PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS
PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arany János írta Széchenyiről, hogy nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik. Nem hinném, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy Nagy Imrére vonatkozóan is igazak a költő szavai, mert az azóta történtek így vagy úgy, de összefüggenek Nagy Imre eszmekörével, s egyik-másik jelenség vagy gondolat egyenesen belőle fakad.
Napjainkban Nagy Imre történelmi személyisége a szó igazi értelmében éltető eszmévé finomult. Az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke egyike volt a XX. századi magyar történelem kiemelkedő agrárpolitikusainak. Olyan államférfi volt, aki éppen az agrártársadalom történetének és helyzetének elmélyült tanulmányozása alapján volt képes gyakran az ideológiai, politikai korlátokat is feszegetve, sőt, azon túllépve, felismerni a magyar nép valóságos igényeit és törekvéseit. Származásának és annak a somogyi agrárkörnyezetnek, amelyben felnevelkedett, s amelyhez élete végéig szorosan kötődött, meghatározó szerepe volt ennek a politikai attitűdnek a kialakulásában. Ő maga így ír az 1957-es romániai fogsága idején a szülőföldhöz való kötődéséről: "Somogyot, a tájat, a népet, a szokásait, beszédét nagyon szeretem, somogyi származásomra, rokonságomra, fajtámra nagyon büszke leszek, lettem, s az is maradok, minden, ami somogyi, nagyon a lelkemhez nőtt, és ma is szívem mélyéig megmarad és vonz."
Joggal állíthatjuk azt is, hogy azon kevés baloldali politikusok egyike volt a XX. századi Magyarországon, aki tudományos alapossággal és a parasztság valós érdeke iránti érzékenységgel foglalkozott a magyar agrárgazdaság és a társadalom kérdéseivel. Amikor a társadalmi körülmények erre lehetőséget teremtettek, akkor bizonyította is rátermettségét, és ha kellett, szembefordult saját pártja vezetőinek elhibázott agrárpolitikájával.
Az 1930-as, '40-es években folytatott elméleti munka tette felkészültté arra a kiemelkedő politikai szerepre, amelyet betöltött az 1945-ös földreform előkészítésében és mint földosztó miniszter, annak végrehajtásában. Hogy ezzel a munkájával milyen tekintélyt vívott ki magának, azt kellően igazolják annak a Vidovics Ferencnek az elismerő szavai, aki Somogy kisgazdapárti főispánjaként a kommunisták politikai ellenfele volt.
A helyi újság beszámolója szerint, az 1945-ös nemzetgyűlési választási kampány során, amikor is október 27-én, egy napon, természetesen nem együtt rendezte az utolsó választási gyűlését a két párt, a főispán a következőket mondotta a gyűlés szónokáról, Nagy Imréről: "Üzenetet küld a Kaposvár szülöttjének, aki előtt a Kisgazdapárt minden tagja mélyen emelheti meg kalapját, Nagy Imre földművelésügyi miniszter előtt. Mélységes hódolattal köszönti őt, mert az ő beszédéből mély, lelkiismeretes felelősségérzet szól." Politikai bölcsesség és mindeneken túl a magyar népnek és hazának féltése csendül ki szavaiból. Köszöni Nagy Imrének, hogy megmentette a magyar föld népe számára nagy bálványát. Visszaadta Nagyatádi becsületét, mert elismeréssel beszélt róla, amikor így nyilatkozott: Nagyatádi Szabó Istvánt szent, tiszta szándék vezette, de elbuktatták a Bethlenek és a többi hozzá hasonló politikusok.
A földosztás utáni új politikai és agrárviszonyok között Nagy Imre alaposan foglalkozott a paraszti jövendő kérdéseivel, s amikor 1948-49-ben a kizárólagos politikai hatalom birtokában Rákosiék kitűzték a magyar mezőgazdaság gyors és erőszakos kollektivizálását, akkor - éppen a korábban megszerzett elméleti felkészültsége alapján - kritika alá vonta az általa elhibázottnak és a mezőgazdaság jövőjét tekintve károsnak tartott új politikai kurzust.
Nézeteinek részletes bemutatására itt és most nincs lehetőség, de vállalva a néhány mondatos összegzés kockázatait, érdemes felvillantani azok legfontosabb vonásait. Az adott és általa is vallott szocialista alternatíva keretei között egy olyan paraszti jövendőt körvonalazott, amely a magántulajdonhoz ragaszkodó magyar parasztság számára vonzóvá tehette a szocializmust. Felfogásában meghatározó szerepe volt annak, hogy az egyéni gazdaságok csak akkor léphetnek a gazdasági modernizáció és a társadalmi felemelkedés útjára, ha különféle értékesítő, géphasználati, fogyasztási, tehát egyszerű szövetkezetek egységes hálózata jön létre, amelyben a parasztság egyúttal fokozatosan megbarátkozik a szövetkezet gondolatával, és ha ezt a folyamatot az állam a maga gazdasági eszközeivel maximálisan támogatja.
Tehát egy hosszú gazdasági és társadalmi átalakulás eredményeként a valódi, önkéntes szövetkezeti mozgalom megvalósítja a kis- és középparaszti birtokos rétegek érdekegyeztetését és együttműködését az egész társadalom hasznára. Az '50-es években éppen ezzel ellentétes politikai irányzat valósult meg, amely nemcsak hogy súlyosan sértette a parasztság érdekeit, hanem az ország egész gazdasági és társadalmi életére súlyos kihatással járt.
Nyilván nem a történelmi véletlen körébe sorolható, hogy éppen Nagy Imrének jutott 1953-ban az a történelmi szerep, hogy miniszterelnökként vezérelje azt a korrekciót, amely a hibás politikai következményeinek felszámolását célozta. Lehetőség teremtődött, hogy a kormányzati politikában érvényre jussanak agrárpolitikai elképzelései. Intézkedései egyértelműen igazolták, hogy fogékony volt az agrártársadalom igényei iránt.
A korábban megszerzett reputációját gazdagította azzal, hogy megszabadította a parasztságot az erőszakos kollektivizálás kötöttségeitől. Számos intézkedést vezetett be a gazdálkodók támogatására. Az elmondottakból érthetővé válik, miért idézte hozzá a következő szövegű táviratot a Kaposvárott 1956. október 19-én megrendezett agrárfórum közönsége: "Innét kívánjuk, hogy Nagy Imre elvtárs minél előbb megkapja méltó helyét az ország politikai és gazdasági vezetésében, hazafisága és magas mezőgazdasági szaktudása, minél előbb hasznot hajtson népünknek."
(19.10)
A forradalom és szabadságharc rövid, kéthetes időszaka nem adott lehetőséget agrárpolitikai intézkedések sorozatára. Igazából az 1960-as évek végétől megvalósult agrárpolitika gazdasági és szociális eredményei adták bizonyítékát, hogy a Nagy Imre által felvázolt szövetkezeti forma néhány lényeges elemének bevezetése milyen jótékony hatással volt a magyar parasztság gazdálkodására.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is, bár nem kisgyermekként éltem meg - hétévesen - '56 eseményeit, de mint az agrártársadalom egyik tagja, egyik mezőgazdasági szakember így ítélem meg többedmagammal Nagy Imrét, és éppen ezért javaslom a törvény elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)
