DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az alkotmány szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat II. részében foglalt kérdésekhez szeretnék hozzászólni. Egész pontosan: a II. részéhez, amely az emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket, koncepcionális elemeket tartalmazza. Annak is egyik, nyugodtan mondhatom, hogy politikai szempontból talán az egyik legkényesebb emberi szabadságjoggal, állampolgári szabadságjoggal, sajtószabadsággal összefüggő részével szeretnék foglalkozni.
Én azt hiszem, hogy nem véletlen és nem is hiábavalóak azok a történeti tárgyú hozzászólások, amelyek bizonyos alkotmányos szabályozási kérdésekkel kapcsolatban a szabályozás tárgyát érintő történeti vonatkozásokat is próbálják felvázolni. Én azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban talán fölösleges, és eltekinthetünk attól. Egy picit talán nagyképű megközelítés lenne, hogy a sajtószabadság XVII. században megfogalmazódó alkotmányos elveinek, a XVIII-XIX. században történt első kodifikációjától elindulva a XX. századi sajátosságokig tartó történeti áttekintést adnék én most itt elő.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a modern parlamentáris demokráciák a polgári demokráciák működése szempontjából meghatározó szabadságjogról van szó. Tehát különös figyelmet kell - azt gondolom - szentelnünk ennek a szabadságjognak, mind az alkotmány koncepciójának a tárgyalása során, mind pedig az alkotmánykoncepció elfogadását követően, az új alkotmány normaszövegének a meghatározásakor.
Én hozzászólásomban a sajtószabadság által szabályozott kérdéseknek az elektronikus sajtóra vonatkozó kérdéseivel, összefüggéseivel szeretnék foglalkozni.
Nyilvánvaló, hogy a XX. században az is komoly, az alkotmányos szabályozás szempontjából alapvető kérdéseket vet föl, hogy a sajtó struktúrája a XVIII-XIX. századi viszonyokhoz képest alapvetően megváltozott a XX. században.
A tömegsajtó viszonyaira milyen módon és milyen szükséges változtatások vagy módosulások mentén alkalmas a sajtószabadság klasszikus alkotmányos elve. Erre a kérdésre is azt gondolom, hogy választ kell találnunk az új alkotmány megfogalmazásakor. Ugyanakkor amivel - még egyszer mondom - most konkrétan foglalkozni szeretnék, az az elektronikus sajtóra, tehát a rádiózásra és televíziózásra vonatkozó alkotmányos szabályozásnak a kérdése.
Megítélésem szerint - a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti képviselőcsoportjának megítélése szerint - az új alkotmány szabályozási koncepciójában szereplő megfogalmazás - amennyiben az nem változik - jelentős visszalépést jelentene a mai alkotmányos szabályozáshoz képest, különös tekintettel arra, hogy a parlament tavaly év végén, meglehetősen hosszú politikai és szakmai huzavona után elfogadta a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt.
Miért állítom azt, hogy a szabályozási koncepcióban szereplő azon szövegrész, amely a rádiózással és televíziózással kapcsolatban a következő megfogalmazást tartalmazza: hogy a sajtószabadság alkotmányos szabályozásánál a közszolgálati rádió és televízió hiteles, pontos, tárgyilagos tájékoztatási követelményeit is meg kell jeleníteni, ez a szövegrész visszalépést jelentene a mai szabályozáshoz képest?
Megítélésem szerint azért, mert egyrészt a szabályozási koncepcióból hiányzik a rádiók és televíziók, a rádiózásról és televíziózásról szóló magyar törvény kategóriarendszere szerint a műsorszolgáltatók függetlenségére vonatkozó utalás, másrészt a mai hatályos alkotmányos rendelkezésekhez képest, illetve az elfogadott médiatörvényhez képest visszalépést jelent az, ha az alkotmánykoncepcióban csupán a közszolgálati rádiók és televíziók műsorszolgáltatásával kapcsolatban teremtené meg az alkotmány - rövidebb meghatározással élve - a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét, és az úgynevezett magán- vagy kereskedelmi rádiók és televíziók műsorszolgáltatásával kapcsolatban ezt az alkotmányos követelményt az alkotmány koncepciójának a jelenlegi szövege nem teremtené meg.
Megítélésünk szerint helytelen lenne, hogyha ez így maradna. Éppen ezért az alkotmánykoncepció vonatkozó részéhez a frakciónk módosító javaslatot fog benyújtani.
Én azt hiszem, hogy érdemes ebben a kérdésben, amely kérdésnek az egyik vonatkozása, a kiegyensúlyozottságnak a szerepeltetése - nem csupán a közszolgálati intézményekkel kapcsolatban, hanem az úgynevezett kereskedelmi, tehát magán tévékkel és rádiókkal kapcsolatban - vitát váltott ki az alkotmány-előkészítő bizottságban és legnagyobb sajnálatunkra az alkotmány-előkészítő bizottság nem osztotta a Fidesz álláspontját a tekintetben, hogy a mai szabályozást kéne továbbra is szerepeltetni, a mai szabályozásnak megfelelő alkotmányos szabályokat kéne megfogalmazni az új alkotmány koncepciójának előkészítése során is és majd az alkotmány megszövegezésekor is.
Nem lényegtelen tehát a kiegyensúlyozottság és a függetlenség kapcsán egy rövid kitekintést végrehajtanunk néhány európai ország, egy-két európai ország szabályozását illetően, illetve a tengerentúli szabályozást illetően is.
Ezek a példák egyértelművé és világossá teszik, hogy az európai országokban a ma érvényes alkotmányos szabályok - az európai országokban ma hatályos, úgynevezett média jogszabályok, média törvények, a rádiózásról és televíziózásról szóló európai törvények - tartalmazzák azt a klauzulát, amely garanciát jelent elsősorban a közszolgálati intézmények esetében; de nagyon sok szempontból a magyarországi jogalkotás szempontjából mintaként szolgáló német törvény, az úgynevezett magántelevíziók és -rádiók esetében is tartalmazza a függetlenség klauzuláját, ugyancsak a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége mind a közszolgálati intézmények, mind a kereskedelmi tévék és rádiók esetében szerepel, érvényesül az európai, sőt a tengerentúli joggyakorlatban is. A német alkotmánybíróságnak több döntése teszi azt világossá, hogy mind az úgynevezett közjogi műsorszolgáltatók - a magyar értelmezés szerint: a közszolgálati tévék és rádiók -, mind pedig a magánjogi, tehát úgynevezett magán- és kereskedelmi televíziók és rádiók esetében a jogszabályoknak garantálniuk kell ezen intézményeknek az államtól, tehát a mindenkori kormánytól, az aktuális parlamenti többségtől, illetve a pártoktól, a pártok befolyásolásától való függetlenséget.
(11.40)
Ehhez a német alkotmánybírósági döntéshez képest a magyar Alkotmánybíróságnak az elmúlt években ezzel a kérdéssel foglalkozó döntései még egy új elemet tartalmaztak, amely azt mondja, hogy olyan intézményi megoldást kell a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény esetében a jogalkotónak megtalálni, tehát az Országgyűlésnek megtalálni, ahol a függetlenségnek nem pusztán csak az az eleme érvényesül, hogy az államtól, az állami szervek összességétől, a politikai pártoktól, a politikai pártok összességétől, hanem a társadalmi csoportoktól való függetlenség intézményes szervezeti, anyagi- jogi, és a törvényben szabályozott eljárás garanciáit is meg kell találni.
Ennek az alkotmánybírósági döntésnek a szem előtt tartásával született meg az a döntés, amelyik szabályozza a magyar nemzeti közszolgálati intézmények szervezetét, szerkezetét, és ennek a döntésnek a szem előtt tartásával születtek meg azok a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényi rendelkezések, amelyek kizárják, hogy műsorszolgáltatási jogosultságot kapjanak olyan személyek, illetve olyan szervezetek, amely szervezetek és személyek, amennyiben műsorszolgáltatási jogosultsággal bírnának, akkor ez az előbb említett függetlenségi klauzula a közszolgálati, illetve kereskedelmi rádió és televízió függetlenségére vonatkozó alkotmányos szabály nem tudna érvényesülni.
Nagyon fontos a függetlenség alkotmányos elvének a szabályozása abból a szempontból, hogy ez a függetlenség, ez nem pusztán csak politikai függetlenséget jelent, amit még egyszer mondom, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez nemcsak a közszolgálati, hanem a kereskedelmi rádiókra és televíziókra is igaz, hanem ez a gazdasági függetlenséget is jelenti; itt elsősorban - és az is mondható, hogy a szabályozás szempontjából kizárólag - a közszolgálati intézmények gazdasági függetlenségére vonatkozó szabályoknak kell az alkotmányban szereplő függetlenségi kategória után az ágazati törvényben is megjelenni. Ez a gazdasági függetlenség, ez jelenti más nyugat-európai, illetve volt szocialista országokban a költségvetési támogatás tilalmát, Magyarországon a költségvetési támogatás normativitását jelenti, tehát a parlamenti többség nem tudja eseti döntéssel gazdasági szempontból megsérteni a közszolgálati intézmények függetlenségét, szűkebb értelemben ez a gazdasági függetlenség pedig jelenti a reklám és a szponzoráció nagyon világos, a kereskedelmi szférához képest korlátozóbb szabályozását a médiatörvényben. Mindezekkel a példákkal tehát egyértelműen és határozottan azt a megállapítást szeretném aláhúzni és érvekkel alátámasztani, hogy nélkülözhetetlen, hogy az alkotmány szabályozási koncepciójában a rádiók és televíziók függetlenségére vonatkozó alkotmányos meghatározás és alkotmányos garancia bekerüljön.
Ugyanez vonatkozik a rádiók és televíziók, a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás kiegyensúlyozottságára is. Megítélésem szerint hibás az a megközelítés, ráadásul nem pusztán csak az európai joggyakorlatban, hanem gyakorlatilag a harmincas évek óta a tengerentúlon, tehát az Egyesült Államokban is meghaladott elképzelés, hogy csupán az úgynevezett közszolgálati intézményekkel kapcsolatban lehet valamifajta emeltebb szempontokat és kritériumrendszert meghatároznia a jogalkotóknak, így tehát a közszolgálati televíziókkal és rádiókkal kapcsolatban van joga arra a törvényalkotónak, hogy a kiegyensúlyozott, tehát objektív, a pártatlan, a hiteles, a pontos, egy vitás kérdésben a másik fél megszólaltatásáig elmenő tájékoztatási kötelezettséget megteremtse, a kereskedelmi szféra esetében ez oly mértékű állami beavatkozás lenne bizonyos társadalmi viszonyokba, amelyek a modern államfelfogás szempontjából már nem elképzelhetőek.
Az 1920-as években elfogadott rádiós törvény az Egyesült Államokban, illetve az 1930-as években létrehozott Szövetségi Kommunikációs Tanács több állásfoglalása, amelyet az amerikai alkotmánybíróság, tehát a Legfelsőbb Bíróság sorozatban megerősített, teljesen egyértelművé és világossá teszi, hogy az Egyesült Államokban is, ahol alapvetően ismeretlen a közszolgálati műsorszolgáltatás, tehát az a típusú televíziós és rádiós intézmény, amely Európában a rádiókat illetően a második világháborút megelőző időszakban jött létre, a televíziókat illetően pedig a második világháborút követő időszakban jött létre, s amely közszolgálati tévéket és rádiókat követte a rádiózás esetében a hatvanas-hetvenes években, a televíziók esetében pedig a hetvenes évek második felében, a nyolcvanas években az úgynevezett kereskedelmi televízióknak a megszületése, az ilyen típusú közszolgálati televíziózás és rádiózás hiányában is az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság többször megerősítette az amerikai állampolgároknak a rádiók és televíziók esetében a kiegyensúlyozott, fair tájékoztatáshoz való jogosultságát, s az ilyen kiegyensúlyozott, fair tájékoztatási kötelezettségét ezeknek a tévéknek és rádióknak.
Ezek több konkrét rendelkezésben öltenek testet, olyan rendelkezésekben, amelyek esetében például a rádióknak és a televízióknak, amennyiben azok nem országos hálózatban működnek, akkor a fő műsoridő egy meghatározott részében helyi, közérdeklődésre számot tartó kérdésekkel kell foglalkozni, olyan konkrét rendelkezésekben öltenek ezek testet, már a kiegyensúlyozottság alkotmányos szabálya az amerikai joggyakorlatban is, írott joggyakorlatban, amelyik a választási kampányban mind a televíziók, mind a rádiók esetében a különböző pártok színeiben induló jelöltek egyenlő súllyal, egyenlő mértékben való megszólalási lehetőségének a garanciáját teremti meg.
Európai országokban is, a már a függetlenség kapcsán idézett német alkotmánybíróság többször foglalkozott a kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatók kettősségére, tehát a duális televíziós média, duális médiastruktúrában működő német televíziók és rádiók kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettségével, ezek az alkotmánybírósági döntések bizonyos ponton egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági döntések, de minden esetben egyértelművé és világossá teszik, hogy mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi szféra esetében világos és egyértelmű alkotmányos kötelezettsége ezeknek a műsorszolgáltatóknak a kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettségnek megfelelni, az Alkotmánybíróság egymással is részben ellentmondó, a német alkotmánybíróság egymással is részben ellentmondó döntései ezt a fajta kiegyensúlyozottságot többféle módon értelmezték, ennek a kiegyensúlyozott állapotnak a létrejövetelét többfajta eljárásjogi módon is el tudták képzelni.
Nem véletlen, hogy a tavalyi év végén elfogadott, rádiózásról és televíziózásról szóló törvény is nem pusztán csak a közszolgálati intézmények esetében határozta meg a függetlenség és a kiegyensúlyozottság kötelezettségét, hadd idézzem az elfogadott törvénynek a preambulumát, amelyik úgy szól: Az Országgyűlés a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága satöbbi, satöbbi érdekében alkotja meg az alábbi törvényt. Világos és egyértelmű a parlament közel 90%-os többségével elfogadott törvényének a preambuluma szerint is, hogy nem pusztán csak a közszolgálati intézmények kiegyensúlyozottságáról van szó, hanem az egész televíziós és rádiós műsorszolgáltatás kiegyensúlyozottságáról és tárgyilagosságáról, és a függetlenség garanciáinak is nem pusztán csak a közszolgálati intézményekkel kapcsolatban, hanem a kereskedelmi intézményekkel kapcsolatban is érvényesülnie kell.
Így tehát, összefoglalólag, azt gondolom, hogy nem szabad az idő sürgetésében olyan hibát elkövetni, amely mögött - feltehetőleg - semmifajta politikai szándék nincsen, hanem egyfajta végiggondolatlanság, vagy talán a kérdés súlyához képest felületesebb megközelítés következtében nem szabad, hogy az a helyzet előálljon, hogy a mai alkotmányos és közjogi szabályozáshoz képest az új alkotmánykoncepció visszalépést jelentsen. Így tehát nélkülözhetetlen, hogy mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziókkal és rádiókkal kapcsolatban mind a függetlenség, mind pedig a kiegyensúlyozottság alkotmányos garanciái belekerüljenek már az alkotmány koncepciójába is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
