DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek az előttem szólóval, hogy szükség van a dialógusra, legfeljebb abban tér el a nézetünk, hogy ezt kiabálva szerintem nehéz folytatni. Amikor erről a Házszabályról vitatkozunk, illetőleg erről a módosító indítványról, amit Szigethy képviselőtársam és Koscsó Lajos benyújtott, akkor rendszeresen hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk az 1994-es Házszabály születésének körülményeiről, és arról, amit a '94-es Házszabály egészében elért. Ez a Házszabály nemzetközi összehasonlításban rendkívüli lépéseket tett. Rendkívüli lépéseket tett az 1990 és '94 között működő parlamenthez képest - Takács képviselő úrnak a figyelmét hívom fel, hogy azért nem kellett kérni a Házszabálytól eltérést, mert egyszerű többségi szavazással el lehetett térni az előző ciklusban a Házszabálytól, az új Házszabály vezette be azt az intézményt, hogyha ez megtörténik, akkor ez ne a többség akaratából legyen, hanem kelljen ehhez legalább egyötödös ellenzéki támogatás. Az új Házszabály egy sor olyan intézményt vezetett be - amit most egyáltalán nem érint a módosítás -, amely lényegesen - még egyszer mondom - az előző ciklushoz is képest és a nemzetközi gyakorlathoz is képest lényegesen kiterjesztette az ellenzék jogosítványait.
Csak néhányat szeretnék ezek közül megemlíteni. A kormány ellenőrzésének jogosítványai között egyötöddel, valamennyi képviselő egyötödének támogatásával vizsgálóbizottságot lehet felállítani. Sehol a világon ilyen szabály nincsen az én ismereteim szerint, hogy ilyen kevés képviselő indítványára kötelező legyen felállítani vizsgálóbizottságot, holott van olyan ország, például Svájc, ahol a kormánynak jóval nagyobb többsége van, mint most a magyar kormánytöbbségnek.
(14.10)
Én nem ismerek olyan Házszabályt, ahol előírná a Házszabály, hogy kötelező a kormány tevékenységét vizsgáló bizottságnak az elnökeként ellenzéki képviselőt megjelölni. Ilyen nincsen a nemzetközi összehasonlításban, és nem is volt előző ciklusban sem Magyarországon. Azért nem jött létre a Házszabály módosítása az előző ciklusban Dávid Ibolya-vezette bizottságban, mert az akkori kormánypártok abba nem voltak hajlandók beleegyezni, hogy 40%-os többséggel lehessen vizsgálóbizottságot felállítani. Nem volt az előző ciklusban azonnali kérdés lehetősége, sőt arra se volt intézményes garancia, hogy egy frakció kérdést, interpellációt elmondjon, mert a bejelentkezés sorrendjében hangzottak el a kérdések és az interpellációk. Ha egy frakció - adott esetben kormánypárti frakció vagy ellenzéki frakció - nagyon sok kérdést vagy interpellációt adott be, akkor a többire nem maradt sor.
Az új Házszabály vezette be azt az intézményt, hogy minden ellenzéki képviselőnek biztosítani kell kettő azonnali kérdés elmondását, hetente egyszer azonnal lehet reagálni bármilyen eseményre. Hasonló se volt az előző ciklusban. Minden képviselőcsoportnak egy interpelláció elhangzását, és minden képviselőcsoportnak legalább egy kérdés elhangzását, ezt az új Házszabály biztosította, lényeges többletjogosítványként az előző ciklushoz is képest és sok ország parlamentjéhez képest.
Az előző ciklusban az akkori bizottság értelmezte a Házszabályt, és úgy értelmezte a Házszabályt, hogy a miniszterelnök nem köteles válaszolni az interpellációra vagy a kérdésre, átadhatja ezt helyetteseinek. Az új Házszabály új intézményként vezette be, hogy három hetente egyszer a miniszterelnök köteles megjelenni - és ha a képviselő ragaszkodik hozzá - köteles válaszolni a kérdésre. Az előző ciklusban ez a lehetőség egyáltalán nem volt meg, nem csak a Házszabályban nem volt meg, a házszabály-értelmezés kifejezetten úgy szólt - az akkori bizottság többsége által elfogadott házszabály-értelmezés -, hogy a miniszterelnök az interpellációra, kérdésre adott választ átadhatja másnak.
Az azonnali kérdés intézményére - megint szeretnék visszatérni - itt elhangzott az angol parlament azonnali kérdés-intézménye, egészen más az angol parlament azonnali kérdés-intézménye, mint a mienk. Mert az angol parlamentben... (Ivanics István: Miért hasonlítod össze?) Azért hasonlítom össze, mert az ön mellett ülő képviselőtárs - tisztelt Ivanics képviselőtársam - az előbb épp az angol parlamentre hivatkozott, tehát ő vetette ezt fel... (Ivanics István: A világ összes parlamentjéhez képest.) A világ összes parlamentjéhez képest is más ez az azonnali kérdés, képviselőtársam, azért, mert nálunk nem kérdést kell feltenni - ez a közvélemény előtt sem nagyon ismert, hogy nem a kérdést fogalmazzák meg a képviselők aznap reggel, amikor elhangzik a kérdés - mint ahogy az angol parlamentben magát a kérdést kell beadni -, hanem a kérdésnek a tárgyát. Az angol parlament szokásai tiltják, hogy a kérdésben állítás hangozzon el, tiltják, hogy a kérdés sajtóban megjelent híresztelés vagy információ cáfolatára vagy megerősítésére irányítson, és még egy sor más korlátozást alkalmaz, mindezt a mi Házszabályunk nem tartalmazza. A minisztereknek azonnal kell reagálni a tárgy megjelölése után olyan állításokra, amik elhangzanak, és ez jó, és ehhez nem is nyúl hozzá a mostani Házszabály.
Nem létezett az előző Házszabályban ellenzéki jogosítvány, hogy évente egyszer minden minisztert minden bizottságban - illetve az illetékes bizottságban - meg kell hallgatni. Az előző ciklusban csak a kormánypárti többség dönthette el, hogy a miniszter megjelenjen. Nem volt ismert az előző Házszabályban az, hogy az illetékes miniszter távollétében nem lehetett egyáltalán tárgyalni. Ha valaki volt a kormány részéről, folytatódhatott a tárgyalás. Most, ha nincs jelen az előterjesztő, kötelező megszakítani a tárgyalást. Nem volt ismert az egyötöddel javasolt politikai vitanap intézménye, amelyet az új Házszabály tartalmaz, és így tovább, és így tovább, még sorolhatnám azokat az intézményeket, amelyek az előző ciklushoz képest, és a nemzetközi gyakorlathoz képest is lényegesen bővítették az ellenzék jogait, és mindezeket nem érinti a mostani házszabály-módosítás. Mindezeknél vita volt annak idején. Szeretnék visszaidézni olyan hozzászólásokat, amelyek ezeket az intézményeket úgy minősítették, és nemzetközi konferenciákon, amikor ezek szóba kerülnek, rendszeresen az az első kérdés, hogy nagyon kicsi pártokat nem hoz-e ez méltánytalanul előnyös helyzetbe.
Azt is elfelejtettem említeni, hogy az előző Házszabály például nem tartalmazta azt az intézményt, hogy a vitában egy kormánypárti, egy ellenzéki hozzászólásnak kell egymást követni, ami 50-50%-ban osztja el a vitát, és nem 28% kontra 72% arányban osztja el a vitát.
Tehát ezek az intézmények ezek szokatlanok, és reagálnak arra, amit - én egyetértek Varga László képviselő úrral -, hogy bizonyos értelemben többletjogosítványokat kell adni, és ezeket helyesnek is tartjuk és megszavaztuk. De amikor annak idején ezeket bevezettük, sok kormánypárti képviselő, akiknek a szavazata nélkül nem jött volna mindez az intézmény létre - hiszen 28%-kal ezeket az intézményeket nem lehetett létrehozni - azt vetették fel, hogy nem teszi-e ez működésképtelenné, kontraproduktívvá a parlament munkáját. És akkor azzal nyugtattuk meg őket, hogy egy év múlva felülvizsgáljuk ezeket az intézményeket.
Egy év múlva nem került sor a felülvizsgálatra, ennek különböző okai voltak. Az egyik oka az, hogy az egyik ellenzéki párt két hónapig nem volt hajlandó a felülvizsgáló bizottságba delegátusokat küldeni. De a felülvizsgálat megtörtént, és elindult egy konszenzuskeresési folyamat. Az, hogy nem jött létre konszenzus a napirend előtti hozzászólás kapcsán, azt, a történelmi hitelességhez hozzátartozik, hogy itt a kormánypártok komoly engedményeket tettek volna, az engedményekben elmentek volna egészen odáig, hogy maradjon meg két napon a napirend előtti hozzászólás, hogy legyen párbeszéd jellege. Kettő ellenzéki párt ragaszkodott ahhoz, hogy az utolsó szó joga a felszólaló képviselőt illesse. Ez a két ellenzéki párt vetette el azt a végső konszenzusos javaslatot is, amit az MDNP javasolt, hogy legyen lehetőség úgy az utolsó szóra, hogy a felszólaló képviselőnek a Ház többsége szót ad.
Amikor ez a konszenzuskeresési folyamat megakadt, akkor előttünk az a dilemma állt, hogy most betartsuk-e azt az ígéretet, hogy egy év múlva felülvizsgálják a Házszabályt, vagy sem, illetőleg hogy vállaljuk-e azt, amit egyébként '94-ben is vállaltunk, hogy nemzetközi szinten páratlan engedményeket teszünk, és ezek után két hétig azt hallgattuk, hogy lábbal tiporjuk - vagy három hétig - lábbal tiporjuk a demokráciát, mert volt egy frakció, amely nem volt része ennek a konszenzusnak. Én nem vagyok benne biztos, hogy volt konszenzus '94 nyarán, mert például a Kisgazda frakció óránként változtatta meg az álláspontját, hogy ő támogatja-e vagy ellenzi az akkori Házszabály-módosítást, és a végén nem is szavazta meg. Tehát nem is volt már '94-ben sem konszenzus, de '94-ben azt kellett hallgatnunk, hogy mi lábbal tiporjuk a demokráciát, amikor mindezeket a kedvezményeket az ellenzéknek megadjuk.
Most is egy olyan taktikát indított el néhány ellenzéki párt, hogy eléri a konszenzusban mindazt, ami neki jó, de ami a másik fél számára kedvező, azt már nem támogatja, és akkor szidja azt a megállapodást, ami az ő érdekét szolgálta. Ebben nem voltunk hajlandók, és nem vagyunk hajlandók még egyszer részt venni.
Egy utolsó megjegyzést, tisztelt Ház! Nem pusztán az időtényező a vitának a tárgya. Azok a képviselőtársaim - és ilyenek az ellenzék soraiban is szép számmal vannak -, akik az érdemi vitákban felkészültek, a szakértői anyagok alapján készek arra, hogy érdemi, szakmai vitát folytassanak, azok a képviselőtársaim tisztában vannak azzal, hogy a parlamentek mindenhol a világon arra épülnek, hogy a vita az valóban szakmai, sok oldalról megalapozott, felkészült képviselők vitájára épüljön. Ezért korlátozzák a nemzetközi gyakorlatban a Házszabályok azt a típusú rögtönzést, ami a parlamenti vitát a kocsmai beszélgetés vagy purparlé szintjére viszi, ahol feláll valaki, és elmondja azt, ami éppen az eszébe jut, és erre mindenki elmondja azt, ami neki erről eszébe jut, azzal a különbséggel, hogy nálunk a napirend előtti hozzászólásnál egy ötperces elmondásra maximum két percben van lehetőség reagálásra, és maga a napirend előtti az maga az abszurditás, mert ha valóban országos jelentőségű, valóban rendkívüli horderejű az ügy, amit valaki felvet, mint például a népességszaporulat kérdése - ami valóban az -, vagy a népesség fogyásának a kérdése, vagy amik itt napirend előtt szóba kerülnek, a bűnözés helyzete, vagy az oktatáspolitika, a szociálpolitika, ezek mind valóban komoly horderejű kérdések.
(14.20)
De tisztelt Ház! Szerintem, ha valaki ezt komolynak tartja, akkor az nem vállalkozhat arra, hogy olyan vitába bocsátkozzon, ahol csak két percekre lehet erre valamit rögtönözni. Ha valaki ezt komolynak tartja - ezeket a témákat -, akkor politikai vitanapot kezdeményez, és egész nap arról a témáról vitatkozunk. És akkor lehet azt indítványozni, hogy legyen több politikai vitanap. Én a magam részéről nem ellenezném, ha minden hónapban kötelező lenne legalább egy politikai vitanapot tartani, és egy napig politikai vitát folytatunk. Ezt nem ellenzi a koalíció, és ennek nem lehet ellensége egyetlen józan, normális politikus sem. Annak vagyunk ellenzéke és azt ellenezzük, amikor a vita - még egyszer mondom - a kocsmai vita vagy adott esetben hőbörgés szintjére megy. Ez persze nagyon népszerű, hát felhívom a figyelmet arra, hogy a nemzetközi televíziókba mikor kerül be egy parlament, mikor láttuk a tajvani parlamentnek a munkáját? Akkor, amikor verekedés robbant ki. Ez nagyon látványos, ezt mindenki szereti nézni, de én azt szeretném, hogyha a magyar polgároknak a magyar parlamentről nem az lenne a képük, hogy itt lehet sértegetni, lehet rögtönözni, lehet hőbörögni, lehet cirkuszi bohócmutatványokat bemutatni, mert ez része a parlamentnek a működésének.
Mi azt szeretnénk, ha a parlament működése tárgyszerű, szakmai alapon megalapozott, a minden fél számára a felkészülés lehetőségét megadó vita lenne, hiszen azt is, a törvényalkotás folyamatát mi magunk lassítottuk le, hogy legyen idő felkészülésre a törvényekhez. Legyen lehetőség a szakmai vélemények beszerzésére. Vannak javaslatok, amiket hónapokig nem kezdünk el tárgyalni, azért, hogy felkészülhessen az ellenzék. Minderre nincs lehetőség a napirend előttinél, ott az indulatok vannak, az ösztönök vannak és a reflexek vannak, amelyek szerintem mindannyiunkat lejáratnak, mindannyiunkat lejáratnak, és amelyek egyébként - szerintem - épp azoknak az ellenzéki pártoknak okoztak komoly veszteséget, amely ellenzéki pártoknak nem ez a terepe, nem ez a műfaja, mert éppenhogy készek és képesek színvonalas szakmai vitákra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.)
