DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Idéznék néhány mondatot ebből a Szabó Zoltán úr által említett '92-es állásfoglalásból. Nem az önigazolásképpen, hanem hogy legalább itt is elhangozzék, ha egyszer nem tör át a nyilvánosságon másképpen.
A Magyar Szocialista Párt újólag megerősíti, hogy nem mentegeti, hanem elutasítja az előző, alapjaiban hibás, történelmileg végérvényesen meghaladott rendszert, elítéli annak bűneit, a törvénytelenségeket. Megköveti az áldozatokat, hozzátartozóikat, mindazokat, akiket az elmúlt évtizedekben meghurcoltak. Az a körülmény - ez nem is ide tartozik, ez egy másik már - itt elég talán annyi még, hogy a nyilatkozat elfogadása után az országos tanácskozás tagjai egyperces néma felállással adóztak az elmúlt évtizedek áldozatainak emléke előtt; ez volt '92. december 5-én, de szerintem erről nem is érdemes beszélni, mert aki benne élt a történelemben, az ugyanúgy tudja, hogy a Szocialista Párt is a régi rendszer ellenében jött létre, és hogy ki hordoz magán mennyit a múltból, én azt hiszem, hogy nem ehhez a témához tartozik. Én azt javasolnám tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ne vegyük fel ezt a fordulatszámot, ne vitatkozzunk itt a mártírok névsorán, és külön sajnálom, hogy szegedi kollégám - aki egyébként nemcsak Latinka Sándorról, hanem Nagy Imréről is írt dolgozatokat az elmúlt években - ezt a fordulatszámot ősz haja ellenére most fölvette. (Szórványos taps az MSZP oldaláról.)
