VITÁNYI IVÁN
VITÁNYI IVÁN
VITÁNYI IVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Két momentumot szeretnék én is hangsúlyozni abból, ami ezen az oldalon elhangzott. Az első az, hogy vajon joguk van-e a mostani szocialistáknak Nagy Imre-törvényt előterjeszteni. Vajon joggal mondták-e a túloldalon, hogy itt akkor valakik, a Kádárék terjesztik elő ugyanazt. Géczi József joggal idézte, hogy a Szocialista Párt számos alkalommal, 1990-ben és 1992-ben is, 1994-ben is elhatárolta magát mind a Kádár-rendszertől, mind a kommunizmustól, és bocsánatot kért mindazokért a bűnökért, amelyeket a szocializmus nevében követtek el.
Kérdezem, hányszor kell ezt megtenni? Valamennyi alkalommal, valahányszor egy szocialista bemegy a terembe, ezt mindig el kell ismételni? Vajh' a keresztények elmondják-e minden alkalommal az elhatározást azoktól a bűnöktől, amelyeket a kereszténység nevében mások követtek el? A Szocialista Párt a maga nevében teljes joggal és teljes súlyával megtette. Ha Kávássy Sándor esetleg nem olvasta, akkor el kellene olvasnia. Az is hozzáteendő, hogy azok, akik a Szocialista Pártnak ezen az oldalán ülnek, azok túlnyomó többségükben akkor éppúgy gyerekek voltak, mint szerencsére, most már azok is, akik túlnyomó többségükben ott ülnek. Arról, hogy kinek mi volt az életútja közöttünk itt, ezen az oldalon és azon az oldalon, el lehet beszélgetni. Én egyszer ugyanebben a parlamentben, az előző ciklusban elmondtam, hogy azon az oldalon sok régi jó elvtársamat látom. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Még most is látok egyet-kettőt.
Nem olyan egyszerű az utunk, hogy mindenki olyan bűntelen volt, mint Katona Tamás bizonyára volt, hogy már 1956. október 23-án este pontosan tudta, hogy hova kellene állni Nagy Imrének, és aztán majd nagyon nagy jóindulattal nyugtázta, amikor Nagy Imre végre odaállt, amit ő már előre tudott. Valamennyien mentünk valamerre, valamennyien bűnből jöttünk. Ha meg kell igazulni, mindenkinek meg kell igazulni.
A szocialistákat a kommunistáktól történelmileg két dolog különbözteti meg. A demokratikus többpártrendszer egyrészről, másrészről pedig a köztulajdon helyett az a tulajdon fejlődése, ami Nyugat-Európában történt. Ettől a Magyar Szocialista Párt, a kommunizmustól egyértelműen és teljesen elhatárolta magát. A Magyar Szocialista Párt egyértelműen szociáldemokrata párt. Ugyanolyan, mint az angol Munkáspárt, amely egyébként csak az idén határolta el magát a köztulajdontól, a Tony Blair híres negyedik klauzulájának a módosításával. De a Szocialista Párt ebben az értelemben nem örököse, semmilyen formában nem örököse mindannak, amit itt ránk akarnak fogni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindazt, amit a Szocialista Párt tesz, tökéletes, távol álljon tőlem, hogy ezt így gondoljam, de azt sem gondolom, hogy mások is itt a tökéletesség jegyével léphetnek föl. Amiről itt szó van, és ez a második pont, amiről vitatkozunk, az nem az, hogy ki hogy igazul meg. Hanem arról vitatkozunk, hogy a Magyar Köztársaság 1956-ban kormányra került miniszterelnökét 1958-ban kivégezték, és ahhoz teljes elégtétel jár. Azért jár teljes elégtétel - nem azért mert a Szocialista Párt őst keres -, mert van nekünk más ősünk is, hogy ha erről van szó, Jászi Oszkártól kezdve sok mindent mondhatunk el, hanem azért, hogy ezt az időt, kizökkent időt helyre billentsük, hogy tanúságát tegyük annak, hogy ez a tett, amely politikai ügyeket, gyilkosságokkal és atrocitásokkal és autokráciával és diktatúrával akar megoldani demokrácia helyett, annak mindörökre vége. Ezt kellene reprezentálnunk, és ezért volna jó, hogyha azt közösen reprezentálnánk ország és világ előtt. És nem kíván a Szocialista Párt ezen a téren elsőnek menetelni a sorban, hanem együtt szeretne valamennyivel. (Taps a kormánypárt soraiban.)
