják végig, hogy mindaddig így marad ez, amíg a kormány az Országgyűlésnek lesz felelős és nem fordítva, hogy mi leszünk felelősek a kormánynak és akkor majd többletidőt kérhet a kormány velünk szemben.
Nagyon jól kialakult gyakorlat volt ez hat éven keresztül az Országgyűlésben. Hat éven keresztül, mondom még egyszer, ez a napirend előtti felszólalás. Én nagyon szomorú vagyok, hogy bedobta a két kormányzó párt a követ a Házszabály körüli állóvízbe, azért, mert egy hatéves gyakorlatot kíván ezzel korlátozni, kíván ezzel egy napra korlátozni.
Én még egyszer szeretném azt elmondani, hogy a napirend előtti felszólalás az egy olyan műfaj, ami elsődlegesen a képviselőket illeti meg, az más kérdés, hogy a kormányzó párti képviselők ritkábban élnek ebben a ciklusban vele, valóban, az előző ciklusban többet élt vele a kormányzó pártok többsége. Nem látom indokát, hogy önöknek nincsenek most a társadalomban olyan rendkívüli, halaszthatatlan kérdések, amelyek nem éppen egy-egy törvényben testesülnek meg, és önök nem méltatják ezt adott esetben arra, hogy napirend előtt felszólalással éljenek. Csak azt a kritikát hallják meg, ami a mi felszólalásunkban benne volt.
Kifejezetten felháborítónak tartottuk azt, amit Koscsó Lajos az általános vitában elmondott, hadd mondjam el szó szerint: "Másfél órán keresztül a kormányt szapuló szóáradatot kell nekünk hallgatni?" - tette fel ezt a költői kérdést. A napirend előtti felszólalások egy része valóban a kormányt szapulja. Talán azon kellene elgondolkozni, hogy hogyan lehetne kevesebb okot adni erre, semmint azon, hogy az ellenzéknek ezt a jogát elvonják.
Amíg négy évig ellenzékben voltak a kormányzó pártok, addig azok az érvek, amik elhangoztak a korábbi napirend előtti felszólalásokban úgy este hét óra és fél nyolc tájékán, mert bizony addig tartott, egy héten egy nap legalább a napirend előtti felszólalások sorozata. Én csak azt kérem, hogy csengjen vissza önöknek ez a fülébe, és még egyszer szeretném megismételni, amit Hack Péter felszólalására elmondtam. Soha jobb alkalom nem volt a magyar Házszabály elfogadására, mint 1994 szeptembere vagy augusztus hónapja, akkor, amikor még teljesen egyformán éltek bennünk azok a reakciók, bennünk, a kormányzó pártiak, önökben az ellenzéki reakciók, amikor egy jó Házszabályt el tudtunk fogadni. Kár lenne a Házszabályt most erőből módosítani, ez a Házszabály nem ennek a ciklusnak szól, a Házszabály a következő ciklusnak is szól. A szerepek még cserélődhetnek, lehetnek kormányzó pártiak azok, akik ma ellenzékiek, és fordítva. Tessék egy nagyobb távlatban végiggondolni a Házszabályt, és ne pedig arra gondolni, hogy másfél év múlva választások lesznek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
