DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ma már aligha akad bárki ebben az országban, aki tagadná, hogy 1989. október 23-án egy gyökeresen megújult tartalmú alkotmány született, s úgy vélem, az alkotmányozás szintjén a tulajdonképpeni rendszerváltozás már 1989-ben bekövetkezett. Ezt azért kívánom elöljáróban leszögezni, mert olyan vélemények is elhangzottak, hogy alkotmányozási kényszerhelyzetben vagyunk, és a hatályos alkotmány teljes módosítása minden vonatkozásban indokolt.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja az új alkotmány meghozatalát, de nem bármilyen alaptörvényt és nem bármilyen áron. Meggyőződésünk, hogy egy időtálló, új alkotmány megtárgyalása és elfogadása hosszú évekig eltartó folyamat, hisz ez az alaptörvény nemcsak a mi nemzedékünknek, hanem az ezredforduló magyarságának is szól. Szilárd álláspontunk az is, hogy az alkotmányozást széles körű társadalmi vitának kellett volna megelőznie, s az ma már nyilvánvaló, hogy a 45 napos időkeret, - amelyről Salamon László is beszélt -, irreális volt. Nem értünk egyet az alkotmánykoncepció jelenlegi időkeretével sem, az pedig legalább is számomra elképzelhetetlen, hogy 1996. november 30-ig már normaszöveget alkosson az Országgyűlés. Az alkotmány az ország, a nemzet, nem pedig a mindenkori parlamenti többség alaptörvénye, s ez okból az utóbbi nem nyúlhat hozzá bármikor és bárhogyan, sőt esetenként egymaga egyáltalán nem nyúlhat hozzá az alkotmányban foglalt rendelkezésekhez.
Pontosan az előzőek miatt komoly kételyeink vannak abban a vonatkozásban, hogy a kormányzó többség valóban konszenzuson alapuló alaptörvényt akar elfogadni, vagy olyan alkotmányt, amely döntően saját elképzeléseinek, politikai akaratának felel meg.
A polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos alkotmánymódosítás, a honvédelmi miniszter úr elmúlt heti alkotmánysértése olyan kedvezőtlen jelek, melyek miatt komoly fenntartásaink maradnak. S felmerül az újabb kérdés is: tudja-e a magyar társadalom széles közvéleménye, hogy új alaptörvény készül, hogy sorsáról rövidesen dönteni fognak? Ismeri-e az alkotmány koncepcióját? Megkérdeztük-e a véleményét azokról a lényeges kérdésekről, amelyekben a széles közvéleménynek kell dönteni? Meggyőződésem, képviselőtársaim, hogy a válasz nemleges, hisz mint említettem, nem volt széles társadalmi vita, nem volt elegendő idő sem, hogy a magyar lakosság megismerje, tudja, hogy miről tárgyal ezekben a napokban az Országgyűlés. S elmaradt az a népszavazás, melynek meg kellett volna előznie a koncepciók mostani tárgyalását, nevezetesen, hogy egykamarás vagy kétkamarás parlamentet akar-e a választópolgár, közvetett vagy közvetlen elnökválasztást?
A Magyar Demokrata Fórumnak is az az álláspontja, hogy az alaptörvény kodifikált változatának népszavazásra bocsátása elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert a polgár nem ismerheti meg az alaptörvény minden összefüggését és annak kihatásait, elfogadhatatlan azért is, mert népszavazással olyan kérdéseket érdemes vitára bocsátani, amelyek igennel vagy nemmel eldönthető. Az ország új alaptörvénye nem ilyen. Előadódhat olyan helyzet, hogy a választópolgárok az új alaptörvény tartalmának 99%-ával azonosulni tudnak ugyan, azonban egy-két népszerűtlen rendelkezés miatt lelkiismereti konfliktusuk támad, vagy az egészet elvetik, vagy az egészet elfogadják.
A közelmúlt történései ékesen bizonyítják, hogy a választópolgárt a média felhasználásával nagymértékben lehet manipulálni. Ez utóbbi ugyancsak aggályossá teszi az alaptörvény népszavazásra bocsátását.
Végül, de nem utolsósorban, teljes érdektelenségbe is fulladhat a népszavazás, hisz a mai társadalom mély erkölcsi, gazdasági és politikai válságban van. Hogyan lehet elvárni a polgártól, hogy figyelemmel kísérje és támogassa az új alaptörvény elfogadását akkor, amikor a kormánykoalíció jóvoltából milliók szegényedtek el, elképesztő mértékűvé vált az infláció, a születések száma radikálisan csökkent, a családok szétestek, az önkormányzatok ellehetetlenültek, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók éhbérért dolgoznak. Hogyan lehet elvárni a választópolgártól, hogy közügyekkel foglalkozzon, amikor az újságot sem tudja kifizetni, a közüzemi díjakat sem tudja rendezni, s a KSH legújabb jelentése szerint a reálbérek 9%-kal csökkentek.
Az alkotmányjogászok kül- és belföldön azt az álláspontot képviselik, hogy egy új alaptörvényt nemzeti konszenzus alapján szabad csak tárgyalni és elfogadni. Meggyőződésem - s gondolom képviselőtársaim túlnyomó többsége is úgy foglal állást -, hogy nagyon messze vagyunk a konszenzustól. Lehet-e nemzeti egyetértésről beszélni, amikor a kormánynak nemhogy nemzeti jövőképe de - ahogy Békesi képviselőtársam fogalmazott - stratégiája sincs.
Nem kívánom arra külön szaporítani a szót, hogy alapvető sorskérdéseinkben, a magyarság megmaradásának ügyében is teljesen megoszlanak a vélemények. Aggályomat - tisztelt képviselőtársaim - nem kívánom tovább sorolni, s mégis bízunk abban, mást úgysem tehetünk, hogy a kormánykoalíció megcáfolja azokat a kételyeimet, amiket most elmondtam, s olyan alaptörvénye születik az országnak, amely nemcsak konszenzust jelent, hanem időtálló is lesz.
Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom második részében az alkotmánykoncepció IV. rész 6. fejezetével a katonai és rendvédelmi szervekkel és az V. részben szabályozott rendkívüli helyzettel kívánok foglalkozni.
A szakmai vélemények szerint mindkét rész nemcsak tartalmi és formai, hanem elvi koncepcionális tekintetben is igen aggályos. A megfogalmazások egymásnak ellent mondanak, több vonatkozásban kifogásolhatók, jelentős pontosításra és kiegészítésre szorulnak. A 6. fejezet a) pontjában meghatározott három feladatkörrel alapvetően egyetértünk, ugyanakkor célszerű lenne a katasztrófavédelem és a polgári védelem közötti összefüggések egyértelmű tisztázása - tekintettel a most elfogadott polgárivédelmi törvényre.
Az állam védelmi feladataival összefüggésben javasoljuk az Európa-szerte használt és elfogadott fogalmak bevezetését, a haza fegyveres védelme, illetve a polgári védelme. Nem érthetünk egyet azzal a felfogással, mely szerint a szervezetek egy részének feladatait sorolja fel ahelyett, hogy az államnak a honvédelemmel, a közrend- és közbiztonság védelmével, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos teendőit fogalmazná meg. Az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a határőrség rendvédelmi szervezet, s a legegyszerűbb megoldás - álláspontunk szerint - az lenne, ha a határőrség jelenleg hatályos jogállásán, elhelyezésén, feladatrendszerén nem is változtatnánk.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja, hogy a honvédelmi kötelezettség az ország területén minden magyar állampolgár általános kötelezettsége, és nem értünk egyet azokkal a felröppent és most már egyre szélesebb körben terjedő illuzórikus elképzelésekkel, - hadd tegyem gondolatjel közé, "nem akarok többé katonát látni" -, amely rövidesen úgy gondolja, hogy Magyarországnak hivatásos, professzionista hadserege lesz és nincs szükség arra, hogy sorkatonai szolgálatot töltsön be a magyar állampolgár. Nem kívánok és nem is alkalmas ez a hely arra, hogy ennek morális, a honvédelmi kötelezettség morális részével külön foglalkozzak, és úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselőink egy része - legalábbis az egyik párt - ezzel biztos nem értene egyet -, úgyhogy nem akarom a tüzet tovább gerjeszteni.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja azt is, hogy az állampolgárokon kívül jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek a honvédelem érdekében meghatározott gazdasági magatartásra és szolgáltatás nyújtására legyenek kötelezhetők.
Végül, de nem utolsósorban nekünk is az a meggyőződésünk, hogy a hivatásos állomány tagjai ne lehessenek tagjai pártnak.
Tisztelt Országgyűlés! A rendkívüli helyzetre vonatkozó V. rész több tekintetben aggályos és kiforratlan, különösen az alkalmazott fogalmak sokasága, bonyolultsága, a védelmi helyzet, a kormány jogköre és a Honvédelmi Tanács tekintetében. Célszerű lenne a koncepcióban használt fogalmak helyett olyan, nemzetközileg elfogadott fogalmak bevezetése, mint a válsághelyzet és a háborús helyzet.
Amennyiben a védelmi helyzet kategóriája kerülne elfogadásra, a védelmi helyzet jellemzőinek és kitérőinek pontos rögzítése - nézetünk szerint - elengedhetetlen. Ebben az esetben a védelmi helyzet javasolt tagolása és ezen belül a megelőző védelmi helyzet fogalmát célszerűtlennek tartjuk. Helyette fontosabb az alábbi tagolás - erről már többen beszéltek -, fenyegetettségi helyzet, korlátozott védelmi helyzet és teljes védelmi helyzet.
Nem értünk egyet a Honvédelmi Tanács javasolt összetételével, rendeltetésével és feladataival. A legcélszerűbb a hatályos alkotmány Honvédelmi Tanácsra vonatkozó szabályainak átvétele lenne. Indokolatlanul hosszú az, hogy megelőző védelmi helyzet esetén az Országgyűlés rendelkezésére 15 nap áll. Ennél, az adott helyzetben sokkal gyorsabb reagálás is elvárható lenne.
Végül, de nem utolsósorban súlyos aggályaink vannak az a) pont (5) bekezdésének azon kitételével, idézem: "Mely szerint a kormány rendeleteiben eltérhet a törvényektől, valamint az alkotmány azon rendelkezéseitől is, amelyektől való eltérést maga az alkotmány megenged." Véleményünk szerint az előzőekben idézetteket el kell hagyni.
Végül indokoltnak tartjuk a hatályos alkotmánynak az Országgyűlés honvédelmi bizottságával kapcsolatos jogosítványainak megőrzését és az új alkotmányba történő beépítését. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm figyelmüket.
