DR. HATVANI ZOLTÁN
DR. HATVANI ZOLTÁN
DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ vezérszónokaként már kifejtettem álláspontunkat ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban. Most, hogy mégis szót kértem, azt azért teszem, mert sok felszólalás alapján a vita folyamán leszűrt gondolatok alapján úgy érzem, némileg ki kell egészítenünk álláspontunkat, illetve a korábbi felszólalásomban elmondottakat.
Először általánosságban, engedjenek meg egy-két gondolatot. Úgy érzem, szükséges emlékeztetni önmagunkat is a vitában elhangzott némely felszólalás alapján, hogy tulajdonképpen, milyen sajátságos anyag is amiről vitatkozunk. Néha úgy tűnt, hogy elfelejtjük azt, hogy itt egy olyan munkaanyagról folyik a vita, a kormánynak egy elfogadott ágazati politikájáról, amelyet elénk egy országgyűlési határozati javaslat kíséretében, azért került elénk ez, tulajdonképpen, hogy tájékozódjunk. Egyrészt, a kormány közlekedéspolitikájáról, tehát az Országgyűlés az ellenőrzési funkcióját is tudja ilyenképpen teljesíteni. Másrészt, mi is információkat adjunk a kormánynak, mi a véleményünk a területpolitikájáról, vitassuk annak egyes pontjait, vagy megerősítsük. Ez meg is történt, de azt hangsúlyozom, mi ezt az anyagot tájékoztatásul kaptuk, ez már egy létező elfogadott anyag.
A felszólalások, e jellegből következően egyébként, természetesen elsősorban az ellenzék oldaláról kritikai, erősen kritikai jellegűek voltak. Ezek a kritikai felszólalások is egyébként, mint ahogy az lenni szokott, egyrészt, építő jellegűek voltak, másrészt kevésbé érthető, de nem szakmai indokokkal alátámasztottak. Engedjék meg, hogy néhány olyan jellegzetes felszólalást, hangsúlyozottan a nevek említése nélkül, mert nem szeretnék kiváltani újabb reagálásokat és húzni a vita időtartamát. De néhány olyan felszólalásra szeretnék hivatkozni, amelyek azt hiszem, befolyásolják mind azokat a lényeges pontokat, amelyekről a közlekedéspolitika szól.
Többen kifogásolták a felszólalók közül, hogy hány mondatban lett megfogalmazva a négy stratégiai főirány. A négy stratégiai főirányt meg lehetett volna természetesen egy hosszú körmondatban is fogalmazni, az a lényegen nem változtatott volna. Mi úgy értelmezzük, és azért megnyugvással hallottam, hogy a felszólalók nagy többsége tulajdonképpen úgy értelmezte és úgy fogadta el, hogy ezt a négy stratégiai főirányt lerövidíteni, átszövegezni nem lehet, már egyébként sem lehetne, de nem is volna célszerű. Mert azok kifejezik valóban mindazt az egy közös célt, amelyiket az egyik felszólaló, azt hiszem Varga Lajos képviselőtársam, - egy nevet mégis csak megemlítek -, is elmondott, amikor a gazdasági bizottság állásfoglalását közölte, hogy az egész társadalom érdekeit kell szolgálni ennek a közlekedéspolitikának. Igen reméljük, azt fogja tenni, és ehhez nevez meg négy stratégiai főirányt.
Felvetették képviselőtársaim felszólalásaikban, hogy milyen mélységűek, illetve részletességű feladatokat tartalmazzon ez a közlekedéspolitika. Volt, aki programként értelmezte és kérte, hogy mint programot fogadja el az Országgyűlés. Hát nem tudom, a szavaknak mennyire van jelentősége, azt hiszem természetesen van, ez nem program, ez egy ágazati politika.
Többen a kombinált, tehát vasút, közúti fuvarozást nagyobb súllyal szeretnék látni a közlekedéspolitikában. Örömmel hallottam magam is, helyes azt hiszem, a kormánynak, az előterjesztőnek is ez a véleménye. Természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szállítási forma nagyon gazdaságtalan. Ezt mindenhol, ahol ezt művelik a világon ez csak kisebbik hányadát tudja vállalni az áruszállításnak, és mindenhol a világon erősen támogatják állami pénzekből ezt a szállítási formát.
Hát ez az egyik olyan lehetőség, amikor az év végén a költségvetést tárgyaljuk, akkor a kombinált fuvarozás hívei ügyes, ötletes, jó költségvetést módosító javaslatokkal a forrás oldalát is biztosíthatják ezeknek, az egyébként, tényleg nagyon helyes felvetéseknek.
Volt képviselőtársunk, aki "Az úthasználati díjakat a lakossági fizetőképes keresletéhez kellene javítani" című felszólalásában, tulajdonképpen, a mai közismert egyik közproblémát vetette fel. Igen, egyébként ez igaz is, hogy a lakosság fizetőképes keresletéhez kell igazítani, de aláhúzva kell elmondanom, hogy a fejlesztési és fenntartási terveket is a lakosság fizetőképességéhez kell természetesen igazítani.
A tisztelt képviselőtársaim, illetve, az Országgyűlés munkáját kívülről érdeklődéssel szemlélő állampolgárok, ilyenkor mit látnak, és milyen következtetéseket tudnak levonni? Természetesen azt például, hogy ugyanazok a képviselők hiányolnak grandiózus jövőképet odavezető úttal, akik sem adótételeket, sem az Útalap hányadát nem tudják növelni, hitelgaranciákat nem szavazhatnak meg, és a költségvetésen belül sem tudják megváltoztatni a hosszú ideje kialakult arányokat.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Képviselőtársaink kifogásolták felszólalásaikban azt is, hogy vajon prioritást jelentenek-e a közlekedéspolitikában feladat-felsorolások. Természetesen nem prioritás, hisz ezeket így nem is értelmezhetnénk.
Mások a határozati javaslat karakteresebbé tételét szorgalmazták, javasolták felszólalásukban. Azt hiszem, ezzel szemben a kormánynak, az előterjesztőnek nincs ellenvetése, bizonyára örömmel fogják fogadni az olyan módosító javaslatokat, amelyek segítik ennek a nagyon fontos ágazati politikának a megvalósítását, elősegítik a megvalósítását. Hiszen éppen az egyik fontos célja, hogy elénk került ez az anyag éppen ez volt.
Több képviselőtársam a közlekedéspolitikából kiírt idézetekkel ecsetelte a közlekedési ágazat, valóban nagyon nehéz helyzetét. Teljes mértékben igazuk van, egyet lehet velük érteni.
Egyik ellenzéki képviselőtársunk szerint a parlamenti pártoknak összefogva kellene a közlekedéspolitika érvényesítéséért dolgozniok. Nagyon nagy örömmel hallottam, hisz én is körülbelül ezt mondtam a vezérszónoki felszólalásomban. Igen, mert egy ilyen ágazati politika nem egy kormányzati ciklusra szól. Ennek több kormányzati ciklust kell átívelnie.
Az általam kiemelt, többségében ellenzéki és hasonló házszerű felszólalások, illetve az azokra épülő, esetleges módosító javaslatokat, biztos vagyok benne az előterjesztő minisztérium szívesen fogja fogadni. Azokat, amelyeket esetleg elfogadni nem tud, egész biztos vagyok benne, azokat is köszönettel fogja tanulmányozni.
(18.40)
Voltak azonban, képviselőtársaim, természetesen a felszólalások között olyanok is, amelyek a felületes tanulmányozáson alapultak, vagy a szakmai dilettantizmus motiválta azokat, például egyik felszólaló képviselőtársunk szerint az adathasználat elképesztő hozzá nem értésről tanúskodik, amikor az előterjesztő a GDP 2000-re becsült értékéből vezet le várható állami hozzájárulást.
Ez a megjegyzés viszont nagyon lehangoló olvasási felületességről tanúskodott, ugyanis képviselőtársam valószínű nem olvasta el a 44. oldalig a közlekedéspolitikát, mert választ kapott volna a kérdésére, vagy fel se tette volna azt. Ugyancsak olvasási felületességről - a személye alapján viszont nem tételezem fel, hogy rosszindulat háttérrel -, felszólalt, olyant kifogásolt a képviselőtársunk, hogy a közlekedési igények kielégítésének helyi törekvéseit hiányolja. Tehát a helyi közlekedést hiányolta a közlekedéspolitikából. Hiszen a második stratégiai főirány pontosan erről szól.
Másik képviselőtársunk szerint hiányzik a közlekedéspolitikából az autópályadíj-politika. Nem igaz. Igenis, a közlekedéspolitika tartalmazza azokat az elvi megállapításokat, amelyek a díjkivetés alapjául szolgálna. Természetesen díjtáblázat nincs a mellékletek között. Az egyik ellenzéki képviselőtársunk azt kérdezte, hogy adót vetünk-e ki vagy rablunk. Ezt kérdezte, pedig ő aztán tudja, hogy közjavakat általában közteherviseléssel lehet előállítani. Ezt különösen pedig akkor nehéz ezt megvalósítani, amikor elődeink olyan hitelekkel terhelték meg - és annak terheivel - költségvetésünket, amelyek mind a mai közlekedésfejlesztéstől vonnak el forrásokat.
De legtávolabbra az a képviselőtársunk távolodott el a vita lényegétől, aki azt a megjegyzést tette, hogy ott készítenek koncepciót és távlati terveket, ahol nem megy az építkezés. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, ehhez a rosszindulatú megjegyzéshez nem kell különösebb kommentár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát hallottuk, tudjuk, ismerjük a kormány közlekedéspolitikai elképzeléseit. Tudomásul kell vennünk, mást ezzel most nem tehetünk, de a határozati javaslatot megfelelő módosító javaslatokkal javítva, módosítva elősegíthetjük a kormányt, illetve az ágazatért felelős minisztériumot, hogy ezek megvalósítását szorgalmazza és gyorsítsa. Mi, az SZDSZ olyannak tartjuk ezt a közlekedéspolitikát, amely jó irányokat és arányokat határoz meg, több ciklusidőn átível és a szakmai és pénzügyi realitásokon alapszik, ezért ismételten kérjük és ajánljuk az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
